„Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.”
(Jókai Mór: Az aranyember)
„A szigetlakók egy kevésbé tisztességes, de igen jövedelmező foglalkozást is űztek: csempészkedtek”
(Az eredeti Senki szigete)
Most, így néhány nappal államalapításunk évfordulója után még érdekesebb lehet a hír, hogy komoly támogatót – Peter Thiel netgurut – nyert meg magának a Seasteading Institute. Az intézet céljai meglehetősen futurisztikusak: úszó, szabadelvű országokat akarnak létrehozni, ahol megvalósul a valódi demokrácia, és ahol a semmiből megszületik a tökéletes társadalom. Mindent elmond róluk, hogy van egy díjuk, amelyet majd az a közösség kap meg, amely önfenntartó, van legalább 50 lakosa, de facto politikai autonómiával rendelkezik, és nyitott piaca rendelkezik további ingatlanokkal. Hogy nem viccelnek, azt jelzi a dátum is: 2015-ben már szeretnék kiosztani az első Poseidon-díjat.
Az igazat megvallva, lehet, hogy jobb is lenne azt a posztot akkor megírni, hiszen akkor már rendelkezésünkre áll valamilyen tapasztalat az ilyetén mód létrejött, úszó libertárius erődökről. Csak hát én rosszmájú vagyok és szkeptikus, ezért megírom a posztot most, mert hiába eltökélt Thiel (azt nyilatkozta ugyanis, hogy „nem fognak túl komolyan venni bennünket, viszont nem fognak tudni leállítani, mert már túl késő lesz hozzá”), de ebből nem lesz semmi. Rengeteg gyakorlati dolgot fel lehet sorolni, amibe kódolva van ezen Waterworld-országok fiaskója.
Az első mindjárt a védelem: az oké, hogy minimálisan korlátozzák a fegyverviselést, de akkor még egyszerűbb lesz itt puccsot végrehajtani, mint egy banánköztársaságban, és akkor a kalózokról nem is szóltam. Aztán itt van a diplomácia: ki és legfőképpen miért ismerne el egy olyan államot, amely csak magára akar hagyatkozni? Persze mindig akad néhány közép-afrikai ország, amely jó pénzért kapható a diplomáciai elismerésre. Hogy nincsenek építkezési szabályok az még rendben van talán, de a fizikáról és a statikáról azért tudomást tetszenek venni?
De a legbiztosabb garancia a bukásra szerintem mindezek mellett az, hogy az alapító atyáknak nagyon is konkrét terveik vannak a szigetekkel. A hír legsúlyosabb mondata ugyanis ez: „Nem lennének érvényesek a máshol bevett törvények, szabályok és erkölcsök.” Számtalan példa van rá a történelemből, hogy ez a fajta „ami régi, el vele”-elv mennyire nem működött, és hogy szinte mindig a szabadság nevében vezették be, és rendre terrorral kombinált zsarnokság lett a vége. Ebben az interjúban még az intézet vezetője, Patri Friedmann (az a Friedman, igen: a nagy Milton unokájáról van szó) is beismeri, hogy ő sem pontosan tudja, hogy miként fog működni ez az egész. Ez a mentalitás aztán tökéletesen passzol a nyitott társadalomhoz: bármikor, bármeddig és persze bárki és bármi kapcsán rá lehet fogni, hogy miért nem jött össze. De majd egyszer, meglátjátok.
Még csak különösebben keményebb kérdések sem kellenek, hogy önellentmondásokba keveredjen: egyszer azt mondja, hogy a projekt célja az, hogy az egyén megválaszthassa, milyen társadalomban éljen (ez a baromság amúgy még egy SZDSZ-esnek is becsületére vált volna), aztán azzal folytatja, hogy ő mit szeretne látni a szigetein. Egy libertárius társadalmat, amelyben annyi a szabadság, amennyi csak lehet, de drog meg környezetszennyezés azért ne legyen. Azokban az országokban, ahol ilyen a társadalom, ott prosperáló gazdaság is van – mert kell, hogy legyen. Ehhez képest Patri Friedman mit nevez meg, mint az óceán urbanizációjának legnagyobb akadályát? Úgy van, helyes a tipp: it's economy, stupid. És akkor kijelenti, hogy lehet, hogy így csak gazdagok hobbija lesz az egész, de akkor persze nem lesz feltalálva sem a spanyolviasz, sem a tökéletes társadalom. (Ismerős a mentalitás és az eredmény amúgy?) Vagy csak a Seychelles-szigetek költöztethető változatát akarják megcsinálni az urak? (és egyáltalán, hogy lesz ebből állam, ha nincs benne állam, mert a kitalálói épp ezt az izét utálják, de nagyon?)
De a legelemibb kérdést mondjuk neki sem szegezték: mi a francért költözne bárki is a tenger közepére? Csak mert elege van ebből a világból? Nos, rossz híreim vannak: a tenger közepe is ez a világ lesz, e világi emberek e világi szabályaival. Vagy törvények, szabályok és erkölcs nélkül lehet akár anarchia és káosz is: Friedman és Thiel álmát akkor unokáink is fogják majd látni – üvegpadlós tengeralattjáróból, ami gondolom a San Franciscó-i Seaworldből indul majd. Vagy jó lesz díszletnek a Waterworld második részének.
Csak hogy keretes legyen a szerkezet, térjünk vissza augusztus 20-hoz. Fogalmam sincs mióta, de amióta az eszemet tudom, azóta biztos, hogy minden politikai erő így vagy úgy, de új alapokra akarja helyezni Magyarországot és nem csak István királyunk és alkotmányunk, valamint az új kenyér napján.
Új köztársaságot akarnak, új rendet, vagy újfajta hazafiasságot, sőt egyenesen új erkölcsiséget (na az milyen lehet) vagy újfajta mentalitást a közigazgatásban, a közoktatásban, az egészségügyben és a kocsmában. Csak hát ahogy Friedmanék sem fogják megtalálni a tökéletes társadalmat, úgy politikusaink sem fogják kitalálni Magyarországot. Ráadásul nekünk még óceánunk sincs, a tengerünk meg ugyan Közép-Európa legnagyobb tava, de az ilyen úszó erődökhöz kicsi is, sekély is.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
