Évek óta minden választás, népszavazás alkalmával menetrendszerűen nekiugranak a péntek éjféltől általában vasárnap este 7-ig tartó, üdítő, nyugodt és, békés pár tucat órának, amit mindannyian kampánycsendként ismerünk. Érvelnek a betarthatatlansága, az időtmúltsága, feleslegessége és tarthatatlansága mellett. Talán igazuk van. Talán most, amikor már rég meghaladtuk a TV, a rádió vagy a nyomtatott sajtó csatornáit, amikor izgatottan grasszálhatnak még harcoló kampányalakulatok az utcákon, amikor ezer fórumon megtörhetem ezt a csendet, tényleg tarthatatlan ez a rozsdás, nyikorgó intézmény.
De számomra két szempontból mégis szimpatikus ez a közel két nap.
Egyrészt kifejezetten élvezem azt, hogy a médiának más témát kell találnia. Élvezem, ahogy pártközeli TV-k gyöngyöző homlokkal próbálnak szimbolikus üzeneteket sugározni felénk, vizionálva az ellenfél győzelme esetén bekövetkező Armageddont. Élvezem, hogy a rádiók ilyenkor csak kertészeti, vagy autós magazinokat ismételgetnek, és vasárnap napközben, mint a drogos a szer után, úgy kapkodnak az újabb és újabb részvételi adatok után. Élvezem, hogy az újságok lapjai ekkor megváltoznak, jó riportokat és cikkeket találok bennük, sőt, talán ezeken napokon nem is veszek újságot, hiszen annyira lényegeset nem is tudnak mondani.
Másrészt ilyenkor, ha csak pár órára is, de van lehetőség az eddigi híreket, elemzéseket és véleményeket összeszedni, átnézni, kicsit elgondolkodni, mérlegelni. Persze, azt hogy kit választok nagy valószínűséggel már régóta eldöntöttem, de miért ne adjam meg a lehetőséget egy kis rágódásra? (már ha van értelme a hosszas rágódásnak...de ez már más kérdés!) Persze a rágódást, mint tevékenységet, például a Városligetben sétálgatva is lehet folytatni, mely park mégicsak szimpatikusabb ha épp nem visszhangzik egy aktuális kampányrendezvénytől.
Egyszóval nem tudom, miért lenne jobb, ha az utolsó percekig, szinte a szavazófülke függönyéig szuggerálnának mindenfelől lelkes propagandisták. Sajnálnám, ha elveszítenénk ezt az egyébként nyúlfarknyi időt, csak azért, hogy bármelyik párt is tovább darálja az egyébként is unalomig ismételt üzenetét. Sajnálnám a csöndet, a végső döntés előtti utolsó nyugodt órákat. És végül: sajnálnám, ha eltűnnének a kampánycsend, utolsó feszült percei, amikor már mindenki kiugrik a bőréből az izgalomtól, hogy Baló György vizenyős tekintetébe meredve megtudja az első exit poll eredményeket. Tényleg jobb lenne ha eltörölnénk?