Miközben a (magyar nemzeti szokásjog szerint besorolt) jobboldal kevés meglepetést tartogat, egy erős jobbközép Fidesz és egy erős kispárt/gyenge középpárt méretű, szélsőjobb retorikát szélsőbaloldali gondolatokkal ötvöző Jobbik már a 2010-es parlament biztos befutójának számít, a magyar balközép komoly átrendeződés előtt áll.
Három párt, a magát középpárttá leamortizáló MSZP, a volt MSZP-s pénzügyminisztert húzónevévé választó MDF és a Védegyletből, valamint kisebb baloldali csoportokból kinőtt, a TASZ-szal kapcsolatban álló LMP verseng a baloldali váltópárt szerepért, és – bár úgy tűnhet – ebben a versenyben nem áprilisban hirdetnek majd nyertest, hanem 2014-ben.
Miközben a Fidesznek minden esélye megvan arra, hogy egyedül alakítson kormányt, káros lenne a finanszírozási válságból, elhibázott költségvetési politika által okozott versenyhátrányból felépülő és strukturális reformok előtt álló országra nézve, ha kormányzása alatt a választói akarat és a magyar rendszerből adódó visszásságok miatt a parlamenti ellenzék rossz irányba húzná a vezető kormánypártot. Melyik baloldali párt mellé álljon az, aki elutasítja a Fideszt? Szubjektív és intuitív kérdésfelvetések sora és értékelés következik.
Tegyük fel, hogy a választói cél münchauseni: az országot saját magánál fogva kirángatni a politikai korrupció és a szennyezett közélet bénító mocsarából.
Az MSZP felismerte ezt a választói akaratot és jellemzően saját maga ellenzékeként kampányol. Üzeneteiben megjelenik a „múlt” elutasítása és a jövő pozitív szerepe. Kérdés, hogy hitelesen képviseli-e ezt a megújulást Mesterházy Attila, akinek a szerepe még nem teljes körűen tisztázott az EU-s pályázati pénzek nem megfelelő felhasználása kapcsán. Miközben az országot stabilizálta az EU és az IMF, kétségtelen, hogy Bajnai Gordon realista kormányzást folytatott és nem ment szembe az EU és az IMF kényszerpályájával, amelybe viszont a korábbi MSZP-kormányzat kényszerítette az országot. Miért kap akkor a kampányban nagyobb szerepet Gyurcsány Ferenc Bajnaival szemben? Ha az MSZP levonta a következtetéseket, miért szerepelteti Gyurcsány Ferencet az országos listájának biztos befutó helyén? Miért tervezi az országot financiális válságba taszító kormány pénzügyminiszterét, Veres Jánost brüsszeli feladatokkal jutalmazni?
Az MDF „középen álló” kommunikációt folytat évek óta, csak azt nem vette észre, hogy az az erőviszony-rendszer, amihez képest középen állónak határozta meg magát, eltolódott, elsősorban a szélsőjobb előretörésének eredményeként. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Bokros Lajosnak – amennyiben ez nem lenne választójogi lehetetlenség – egyedül középpárti támogatottsága lenne, 20%-kal, miközben a MDF támogatottsága legjobb esetben is parlamenti küszöb körüli. Mi okozza ezt a nagy eltérést? Véleményem szerint a párt, miközben kommunikációjában a tiszta párt imidzsét szeretné felépíteni, annyi kérdéses, gyanús ügybe keveredett, hogy a választókat Bokros ellenére sem tudja meggyőzni tisztaságáról. Miért nem néz szembe Dávid Ibolya az UD Zrt. ügyben vállalandó esetleges felelősségével? Miért bújik a mentelmi joga mögé? Hiszen a választásokig – ismerve a magyar igazságszolgáltatást – nem születne döntés amúgy sem. Tiszta az ő lelkiismerete? Milyen szerepet tölt be az MDF kampányfinanszírozásában az előzetes letartóztatásban lévő Mesterházy Ernő? Miért zárták ki megkérdőjelezhető körülmények között tagjaikat?
Kissé naiv és arctalan kezdeményezés az LMP, azonban hozzájuk nehéz lenne bárkinek is a fentiekhez mérhető súlyú kérdéseket intézni. Az LMP legnagyobb hibája az, hogy még nincs kész. Van ugyan választási programja, vannak fiatal jelöltjei, de nincsen hiteles, markáns arca. Az LMP nem megfelelni nem tud választói kérdéseknek, hanem vele kapcsolatosan nincsenek is komoly választói kérdések. Egy behozhatatlan előnye viszont van: tisztának látszik.
Ez az előny az alapján tűnik behozhatatlannak, hogy a Jobbik sikere – ismerve a magyar embereket – elsősorban nem a demagóg gyűlöletpolitikájában rejlik, hanem a mára már (elsősorban a minden növekvő párt körül megjelenő gyanús alakok és a szélsőséges, demokrácia-ellenes szervezetekkel való nem tisztázott kapcsolati miatt) ugyan jelentősen kopó, de még mindig élő „tiszta” látszatában. A sukorói ügy mutatja, hogy lehet egy korrupciógyanús ügyet antiszemita és idegengyűlölő stílus nélkül is nyilvánosság elé tárni.
A Jobbik szélsőségességének azért nem tud a mai, tényezőnek számító parlamenti baloldal (az MSZP és az MDF) alternatíváját nyújtani, mert a választók (akiket a fiatal demokráciák pártjai egyébként gyakran alábecsülnek) szemében nem tiszták. Ugyanez lesz a behozhatatlan hátrányuk is az új parlamentben: hacsak a Jobbik nem kerül jelentősebb korrupciós botrányba, egy képviselőjük szava kétszer annyit fog érni a választók szemében, mint egy, régi baloldali párt képviselőjének szava.
A Fidesz kormányra kerülése után maga is arra fog kényszerülni, hogy leszámoljon azokkal, akik korrupciós pénzek reményében támogatják a legesélyesebb pártot. Ez a demokrácia kényszerpályája, amelyen minden országnak végig kell menni. De ezzel egy időben szükséges az, hogy a következő parlamenti ciklusban felépüljön egy tiszta baloldal, amely a Jobbik öncélú és vállalhatatlan stílusától mentes, ugyanakkor erkölcsi alapja van a gyűlöletkommunikáció elutasítására. Ez alapján kell meghoznia egy magyar, a Fideszt bármilyen okból elutasító szavazónak a döntést.
A szerző angol közbeszerzési szakértő és korrupcióelemző, Kelet-Európa szakértő. Amennyiben a kommentelők hozzá intézik kérdéseiket, véleményüket, azokat angolul legyenek kedvesek megfogalmazni.
