Ron bácsi
I 2010.03.10. 11:35
Hogy az MDF-nek vége, mint a botnak, egyszerű ténykérdés. Persze, ezt sokan nem akarják beismerni. Az "új MDF" lett volna az utolsó reménye azoknak, akik számára az MSZP túl mucsai, túl VOR-zakós, túl komcsi. (Persze a komcsizás meg már túl snassz, túl jobbos dolog.) Jól látható, hogy akik végül most Bokros Lajoshoz és az MDF-hez érkeztek el, azok előtte leginkább a Gyurcsány-Kóka-Bajnai utat járták be. Ez nem bűn, nem vád, hanem szintén tény. Most éppen az MDF utazik (utazott) valamiféle semleges-technokrata modernizációs ideológiában - melynek sem a klasszikus liberalizmushoz, sem a konzervativizmushoz az égvilágon semmi köze! -, így most ők a favoritok az erre fogékony értelmiségi réteg számára.
Mert ugye favorit az mindenképp kell: kell egy párt, melyre lehet szavazni, melyhez lehet igazodni, lehet köré holdudvarosodni.
Ezeknek a derék értelmiségieknek van egy világképük, mely szerint most a Jó elbukik, és ezért ezek az emberek nem tudják, hogy utána mi lesz. Félnek, szoronganak.
Nyilvánvaló, hogy a lakosság jó része hozzájuk hasonlóan fekete-fehérnek látja a politikát. Persze. A többség rajong és gyűlöl, szívből és zsigerből. Mondhatnánk, nincs is akkor ebben semmi különös. De van! Ugyanis a modernizációs ideológia értelmiségi hívei mélyen lenézik a "kétbites" lakóságot, a szoci és fideszes prolikat és suttyókat, azt, hogy azok rajonganak és gyűlölnek. Teli szájjal röhögnek a pártért való lelkesedésükön és a másik párttól való félelmükön. Ha valami, hát pontosan ez az, amit elképesztő módon ellenszenvessé teszi őket. Mert gúnyolódnak azokon, akiknél ők sem különbek, és mert ostobának tartják a kétbites párthíveket, miközben ők is legalább olyan ostobák.
Mi kell a sikeres cédulagyűjtéshez ott, ahol a választás előre ismert győztese akkorácskát mer csak álmodni, hogy kettőmilliót összeszed nyolcmillió választópolgártól? Rendkívüli mennyiségű aktivista, az kell hozzá. És kiből lesz aktivista? Egzaltált tinikből, hasonló tudatállapotba visszasüppedt felnőttekből, akik ennél jobb szabadidős elfoglaltságot nem találtak. Olyan emberek kellenek, akik képesek annyira komolyan venni egy pártot, hogy csatlakozzanak egy Amway-ügynök-hálózathoz, és vállalják
az ezzel járó megaláztatásokat.
És mi szükséges ahhoz, hogy minél több ilyen léhűtő roncsot beszervezzünk, lehetőleg ingyen? Minél nagyobb szabású hülyeségeket kell a fejükbe tömni, amitől úgy érezhetik, hogy egy közösség tagjai. Kik a cédulagyűjtés éllovasai? A kétmillióra hajtó Fidesz
és a kitűnően teljesítő Jobbik. Mi közös bennük? A közösség illúziója. Ennek a szektás, egyházias pártstruktúrának kedvez a jelenlegi rendszer. Az együtt mozdulás ígéretének, a polgárikörözésnek, a Magyarországon belül létrehozott zárt társadalmaknak. Annak a hazugságnak, hogy már attól különb vagy, ha velünk tartasz.
Hogy jól értsük: Tóta a szokásos, megsemmisítő stílusával mutatja be a kopogtatózó aktivistákat, azok szánalmasságát.
Egzaltáltak, infantilisek, nincs saját életük, léhűtők, saját magukat alázzák meg azzal, hogy egy-egy párt szekerét tolják munka-és szabadidejükben, kiválasztottság-tudatuk van és valamiféle közösséghez akarnak tartozni, amilyen hülyék.
Oké.
És akkor most nézzük meg, mit csinál Tóta!
Ahelyett, hogy foglalkozását művelné és egy publicisztikát tenne le az asztalra, egy PR-cikket ír, melyben arra szólítja fel az olvasókat, hogy kopogtatócéduláikat a kis pártoknak adják. Tóta ezzel kvázi maga is kopogtatózik, pont azt teszi, amit másokban kritizál.
De hisz' Tóta nem is írja le, hogy melyik pártra gondol! Nem? Ugyan már! Az MDF mint üde színfolt is nyilván is tök véletlenül
teszi saját weboldalára Tóta szövegét, ahogy az LMP, a hülyehippik pártja nyilván szintén tök véletlenül nem teszi ki.
Na és mi a helyzet a kiválasztottságtudattal? Az is szépen ott van Tóta írásában. A "magyar szarik bele, és nem adja a cetlit", nem hajlandóak elhúzni a seggüket a tévé elől, ők mind hülyék, bezzeg mi, aztán jön a párhuzam a hülyetévékről és minőségi ismeretterjesztő csatornákról, hogy mindenki számára egyértelmű legyen a retardáltak tömegének és a racionális kisebbségnek a szembenállása.
Fanatizmus, közösségtudat? "Vagy sokakat érdekel egy icipicit, hogy merre megy Magyarország, vagy azok fogják kormányozni, akik ki tudtak állítani tízezer beteget, akiknek szívügyük a Párt." Vagy-vagy. Vagy a felelős, gondolkodó, racionális stb. emberek közössége, akik az igazságot birtokolják, vagy a tanulatlan és mosdatlan idióták tömege. Ez a kettő a választási lehetőség Tóta szerint.
Ez maga a színtiszta fanatizmus, az individualista-racionalista értelmiség kollektivizmusa.
Jó, de ezzel most mit bizonyítottunk? Hogy Tóta sem különb azoknál, akiket hülyének néz? Ha azonos mércével mérünk, akkor igen. Tóta sem különb.
De ennek sok értelme nincs. Hiszen hogyan is lehetnének azonos esélyei egy melósnak és mondjuk egy közéleti publicistának, hogy a világ és Magyarország dolgairól tájékozódjanak? Igazságos-e, ha egy mércével mérjük őket? Nem igazán.
Viszont ha mindenkit saját képességei szerint mérünk, fájdalom, Tóta mélyen a lesajnált hülyemagyarok szintje alatt teljesít.