A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy becsületes párt, becsületes emberek értékalapú közössége – fogalmazott Vona Gábor, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje a párt budapesti kampánygyűlésén, leszögezve, hogy ma a Jobbik az egyetlen olyan párt, amely képes megvédeni a demokráciát, a jogállamot és a szabadságot. A Jobbik főpolgármester-jelöltje, Pörzse Sándor kijelentette: nincs Budaházy-ügy. „Budaházy Gyuri barátunk ártatlanságában biztosak vagyunk, azonban arra kérjük őt, hogy amíg nem tisztázza magát a terrorszervezet vezetésének vádja alól, mondjon le a képviselőségéről és az ezzel járó mentelmi jogról.” – tette hozzá Pörzse.
(Szemelvények az egyszerre neofasiszta és drogos liberális hírszerkesztőnk szándékosan, ármánykodva összekevert sajtóközleményeiből)
***
A pálya széle nyugodt hely. Felelősség minimális, a következmények alig. Könnyű bekiabálni, könnyű beleszólni a játékba, könnyű megmondani a tutit. A Jobbik – a parlamenten kívüli erő – egészen idáig ebben a kényelmes helyzetben tetszelgett. Egészen idáig.
A héten ugyanis különös dolog történt. Az MSZP, a 2006 óta folyamatosan, egyre gyorsuló mértékben süllyedő hajó, a párt, amelynek tagjai közül már szinte naponta visznek el bilincsben, vagy gyanúsítanak meg embereket… nos, ez a párt erkölcsi győzelmet aratott a magát új erőként definiáló, az ilyen-olyan bűnözéssel való leszámolást, rendet, erkölcsöt, tisztaságot a pálya széléről hirdető Jobbik felett. Úgy, hogy az MSZP mögött minden bizonnyal 8 év, a BTK hatálya alá tartozó kormányzás van, a Jobbik mögött pedig semmi nyilvánosságra került, igazán terhelő tett nincs. Ilyen helyzetből erkölcsi vereséget elszenvedni művészet.
Miközben ugyanis az MSZP levette a kezét egy valószínűleg bűnöző párttagról, Hagyó Miklósról, a Jobbik védelmi ernyőt tervez húzni egy valószínűleg bűnöző, a tőlük eddig azért legalább részben független Budaházy fölé. Hagyó – ha beigazolódik a gyanú – klasszikus fehérgalléros bűnözéssorozatban érintett. Budaházy – ha beigazolódik a gyanú –,
többek között klasszikus
erőszakos bűncselekményekben az. A kettő nem mérhető össze.
Nekünk, átlagembereknek, akik legfeljebb néha tilosban parkolnak, esetleg néha nem lyukasztanak jegyet a buszon, mind a kettő értelmezhetetlen. Aki reggel dolgozni megy, este vacsorát készít, hétvégén kirándul, vagy rokonokat látogat, nyáron nyaral, télen telel, az nehezen tudja maga elé képzelni, hogy ezzel egy időben valaki barátai ügyvédi irodájának fizettet ki tízmilliókat az irányítása alá vont közszolgáltatóval, vagy emberek megveretésének tervét készíti elő. Az erkölcsi érzék – ha van még értelme egyáltalán erről beszélni – szerint mind a kettő bűnös, amennyiben a tettét valóban elkövette.
A mentelmi jog intézménye pedig erre az – egyre inkább erre a megkérdőjelezhető létű – erkölcsi érzékre épül. A célja az volt, hogy a közszereplő politikusokat ne hurcolhassa bárki két percenként bíróság elé politikai percérdekek alapján. Ez a cél sérül, amikor Dávid Ibolyát megvédik UD Zrt. ügyben. Ez a cél sérül, amikor Kolompár Orbán ügyeit jelölti mentelmi joga alapján nem vizsgálják ki teljes körűen. Ez a cél sérül, amikor Budaházy Györgynek jelölti mentelmi jogot biztosít a Jobbik. És ez a cél érvényesül, amikor Hagyó, igaz, pártja nyomására, de lemond mentelmi jogáról fővárosi képviselői mandátumáról.
Ragozzuk tovább? Nem érdemes. Ez a Jobbik recsegő-ropogó, kommunikációval épített erkölcsi piedesztálja. Az elvtárs-politika, a mi-ti kettős mércéje. Mindaz, amiből szavazóik legnagyobb részének elege van. Egy kérdésre kell még választ kapnunk: Vajon van-e legalább 5 százaléknyi Jobbik szavazó, aki annyira fanatizált, hogy elfogadja a ,,közöttünk nem lehet bűnös"-érvelést, amelyet a kuruc közvetít.
