A katolikus püspöki kar körlevélben emelt szót októberben a terjedő újpogány tanok és az ezoterikus magyar őstörténeti tanítások ellen. A Heti Válasz is csatlakozott - a maga kulturált hangnemében – a katolikus egyház által indított szellemi offenzívához. A megfogalmazott kritikákban számos jogos elem van. Két dologról azonban makacsul hallgatnak a hivatalos magyar őstörténeti álláspont mellett lándzsát törők.
Az olyan tisztességes kutatók, mint pl. Kristó Gyula vagy Engel Pál külön fejezetet szentelnek ismeretterjesztő munkáikban annak a ténynek, hogy a magyar őstörténet rendkívüli módon forráshiányos, az és még a rendelkezésre álló kevés információ egy része is ellentmond egymásnak. A kritikusok mindezek ellenére meglepően határozottan állnak ki a hivatalos magyar őstörténeti elmélet mellett. Másrészt felkészült, fiatal kutatók alapos munkájának köszönhetően kihívások sora érte a hivatalos őstörténeti verziót, amelyről szó sem esik a kritikákban. Paradigmaváltásól ma még nem beszélhetünk ugyan, de az bizonyos, hogy már a közeljövőben a magyar őstörténet számos elemét át kell értékelni.
Lássuk először a hivatalos verzió felépítését.
- A magyar népet hallgatólagosan a magyar nyelvet beszélőkkel azonosítja.
- A magyar nyelvet az uráli nyelvcsalád, azon belül az ugor csomópont tagjának tekinti.
- Ennek megfelelően az ugor kor végéig (Kr. e I. évezred első feléig) a magyar nép történetét a finnugor népek történetével azonosítja.
- A magyar őstörténet az ugor kor végétől a honfoglalásig tart. Ebben az időszakban a magyarban lévő török, iráni jövevényszavak segítségével próbál fogódzót találni a magyarok vándorlási útvonalának, társadalmi életének és kultúrájának meghatározásához.
Magyarán a hivatalos őstörténeti kutatások nyelvtudomány-központúak. Ez az elemi forráshiány miatt érthető is volt egészen a közelmúltig. Azonban az új kutatási eszközök (genetika, népzenei dallamok számítógépes összehasonlítás stb.) ma már a téma komplexebb megközelítését teszik lehetővé.
A finnugor elmélet
Mivel a finnugor elmélet meghatározó része a magyar őstörténetnek érdemes kitérni rá. A finnugor népek Európa 2%-át teszik ki, Európa 96%-a indogermán (szláv, újlatin és germán). Ez már önmagában a magyar nyelv egyediségét jelzi. A magyar azonban a finnugor népeken belül is egyedi. A magyar nép egyedül kétszer akkora lélekszámú, mint a többi finnugor nép összesen. Legközelebbi nyelvrokonaink a hantik és a manysik pár ezren vannak, és éppen mostanában tűnnek el a történelem színpadáról. A magyaron kívül csak az észtnek és a finnek van önálló állama. További furcsaság, hogy a finnugor népek többé-kevésbé egy tömbben helyezkednek el az Észak és Észak-Kelet Európától Szibériáig terjedő óriási területen. Ezzel szemben a magyarok ettől a tömbtől sok ezer kilométerrel délebbre és nyugatabbra élnek.
Kalevi Wiik finn nyelvészprofesszor szerint a magyarság relatív sikerei és a finnugor népeken belüli elkülönülése azzal magyarázható, hogy a magyarok (még az ugor korban) ismerkedtek meg elsőként a finnugorok közül a fémek használatával az andronovói kultúra hatására, és egyedül álltak át tartósan a lovas-nomás életmódra. Mindez azonban nem lett volna elegendő a több mint 3000 kilométeres távolság megtételére a nyelv és a népesség felmorzsolódás nélkül, ha több más feltétel nem teljesült volna. Nevezetesen: „a) a magyar nyelvűek lélekszáma a kezdetektől fogva kellőképpen nagy volt, b) az általuk képviselt életmód és kultúra kellőképpen magas szintű volt, c) jó fegyverekkel rendelkeztek és, bőviben voltak a lovasoknak.”
Kalevi Wiik a technológiai újítások iránti nyitottságról, az életmódról, a kulturális kohézióról, a gyermekvállalási kedvről és az önvédelmi képességről megfogalmazott észrevételei akár egy modern konzervatív politikai program alapjául is szolgálhatnának. A mi szempontunkból most mégis azért fontos a professzor munkája, mert nyelvészként merőben új megvilágításba helyezte a nyelvek és a népek kialakulását és a népek és nyelvek közötti kölcsönhatásokat.
Kalevi Wiik forradalmian új elképzeléseit a modern genetikai eredmények ihlették. Kiderült ugyanis, hogy például a közel azonos nyelvet beszélő szerbek és horvátok genetikailag igen eltérőek. A különböző nyelvcsaládba tartozó lettek és észtek azonban genetikailag viszonylag közel állnak egymáshoz. Ennek megfelelően Kalevi Wiik értelmezésében a népek és nyelvek mozgása a történelemben távolról sincsen átfedésben, azok nem azonosíthatóak egymással. A nyelvek közötti kölcsönhatásokban pedig a nyelvcserékre, a népek beolvadásakor keletkező sajátos nyelvi elemekre (szubsztrátumok) a „beolvasztó” nyelvben, és a tágabb térségekre jellemző közvetítő nyelvek (lingua franca) helyezte a hangsúlyt.
A finn professzor szerint a finnugor ősnyelv az utolsó jégkorszak idején (Kr.e 23 000 és 17 000) az ukrajnai menedék, a Fekete-tengeri északi vidékén élők nyelve volt. A jégtakaró visszahúzódása után legyezőszerűen kirajzottak a finnugor vadászok észak felé, így lett a finnugor Észak-Kelet Európa közvetítő nyelve, amely így számos más népre gyakorolt hatást. A finnben és a magyarban 250 közös szó van (a magyarban 250 a bolgár-török jövevényszavak száma is), genetikailag pedig a magyarok és a finnek európai mértékkel mérve is igen távol állnak egymástól. A magyarázata ennek a professzor szerint az, hogy már az utolsó jégkorszak idején a magyarok és a finnek földrajzilag elkülönülten éltek egymástól. A magyarok ősei az ukrajnai menedék keleti felén, a finnek ősei pedig a menedék nyugati felén éltek. Tehát Kalevi a hagyományos uráli családfához képest jóval nagyobb időbeli távolságot tételez föl a magyarok és a finnek között. A kulturális hasonlóság azonban tagadhatatlan a két nép között, amelyet népzenei párhuzamok is alá támasztanak.
Érdekesség még, hogy a finnek eredetmondájában is él a szkítáktól való származás tudata. Lehet, hogy a magyarok és a finnek közötti kulturális kapcsolat a szkítákon keresztül áll fönn rejtélyes módon? A szkíta elmélet mindenesetre meglepően hasonlít az ukrajnai menedék elméletére és a professzor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szkíták finnugor nyelvűek voltak. Az elképzelés egyelőre elég hipotetikus. Mindenesetre a magyar hagyományokhoz jobban illeszthető, mint a hivatalos magyar őstörténeti verzió.
Az ugorok
Térjünk most át a finnugorokon belül az ugorokra. Az ugorokkal való rokonságot olyan mondatokkal szokták szemléltetni a laikusoknak, mint „pelege lau lassinen menl tou szilna”. Ez a hanti mondat magyarul annyit tesz, mint „fekete ló lassan megy a tó szélén.” A hasonlóság szembetűnő. Csak az a probléma, hogy ilyen hasonlóságokat török nyelvekben is lehetne találni (tíz kerek alma van a zsebemben). A valóságban azonban tudományos szempontból az obi-ugorok és a magyarok közötti nyelvi kapcsolat inkább rejtélyes, mint szoros.
Kristó Gyula így fogalmaz. „Az ugor nyelvközösség mintegy másfél évezreden át, egészen a Kr. e I. évezred közepéig tartott, tehát igen tekintélyes időszakaszt fogott át… Feltűnő, hogy mind a nyelvtani szerkezetben, mind a törvényszerű hangfejlődések terén alig-alig bukkanunk ugor kori sajátosságokra.” Mintegy száz olyan szó van, amelyik az ugor nyelvekben megtalálható és más finnugor nyelvekben nem. Ezek a szavak főként a lótartáshoz kapcsolódnak.
Az ugor kor ezek szerint hosszabb ideig tartott, mint a honfoglalás óta eltelt idő. Ehhez képest valóban elenyésző a nyelvi kapcsolat a magyarok és az obi-ugorok között. Nem véletlen, hogy az ugor csomópontot hagyományos formájában ma már számos finnugor nyelvész is megkérdőjelezi. Pusztay János a szakmában jól ismert szombathelyi nyelvészprofesszor szerint például szakítani kell a hagyományos uráli modellel. Szerinte az uráli nyelveket három nagy csoportra lehet tagolni kelet-nyugati elhelyezkedés alapján. A finnek és az észtek ősei alkotják a nyugati ágat, akik antropológiai valamint régészeti adatok alapján feltételezhető, hogy már 8-10 ezer éve a mai lakóhelyükön élnek. A keleti ágba tartoznak a magyarok, az obi-ugorok, a mordvinok és a szamojédok. Ami már csak azért is erős kritikája az ugor hagyományos csomópontnak, mert a szamojédokat korábban nem tartották a finnugor nyelvcsalád tagjainak, hanem csak az urálinak.
Az uráli nyelvcsalád kritikája
Magyarán a finnugor elmélet is forrásban van, ami egyáltalán nem jön át azokon a magabiztos akadémiai megnyilatkozásokon, melyek szerint „ma már senki sem kérdőjelezi meg a magyar nyelv finnugor voltát”. Pedig van, aki ezt teszi, méghozzá tudományos alapon. Angela Marcantoni olasz nyelvész professzornő tovább tágítja a Kalevi Wiik és Pusztay János által már eleve nagyon tágra nyitott határokat. Angela Marcentoni két fajsúlyos állítást fogalmaz meg az uráli nyelvcsalád és a magyar nyelv kapcsán.
- Egy nyelvcsalád létezésének egyértelmű és szigorú feltételei vannak, amelynek az uráli nyelvcsalád egyszerűen nem tesz eleget.
- Az ugor csomópontba a magyar nem illeszthető be. A magyar leginkább szigetnyelvnek tekinthető.
Néhány adott nyelv akkor tekinthető egy nyelvcsalád tagjának, ha bizonyítható, hogy valaha létezett egy nép, amely a közös ősnyelven beszélt, és amely ősnyelvből kifejlődtek ezek az adott nyelvek. A finnugor elmélet valószínűségén sokat ront, hogy genetikai szempontból a magyaroktól a finnek rendkívül távol vannak az európai népek mezőnyében. Természetesen a genetika önmagában nem is dönti meg a finnugor elméletet, mert lehetséges, hogy a magyarok vagy a finnek valamikor nyelvcserével jutottak mai nyelvükhöz.
A professzor asszony szerint mindenesetre semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs arra nézve, hogy valaha élt volna egy uráli ősnyelvet beszélő nép. Az uráli ősnép egy nyelvészeti konstrukció csupán, amire semmilyen régészeti, genetikai eredmény vagy írott forrás nem utal. Az ősnyelvet a mai napig nem rekonstruálták a nyelvészek.
A hangfejlődési törvények nagy száma, és rendkívüli rugalmas alkalmazása teszi lehetővé, hogy egyáltalán beszéljünk az uráli nyelvcsaládról. Nagyon úgy néz ki, hogy az uráli nyelvcsalád prekoncepciójához születtek a hangfejlődési törvények és nem fordítva. A kivételkezelés ilyen gazdag tárháza mellett, akár távolabbi nyelvek rokonsága is „bizonyítható” volna.
A közös uráli nyelvtani keretek rendkívül tágak, azok lényegében megegyeznek az altáji nyelvekével. A közös szókincs sem meggyőző. Összesen nyolc olyan szó van, amely az összes uráli nyelvcsaládban jelen van, de más nyelvben egyben nincs meg. Ezek közül is csak egy tesz eleget szigorú értelemben a szakmai kritériumoknak. Ez a fészek szó (finnül pesa).
Németh Endre
