Szabó Lőrinc - Meglepetések

Konzervatorium I 2009.10.23. 06:01

I.
Gyanútlan vers október 15-én

Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szivedig,
a harmadik halk telehold,
szív rózsája a negyedik,

van tömör-édes, mint a méz,
van lángvető csipkebokor,
van, mely egy elnémúlt világ,
van, mely kurjongat, mint a bor,

van, melyet észre sem veszünk,
hallhatatlan, sóvár zene,
van mindenüttjelenvaló,
van szétvivő mindenfele,

ez tűz, mely Földet nyal körűl,
az egy katicát tapos el,
van gyermekkorba kérdező,
van, mely Afrikából felel,

van, melyben villájával az
ördög felszúr a föld alól,
van atomgáz, bombahalál —
s van legvégső csömör, mely oly

bambán, szeliden néz, olyan
öklendtetőn és kedvesen,
mint kifliből a svábbogár,
mint kolbászból a birkaszem.

II.
Egy hét múlva

Rá egy hét: pár óra alatt
felnyüzsgött az országnyi Boly:
a dermedt Dávid talpraállt
s ledőlt a Góliát-szobor.

Sipkákra bimbó nyílt! magyar!
Parittya benzint röpitett.
„Hacaca!” — szólt a rádió.
Éheztük a becsületet.

Szabadság, itt hordozta hős
zászlaidat az ifjuság!
S a sírt, melyből nép lép ki, már
ámúlva nézte a világ.

Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Csók, szívre, minden pillanat!
És nem volt többé szégyen az,
hogy a magyar nép fia vagy.

Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Terv forrt; gyúlt, égett minden agy.
Lombikban feszűlt a jövőnk.
S temettük a halottakat.

Ablakunk mind fény, gyertyaláng!
Aztán már settengő gyanuk.
Még egy éj. S Budapest köré
vashernyók gyűrűje szorúlt.

III.
December közepe

Aztán jajdúlt a hajnal és
reggelre ránkvirradt az est.
A Tízezertalpú tiport
s tótágast táncolt a Groteszk:

Ambrus WC-ről, vizavi
akna jött és ágyúgolyó, —
ágy mellől szekrény s fal kiment!
,,Gimbelem”, szólt a rádió.

És Valami tanácskozott
és aztán Ugyanaz, megint,
és züllött, körben, minden a
Föld züllött szokása szerint;

s a talpak jártak. Nem tudom,
már nem tudom, hogy volt s mi lett.
Már nem tudom. De teltek a
napok s az évhosszú hetek:

hallottuk, Ausztriába hogy
húzták a deportált Dunát
s gyárakban ma is puskatűz
ajánlotta a hacacát…

De csak szájon csókol a perc
s jó remény némítja a jajt:
Nem! Rabok tovább nem leszünk!
És: Isten áldd meg a magyart!


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr41468628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

negymadar 2009.10.23. 16:17:17

Ilyen szép emlékezést még nem olvastam.
Ölel
NÉGYmadár

Sakk Matt 2009.10.24. 12:50:18

Akik kirobbantanak egy lázadást, majd kevesebb, mint két hét múlva a nadrágjukba csinálnak és leteszik a fegyvert, azok nem hősök, hanem szégyellnivaló ostoba és gyáva csürhe.
Aki a gyerekei elé ilyeneket állít példaképül, az lúzereket nevel belőlük. Pontosan ez a "turáni átok" hatásmechanizmusa: ilyenekkel neveltek örök veszteseket a gyerekeitekből, akik minden konfliktusban a vesztes oldalra állnak és saját magukon kívül mindent és mindenkit hibáztatnak a szükségszerű és elkerülhetetlen vereségért.
Szégyen!

rosta 2009.10.24. 13:44:28

@Leskelődő: Lehet, hogy a Havas Szófia látogatta meg a konzit. De az is lehet, hogy egy pártmunkás nem bírta idegekkel az ünneplést. Hogy a maszop vezérkarnak fejet kellet hajtani az 56 mártirjai előtt.

Ezt a főhajtást szeretném már a bíróság előtt látni. Bilincsben! :)

Sakk Matt 2009.10.24. 15:11:45

@Leskelődő: Nyilván. Mocskos ruszki zsidó. Az igaz magyar csak a körülményeket és másokat hibáztatja a balsorsért, a mindenkori hivatalos állami mitológiát szajkózza nyilvánosan, és esetleg néha jól odasuttog valami félreérthetőt otthon, privátban. Ugye?

Szpáhi 2009.10.24. 16:15:48

@Sakk Matt: Nyilván azokra kéne emlékezni a sok lúzer lázadó helyett, akik okos módon, saját jól felfogott érdekeiket nézve lefeküdtek a ruszkiknak és behívták őket. Éljen Kádár János és társai, a 'turáni átoktól' mentes önmegvalósító, sikeres magyarok mintaképei.

f.m.j. 2009.10.24. 16:47:01

@Leskelődő:

nem, én értem, ez nyilván amolyan "érted haragszom, nem ellened"-attitűd... talán

f.m.j. 2009.10.24. 16:48:13

Azért Szabó Lőrinc se volt vegytiszta antikommunista, sőt, de a vers tetszett

cserenkov 2009.10.26. 19:22:29

@Sakk Matt:
Nézőpont kérdése, hogy hova is áll a magyar, de sztem ez a példa neked tetszik. Ha érted mire gondolok?

Mindig a győztes mellett álltunk, és vérünket adtuk a hatalomért.
Mindig egy nagylelkű főnökre vágytunk ki hálás lesz majd a győzelemért.

Ha érted mire gondolok?

Sakk Matt 2009.10.26. 22:32:28

@mókusfüles bukósisak: neked nyilván, másnak, úgy látszik, sajnos (még?) nem.
@cserenkov: nem értem, mire gondolsz.

cserenkov 2009.10.27. 08:37:43

@Sakk Matt:
Az igazi magyar(és nemzetközi) mentalitás igazából abban a két Bródy sorban van, amiről írok. 56 előtt nem tudhatták, hogy nem lehet kilépni a Varsói Szerződésből. Ekkor derült ki, hogy a kialakult egyensúlyt egyik fél(USA, Szovjetúnió) sem fogja felrúgni. Ennyit az amcsik mindenhová demokráciát típusú világmegváltásához. A csehszlovákok 68-ban okulva 56-ból már nem akarták az egész rendszert megdönteni, csak egy ún. emberarcú szocializmust akartak. Azt is megdöntötték(amiben mi is segítettünk). A lényeg: Nem lehetett előre tudni - bármennyire is állítják ezt az utólag okoskodók -, hogy a forradalmat elfojtják.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2009.10.27. 14:21:17

OFF

Gépház,
erről talán érdemes lenne írni:
charta.info.hu/esemenyek/2009/charta-konferencia-latjuk-e-hogy-mi-jon

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása