Az utóbbi időben számos, a nyilvánosságnak szánt elemzés és kutatás sejtette, hogy a Fidesz kétharmados többsége a küszöbön áll. Legtöbbjük a tudományos alaposság helyett a hipotézis talaján maradt, sőt néhányuk súlyos módszertani hibát is vétett. A közvélemény-kutatások biztos pártválasztók arányszáma (például a 70:18) ugyanis alkalmatlan a politikai pártok közötti valódi erőviszonyok megbecslésére. Az ilyen „ex has” számpárok ugyanis nem veszik figyelembe a nagy számban köztünk élő rejtőzködő és bizonytalan szavazókat, vagy például a technikai okokból nem-szavazókat, nem beszélve a kutatóknak füllentőkről. Sőt ez az eljárás – nem túl elegánsan – elfelejt arra is figyelmeztetni, hogy a szavazatszám és a mandátumarány között hatalmas eltérések lehetnek, a személyre és a pártra leadott szavazatok különbsége vagy a regionális sajátosságok miatt.
Ahhoz, hogy valamelyik párt vagy pártszövetség kétharmados többséget szerezzen egy magyar parlamenti választáson a csillagok nagyon szerencsés együttállásának kell megvalósulnia. Nemcsak a lehető legtöbb egyéni választókörzet elnyerésére van szüksége (összesen 176 van), hanem az ellenfél gyenge eredményére és megosztottságára. Máskülönben a területi listán, illetve az elvesztett körzetekben a jelöltre leadott szavazatokat is figyelembe vevő „kompenzációs” vigaszágon bőven szerezhet annyi mandátumot a vesztes is, hogy létrejöjjön a blokkoló kisebbség. A 386 képviselőből ugyanis 258 kell a kétharmadhoz, s értelemszerűen 129 annak megakadályozásához. Figyelembe véve a jelenlegi pártstruktúrát, ez könnyen megteremthető, ha az MSZP egységes marad 2010-ig. Noha az EP-kampány véghajrájában egyre több szervezet bukkan fel, körülöttük az élet júniusra alighanem újra elcsendesül. Emlékezetes, hogy nemrég még a kétpárti parlament esélyéről szóltak a közéleti okoskodások. Márpedig ha a szocialista párt a leadott – mondjuk – 5 millió szavazatból másfél milliót megszerez, a 129 mandátumra jó eséllyel pályázik. A Pécsett először tesztelt „progresszív koalíció” (MSZP, SZDSZ, MDF-összefogás), Szili Katalin vezetésével pedig inkább több, mint kevesebb szavazatot hozhat.
A politikatörténet-ismerői közbevethetik, hogy a strukturális akadályok ellenére már volt Magyarországon MSZP-SZDSZ kétharmad, ez tehát közel sem lehetetlen. A helyzet 1994-ben azonban egészen más volt. Egyrészt az MSZP és az SZDSZ külön indult (a KDNP önálló indulása jelenlegi tudásunk szerint politikai öngyilkosság lenne), így minden bizonnyal olyan szavazókat is meg tudott szólítani a két párt, akik kizárták a másikkal való együttműködést. Másrészt az is segített Horn Gyula „alkotmányozó többségének” kialakításában, hogy az ellenfél, a politikai jobboldal, igencsak tagolt volt, így nem tudta egyesíteni a nem-kormánypárti szavazatokat. Összegezve tehát látható, hogy a kétharmaddal riogatók nem racionális számításokat végeztek, hanem saját félelmüket vetítik ki.
Részlet Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet) írásából
(megjelent a Szombat nyári Prognózis-számában)
*
A Szombat nyári számának ajánlója:
Prognózis címmel jelenik meg a Szombat nyári számának összeállítása.
A prognózis nem utópia vagy progresszió, ezért csak a jövő bizonytalanságával számol. Lapunk e számában egyedülálló módon szerepelnek egymás mellett bal- és jobboldali, liberális és konzervatív szerzők cikkei, mert a jövőt közösen építjük.
Bokros Lajos ex-pénzügyminiszterrel beszélgetünk arról, hogy miért nem működik a magyar „jóléti állam”. Békés Márton politológus és Erőss Gábor szociológus az obamai korba kalauzolnak el bennünket: a konzervatív és a baloldali tudós is egyaránt azt elemzi, milyen változások várhatók a gazdasági válság és az Egyesült Államok szerepének megváltozása következtében a világban. Tallián Miklós publicisztikája abban erősít meg minket, hogy az állami programok nem helyettesíthetik a szabad egyén döntéseit.
Magyar belpolitikára is kiterjed prognózisunk: Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet), Filippov Gábor és Magyar Kornélia (Progresszív Intézet) és Somogyi Zoltán (Political Capital) azt elemzik, milyen lesz a közeljövő Magyarországa: előretör-e a szélsőjobb, megváltozik-e az MSZP, illetve mi várható akkor, ha a Fidesz kétharmados többséget szerez a választásokon.
Jeruzsálemi tudósítónk, Shiri Zsuzsa a zsidó állam jövőjéről értekezik a netanjahui korszakban, Seres Attila szomorkás magyar-zsidó helyzetelemzést ad.
Berta József (Berlin) tanulmányában országról országra haladva azt elemzi, hogy Európában hogyan szabályozzák (vagy nem szabályozzák) jogilag a holokauszt-tagadást, és mi a valódi tétje a történelmi-kulturális emlékezetnek, amikor a vészkorszak túlélői lassan eltávoznak közülünk.
Szellem rovatunkban a zsidó művészet fogalmát járja körül Shimonah Tzukernik esszéje. Kultúra rovatunkban Fenákel Judit közöl tárcát „Jankiper 1952” címmel. Balkányi Kitty táncművésszel interjút készítettünk, Hofesh Schechter izraeli táncos vendégjátékáról és Csaplár Vilmos Hitler lánya című regényéről kritikát közlünk.
http://www.szombat.org
