Ami a Soproni-sörreklámból kimaradt...
Vannak dolgok, melyek magyar specialitások: ezeket mi találtuk ki, vagy mégsem, de azt hazudjuk, hogy igen; vagy nem hazudjuk, csak nem emlékszünk már rá, kiktől nyúltuk le; esetleg lehet, hogy nem is mi találtuk ki, máshol is ismerik, de ránk nagyon jellemző. Van azonban egy igazi hungaricum, mely Magyarhon híradóiban és újsághíreiben rendre, visszatérően előfordul. Minden halál szörnyű, a világforradalmár kalandoré és az erdélyi fiatal zenészé éppúgy, mint bárki másé. Van azonban egy különösen kegyetlen és szörnyű tett, melyre mi, magyarok, valamiért késztetést érzünk.
Ez pedig az elesettek, a gyengék és a magukat megvédeni képtelenek, a gyerekek és az idősek kínzása, megverése, brutális meggyilkolása - és hogy legyen még egy jó kis csavar a történetben: saját rokonai által. Árnyékszékbe megszült vagy szemeteskonténerekbe kidobott csecsemők, halálra ütlegelt síró kisbabák, drogos és alkoholista unokák által agyonvert nagyszülők, a kölcsönt megtagadó anyák és apák feldarabolása és elkaparása az erdőben, az apa vagy a nagybácsi által szexuálisan zaklatott és megerőszakolt gyereklányok... Újra és újra ismétlődnek a gyomorforgató történetek.
De mi vár a gyilkosokra? Öt év? Tíz év? Tizenöt év? Húsz év? "Jó magaviselet", ugyebár, és még akár őszülő hajszálak nélkül újra rászabadítja félmarxista jogrendünk a gyilkosokat a védtelen állampolgárokra, és nem utolsó sorban a gyilkos saját családjára. Ez sem fog másként végződni:
Egy 2007-ben Ercsiben történt gyilkosság ügyében kezdődött per hétfőn a Fejér Megyei Bíróságon. A 71 éves nagypapa meggyilkolásával az unokáját, annak feleségét, és a férfi fiatalkorú féltestvérét gyanúsítják. A vád ellenük előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette.
Hétfőn az elsőrendű vádlottat hallgatta meg a bíróság, aki írásos vallomást tett. Bűnösségét nem ismerte el. Állítása szerint megromlott a viszony nagyapja és köztük.
Az idős ember azt szerette volna, ha elköltöznek tőle, a júniusi napon a 71 éves embert fojtogatni kezdte, és a testvére láncvágóval ekkor verte fejbe.
Nem, a borzalmaknak nincs vége:
Felesége nem tett vallomást. Azt olvasták fel, amit a nyomozás jegyzőkönyvében tőle rögzítettek. Az asszony a gyilkosságnak két változatát mondta el. Az egyik szerint ő fojtogatta a nagypapát, majd a férje vágta fejbe láncvágóval. A holtestet becsomagolták, és az autójuk csomagtartójában egy Nógrád megyei elhagyott bányában felgyújtották.
A másik változat szerint az idős embert az unokája és testvére ölte meg. Először áramot vezettek a lakása ajtajának kilincsébe, de ez hatástalan volt, így bementek és végeztek az idős emberrel, majd elégették. A III. rendű, fiatalkorú vádlottat később hallgatja meg a bíróság.
Ez a gyilkosság annyira felháborító, hogy nincsenek rá szavak, és hogy még "két változat" is van, valami hihetetlenül groteszk. Itt valami olyan mélyen rothadt, hogy az egészen elképesztő. A törvény és a büntetések szigorítása elkerülhetetlen és alapvető, de nem elég: itt valami nagyon széles és mélyreható változásra volna szükség. A legalapvetőbb erkölcsi parancsot hírből sem ismerő csőcselék létszáma napról napra nő, és folytatják, amit ösztöneik és undorító vágyaik szerint folytatniuk kell: pöcegödörbe fullasztják az újszülöttet, szétverik az idős nagyszülők koponyáját, felgyújták anyjukat és apjukat. A közvélemény ingerküszöbe egyre magasabb, ennek viszont nagy ára lesz.
(A képen a San Quentin halálsora látható.)
Kapcsolódó írások:
Szebb jövőt!
