Ron bácsi
I 2009.03.08. 16:20
Bokros Lajos olyan, mint a fehér-fekete (mosás után sötétkék) kínai tornacipő. A kilencvenes években, amikor nekem ilyen kínai tornacipőm volt - gondolom nem kell részletezni -, az valami hihetetlenül cikinek számított. Adidast akartam vagy valami menő márkát, de hát arra nem futotta. Meg a többieknek sem. Így végülis nem volt semmi gond.
Közepesen gagyi volt, de olcsó.
Most ugyanez a típusú cipő lett a menő, a trendi. És ennek megfelelően pofátlanul drága is. Pedig azon kívül, hogy van rajta valami márkajelzés, és Kína helyett Malajziában készítik, semmi különbség nincs.
Ugyanúgy közepesen gagyi. Ezzel párhuzamosan a szájszagú és kopaszodó, korpás politikusok meg az átizzadt hónaljú zakók korában, a hihetetlenül ciki Horn-érában rendkívül népszerűtlen Bokrosból is már-már valamiféle nemzetközi tekintélyű országmegváltó lett így a kétezres évek végére.
Röviden: ezt hívják úgy, hogy retro. Aki pedig szereti a retrót, az most éppen Dávid Ibolya. (Pályaképét és munkásságát itt énekeltük meg, érdemes elolvasni...)
Miért van ez így? Azért, mert valakik Bokrost kinevezték tekintélynek. Mégpedig azok, akiknek mifelénk joga van a tekintélyeket kinevezni. A szakértelmére és hozzáértésére oly büszke balliberális értelmiség. Ám a félművelt ("féltudású") balliberális értelmiségnek egészen egyszerűen lövése nincs a közgazdaságtanról. Hogyan is lehetne! Nézzük meg, hol tanultak. Nézzük meg, mikor szocializálódtak, miket olvasnak és miféle ideológiai nézeteket (marxizmus-lukácsizmus) vallottak. Természetesen bőven elég, ha csak azt olvassuk el, amit manapság írnak: az előbbiek ebből mind-mind leszűrhetőek.
Kedves barátaink szellemileg s többnyire öltözködésükben is még mindig a nyolcvanas években járnak, s roppant kellemetlen volna azt az öncsalást feladniuk, amit saját magukba vetett hitük jelent. Ők zombik, de hiú zombik.
Az ő köreik azok, ahol komolyan azt hiszik, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és Panamában tanult Bokros valami hihetetlenül nagy ász. A csúcs, a maximum, amit ez az ország magából kitermelt. Ráadásul kedvenc lapjukban (Élet és Unalom) hosszú, és a hasonló témájú, ott megjelenő írásoknál kétségtelenül színvonalasabb dolgozatokat szokott közölni. Na, ennyi elég is a tekintélyhez. Hiszen más lapokat amúgy sem olvasnak. Ami nincs az ÉS-ben, az nincs.
De ne legyünk igazságtalanok! Egyrészt, honnan is lehetne fogalmuk az említetteknek a közgazdaságtanról, a piacról, a kapitalizmusról? Mármint azt tudják, hogy utóbbiak korszerű dolgoknak számítanak, ezért ezeket a szavakat sokszor leírják. De azt gondolom senki nem hiszi egy percig sem, hogy egy piaci viszonyok közt életképtelen lap nagyrészt piacképtelen tudással rendelkező, állami intézményekben dolgozó olvasói komolyan tudják, mi az, hogy piac. Mi az, hogy kapitalizmus. Mi az hogy gazdaság. Haha!
Másrészt: Bokros valóban nem annyira rossz. Legalábbis az állampártnak, majd az utódpártnak az országot a Kádár-rendszer pénzügyi összeomlása után másodszor is csődbe vivő reformkommunista-reformközgazdász szakosztályában Bokros Lajos kétségtelenül fény az éjszakában. Világító fáklya, világítótorony, nap, csillag.
A baloldal az, ami valóban maximum egy Bokros tudott kitermelni, és a balliberális értelmiség úgy tesz, mintha ez a Bokros a csúcsok csúcsa volna. Ugyanez vonatkozik a már nevében is dermesztő Reformszövetségre, melyben az elmúlt harminc év szellemi és gazdasági döglődésének jeles képviselői próbálják megmondani, hogy mit kellene csinálni azzal a kupaccal, amit nem kis részben ők maguk hagytak ránk. Csak egyetértőleg tudjuk idézni vendégszerzőnk Húsz év múlva c. írását:
S nemcsak a rendszer hullott szét, hanem rövid időn belül a gazdaság szinte minden eleme: a Mikroelektronikai Vállalattól kezdve a hajógyártáson át egészen az élelmiszeripar jelentős részéig leértékelődött vagy teljesen értéktelenné vált. A büszkén mutogatott magyar tudományos életről is csakhamar kiderült, hogy jórészt értéktelen. A teljes összeomlás csak azért nem következett be, mert a világverseny csak ezekben az években éri majd el a magyar iskolarendszert, felsőoktatást és tudományos kutatást. De az „alkalmazott tudás" egyes területeiről már a '90-es évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy piacgazdasági körülmények között használhatatlanok. Igen jellemző példa a reform-közgazdaságtan, amely a '80-as években a magyar progresszió élvonalának számított. Az új körülmények között az értelmiség közgazdász sztárjairól hamarosan kiderült, hogy amit előadnak, az irodalmi halandzsa vagy valamiféle közgazdasági jakobinizmus, ami megvalósíthatatlan, következésképp minden gyakorlati kísérlete életveszélyes.
A helyzet az, hogy 1990 óta jópár magyar fiatal végzett jó nevű, ha nem éppen a legjobb nyugati egyetemeken. Ehhez képest nálunk a média és a politika is szereti a retrót, és a moszkvai és marxkárolyos diplomával rendelkező sztárokat. De a nosztalgia tárgya és az egykori sztárok valójában értéktelen csődtömegek. Ezt kéne megérteni.
(Update: Az MDF-Bokros-sztorival részletesebben Nyugodjék békében! c. írásunkban foglalkozunk.)