Gabrilo
I 2009.01.08. 08:03
Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke új projektet indított. Ez a projekt a konzervatív fundamentalizmus kigyomlálása a magyar állam különböző tartoziékaiból (különösképpen az Alkotmánybíróságról, és a Köztársasági Elnökről van szó). A projektek egymás után következő sokasága jelzi, hogy turbósítani kell a propagandát: Gréczy Zsolt in action. De lássuk (csak felületesen, és messze nem áttekintő módon), milyen projektek futottak le GyF néhány éve alatt.
1) Reform-projekt: Adó-és járulékemelés a Szent Piac nevében, "Reform vagy bukás" (vö. Ernesto Guevara szlogenjével), én vagyok a Messiás, stb. A reform-projekt jakobinus tempója következtében tökéletes katasztrófába torkollott a kísérlet az intézményrendszerek terén, ami minimálisan esetleg még működött, ma már az sem. Az ok természetesen nem a balos kormány tökéletes tudatlansága, probléma- és helyzetértékelésének hiánya (két/három/két-és-fél lépést látunk csak előre), dilettantizmusa, gőgje és forradalmárkodása, hanem a gonosz ellenzék, legfőképpen Orbán Viktor ádáz reakcióssága, aki ahol csak tud, betesz a haladásnak. A Szent Reform apostolai ugyanis nem tévedhetnek.
2) Magyar Gárda/nácizmus-projekt: Barna eső közeleg. A Gárda fenyegeti a cigányok testi épségét, a cigányok senki más testi épségét nem fenyegetik. A Gárda náci, összekacsint a polgári jobboldallal, és célja egy náci puccs, amivel hatalomra kerül. Ha ezt mégsem teszi, akkor is félelemben tartja a cigányokat. Meg a zsidókat is. Csakis a mélységesen demokratikus, szabadelvű, baloldali magyar kartás-tarkás elvtársak állhatnak ellent az eleredő förmedvénynek. Gyerünkbarátaimtegyükadolgunkat.
3) Összefogás a fasiszta vérfarkasokkal-projekt: A fasiszta, megosztó, árokásó, intoleráns és szabadság-ellenes antidemokrata Zorbán, és díszes nyilasai felé fordulunk a válságban, nácoid mozglamukkal megbékülünk az ország érdekében. Csinnadratta, Nemzeti Csúcs összehívása, a gazdasági válság hallatára a politikai PR-dömping beindítása. Mi készek vagyunk a megbékélésre, és tegyünk együtt az országért, de a Zorbán megint keresztbe tesz, uszít, megoszt, kart lenget árkot ás.
És a pillanatnyilag aktuális:
4) Konzervatív fundamentalizmus/klerikális reakció-projekt: Negligálják 68-at, teokráciát akarnak, reszket minden haladó. A mostani fejezet ez:
"Egyfajta konzervatív fundamentalizmust látni kibontakozóban Magyarországon, amely lassan aggasztó méreteket ölt. Fenyegeti a polgárok szabadságát, az állam világnézeti függetlenségét, amikor a tradícióra hivatkozva nem felszabadít, hanem korlátoz és jogot von el. Egyre világosabbnak tűnik, hogy nem szimplán politikai vita figyelhető meg, hanem – a korábbinál egyértelműbben – világnézetek, világlátások küzdenek egymással. Nem egyszerűen a tradíció a modernizmussal, hanem a konzervatív fundamentalizmus ütközik a szekularizmussal és a szabadelvűséggel."
Kedves Ferenc! A "konzervatív fundamentalizmus" terminus technicusa contradictio in adiecto. Ilyen nem létezik, maximum a balos fantáziában. A konzervativizmus ugyanis épp a fundamentalizmusokkal (legyen az vallási vagy politikai) áll szemben. Így született meg, méghozzá egészen pontosan (tessék most abba a gyorsan haladó Left Express-be jól megkapaszkodni) a baloldal és a liberálisok politikai fundamentalizmusa ellenében jött létre. Mondhatjuk ezt akár monizmusnak is, de a fundamentalizmus talán mégiscsak megfelelőbb. Ez a politikai fundamentalizmus a felvilágosodással jött létre, aminek legfőbb állítása az volt, hogy léteznek a magosban lebegő "elvek", "eszmék", a priori tételek, amikhez a valóságot hozzá kell igazítani, és így elkövetkezik a földi paradicsom. Ennek érdekében át kell alakítani a világot - ezen tételeknek megfelelően. Ez az a fundamentalizmus, kedves Ferenc, aminek Ön, pártja, és szellemi hátországa is híve. Ezért beszél állandóan emberi jogokról, lóheréről. Ezzel a fundamentalizmussal szálltak szembe a konzervatívok a XVIII. században, és ezzel szemben hangsúlyozták az intézmények pluralitását, és a sokféle elv (autoritás, hagyomány, szabadság, közösség stb.) gyakorlati fontosságát.
Ezért mondja Ferenc, hogy "jogot vonnak el" - avagy, absztrakt jogokat, "metafizikai spekulációk" derivátumait. Ezt Ferenc politikai fundamentalizmusának talaján állva követeli, vagyis olyasvalaminek a talaján állva, amit állítólag elutasít.
Molnár Tamás írja valahol, hogy a baloldalnak lételeme a forradalom - nem kap levegőt nélküle. És ugyancsak ő írja, hogy ha máshol nem lehet, mindig kisebb egységekben kell a forradalmat megvívni, a városban, iskolában, családban, napköziben stb. Gyurcsány az osztályharc és a forradalom logikáját a családba viszi be, és az újbaloldal régi toposzával érvel, az elnyomó apával-férjjel (aki természetesen heteroszexuális, keresztény és fehér).
Ugyanígy a szekularizáció védelme is érdekes: mint azt egyesektől tudjuk, a szekularizált politika nem egyszerűen vallás-és értékmentes állapot (ilyen nincs), hanem afféle valláspótlék, vagy politikai vallás. Ilyen Ferencünk politikai fundamentalizmusa is. Más kérdés, hogy az egyház mellett léteztek autoritások és intézmények, a forradalmi szekularizáció viszont az egyház létezését sem szereti - mércét, és egyensúlyt jelenít meg. Csak a "jogok" meg az "emberek" léteznek, semmiféle intézmény nem korlátozhatja önmegvalósításukat. (Hogy az ünnepelt szekularizáció mennyire segítette elő a modern zsarnokság létrejöttét, itt most nem tárgyaljuk, Ferenc érdeklődhet kicsit az elvtársaknál, ahogy azt sem tárgyaljuk, hogyan bukott el a szekularizált jóléti állam.) Az ugyan nem derül ki, hogy kik is fenyegetik konkrétan a szekularizációt, és hogyan. Ferenc rémálmaiban már láncfűrésszel rohangálnak a püspökök, és minden hitetlen kutyát kíméletlenül lemészárolnak (különösen a komcsikat, nem törődve emberi jogaikkal). A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül, az, hogy most akkor a szekularizáció egy lezárt folyamat, vagy még nem, és haladunk feléje? Ha utóbbi igaz, akkor a reakciósok gonosz megérzése helytálló, és a balos szekularizáció akkor ér révbe, ha teljesen megsemmisíti az egyházakat. (De mi persze efféle feltételezésekkel sosem élnénk, ha a jóságos és igazságos baloldalról van szó!)
De valójában milyen veszély fenyegeti a haladókat? Az egyetlen "veszély" az lehet, hogy a bal újabb veresége és kudarca okán sokan elfordulnak a haladó mítoszoktól, és máshol próbálnak meg válaszokat keresni: visszatérhetnek a család, az erényesség, a felelősségvállalás fontosságához, horribile dictu, az egyházakhoz is (az első lépés a teokrácia felé!).
Esetleg az, hogy a balos politikai fundamentalizmus alternatíváit keresik - és esetleg megtalálják azt a tradíciók pluralitásában.
Kapcsolódó írásaink:
Ifjúkonzervatív készülődés
Az életforma ellenforradalma
Jegeces lehelet igazgat
