Hát bizony. Én mostanában azt mondom, hogy az 1989-ban létrehozott közjogi rendszer (a "fékek rendszere": kétharmados törvények, alkotmánybíróság, mint most kiderült a népszavazás, a korlátlan utcai megmozdulások, az anarchikus önkormányzatiság) bizony nem arra van, hogy előre vigye az országot, hanem hogy mindenkit vissza lehessen húzni, el lehessen gáncsolni. értem, hogy a diktatúra után az ellenzéki kerekasztal azt kereste, hogy hogyan lehet elkerülni a túlhatalmat, de akkor is, az eredményt tekintve bizony ez a rendszer a gáncsolóknak, a visszahúzóknak kedvez. és bizony, az elit egy jó része, főleg, akinek jogi affinitása van ehhez, az erre nagyon jól ráérzett. bárkit könnyedén meg lehet buktatni, aki változtatni akar, méghozzá népszerűen, mert a magyart fel lehet hergelni szinte bármi és bárki ellen.

az én javaslatom a jelenlegi magyar elittel kapcsolatban: ki érdemei elismerése, ki csak úgy magában, de minedenki húzzon el. új nemzeti kerekasztal, új közjogi berendezkedés, amiben NEM lehet gáncsoskodni, nem az a default, hogy nem történik meg valami, hanem az, hogy megtörténik, és nem annak kell erőlködni, aki valamit csinálni akar, hanem annak, aki ezt meg akarja akadályozni.

Az elit olyan, amilyen az ország. Az ország meg olyan lesz, amilyenné az elit alakítja.
1989-ben és utána - mert a mai elitünk 1994-ig gyakorlatilag kialakult - ilyen elitet voltunk képesek létrehozni. Ez az elit alkalmas volt arra, hogy elvezesse az országot az EU kapujáig, de ma már egyértelműen kontraproduktív, a hosszú távú felzárkózás feltételeinek biztosítására nem alkalmas. Miért? Mert fél a hosszú távú növekedés társadalom-fordító változásaitól, saját helyzetének, szerepének elveszítésétől.

Azonban, ha jól értem a fentieket, akkor ez szimpla Haiti-effektus. Nem érdekelt a hosszú távú növekedésben, és nem fog lemondani a helyzetéről, szerepéről.
Mi lesz ennek a következménye? Helyben topogás, vagy forradalom - már ha lehet ilyet mondani egy konzervatív blogban...

Úgy látom, a mostani tökönrugás után megerősödött a reformdiktatúra (ahol nem lehet "gáncsoskodni") igénye. Már csak azt kéne megmagyaráznotok, hogy a szomszéd országokban miért megy a gazdaság reformdiktatúra nélkül. Mert, úgy tűnik, úgy is megy sokaknak.
Olyanok vagytok, mint Xerxés, aki a tengert korbácsoltatta. Hajózni a jó hajós tud.

Bezony, bezony. Ebből a mai "elitből" elég, az összes oldalával együtt. Minden főszereplő a langyos világvége szocializmusban szocializálódott. A világ egyszerűen elment mellettük az utóbbi 5-10 évben. Ne legyenek illúzióink: az emberek jelentős része mellett is. Az egészségügyet, az oktatást, a bkv-t, és még pár intézményt a legalsó szinten dolgozó emberek önfeláldozása tartja életben. A mostani rendszert meg az, hogy a vezetők és haverjaik cégei jól megélnek a kiszervezett funkciók állami megrendeléseiből. Amíg csöpög a pénz (költségtérítés puszira), nem érdekelt egy vezető sem a bármilyen reformban.

Az épület alapja repedezik. Fenn még nem érezni a kilengést és a recsegést. Egyszer megindulnak lefele a szintek, minden egymásra zuhan, és a legfelső szintet is betemeti előbb-utóbb az égig érő porfelhő.

Lehet, naív vagyok, de talán meg kellene ezt előzni. Akár a felső szintek visszabontásával is. Nem kell felhőkarcoló, ha nincs pénz fenntartani, meg nincs, aki kihasználja.

A demokráciával csupán az a baj, hogy olyan emberek dönthetnek a saját sorsukról, akik nincsenek annak a tudásnak a birtokában, ami a döntéshez kellene.

"a szomszéd országokban miért megy a gazdaság reformdiktatúra nélkü"

Nem megy. Azért tartanak ott, ahol, mert előbb meglépték azokat a lépéseket, amiket most mi, csak ott nem próbáltak minden lépést elgáncsolni.

Haitiben nem alakult át sem a struktúra, sem a mentalitás. Észak-Amerikában mindkettő. Magyarországon a struktúra nagyrészt átalakult, csak a mentalitás maradt a régiben. Mondjuk az USA-ban sem egyik percről a másikra ment a mentalitás átalakulása.

movhu:
Ennek a tudásnak senki sincs a birtokában, sem szűk elit, sem széles választóréteg, szerintem az ilyesfajta tudásnak elvi kizáró okai vannak.

Összeomlás? Forradalom? Személy szerint nem látom realitását. A nép, az istenadta nép beéri némi kenyérrel és hozzá a cirkusszal - ez igazság belátásához elég megtekinteni a mostani helyzetet. Még mindig nem értük el a töréspontot, azt, hogy valóban nagy tömegek mondják azt: "ebből elég". Még van mit enniük, még van mit bámulniuk. És még mindig van annyit veszteniük, hogy ne ugráljanak. A tömegek híján az elitet nem kényszeríti semmi változásra (és később sem fogja - a vagyonokat megalapozták, a megfelelő iskola/karrierhálózat nyitva áll a gyermekeik előtt, igazán nem nagy ár ezért az, amit mások fizetnek). A nép, az istenadta nép pedig vagy tűr (az ostobák, évtizedeket áldozva a "majd csak jobb lesz egyszer" délibábjára), vagy elmegy innen. A kitántorgók, ismerős? Lassan nem tudom megszámolni, az ismerőseim, barátaim közül hányan lépnek le külföldre. Az indok? "itt nem lehet élni". A hibáit újra meg újra elkövető elit: a nemesség, a pártfunkcionáriusok, az új kapitalista elit nem változtak semmit, nincsen miért. A média ehhez aktív támogatást nyújt (s miért ne nyújtana, őket is fentről fizetik, függetlenségnek a jelei sem láthatóak): van cirkusz, a TV hihetetlen mértékben képes a tömegbefolyásolásra. Még egy adalék: ha a mostani elit résztvesz a felsőbb emeletek visszabontásában, a reformban, akkor ugyanaz fog történni, mint a rendszerváltáskor, a prioritás a saját hatalom átmentése lesz, a kiskapuk beépítése saját maguk számára az új rendszerbe (is) - ha hozzáveszem a kapcsolatokat, az urambátyám viszonyokat, akkor elég, ha a régi gárdából csak páran kerülnek helyzetbe, jön utánuk a többi. Demagóg vagyok? Az. Tetszettünk volna forradalmat csinálni? Román módra, ahol a diktátort lelőtték, de a második vonal érintetlen, s a secus emberek változtak át vállalkozókká, alapítottak pártokat, satöbbi? Alulról nem jön változtatási igény, felülről még annyi se. Honnan várható valódi lendület, rendszert átformáló erő? A nem is létező középosztálytól?

A demokráciának két komoly hibával kell együtt élnie: az egyik, hogy demokráciát csak demokratákkal lehet csinálni. A másik, hogy nem szabad azt hinni, hogy a nép mindig bölcsen, a saját érdekeit felismerve dönt. És ha ehhez társul az is, hogy valaki a demokrácia játékszabályait kihasználva építgeti a saját kis házát, abból a nagy össznépi boldogság után össznépi szívás lesz. Bár az nem baj, majd elmagyarázzuk, hogy a büdös kommunisták (stb.) tehetnek mindenről, és annak érdekében, hogy ez elő ne fordulhasson többet, stb., stb. És ott is vagyunk a 40-es, 50-es években, ahol a nép hosszú évekig azt hitte, hogy jól fog járni. És mire rájött, hogy nem, addigra késő volt.
Van ma Magyarországon olyan ellenzéki erő, akinek láthatóan fontosabb a demokrácia, mint a saját rövidtávú pozíciója, kiváncsi vagyok, hogy 2010-ben hányan választják őket.

Egyetértek Bervas-sal, én is elég pesszimistán látom a jelenlegi helyzetet, a rendszerváltás óta folyamatosan a katasztrófa szélén táncolunk, csak néha közelebb, néha meg kicsit távolabb (és ha már egy picit is eltávolodtunk a szakadéktól, az hamis biztonságérzetet ad és rögtön elindulunk vissza - lásd Bokros-csomag után).
Azonban ennél összetettebb a helyzet - mi a fontosabb az egyes embernek?: hogy fenntartható folyamatos növekedésben legyen a gazdaság, vagy hogy az életkörülményei javuljanak folyamatosan? Mindenki tudta, hogy irreális mértékben nőnek a fizetések nálunk (Medgyessy), tisztában voltunk a következményeivel, de senkinek nem jut eszébe visszacsinálni. 2000 óta a régióban nálunk nőtt legnagyobb mértékben az átlagkereset (40%!!!), viszont ez együtt járt a versenyképesség és a növekedés csökkenésével! A másik oldalon viszont senki nem kérdőjelezi meg, hogy a minimálbért 25.000 Ft-ról a duplájára emelték anno (baromira rontotta a versenyképességünket, de azért mégsem akarunk éhező minimálbéresekkel a befektetők kedvencei lenni, ugye?)
Csak arra akartam rámutatni, hogy a macska egyszerre nem fog egeret kint is és bent is. Illúzióban ringatjuk magunkat, és ebből csak egy nagy zuhanás fog felébreszteni bennünket!

Fölhívnám kedves reformdiktatúra-párti honfitársaim figyelmét, hogy amit szeretnétek, az a központosított gazdaságpolitika, ami ellen Hayek és a piacpárti osztrák közgazdák érveltek. Ha lehet és kell reformdiktatúra, akkor piacra sincs szükség, éljen és virágozzék a tervgazdaság! vagy akkor hogyan is van ez?
Piacpártiság aufklarista módon?

Fedor 2008.03.12. 09:40:18
Meglépték? Mit? A lengyelek, baltiak, csehek, szlovének mit léptek meg és milyen diktatúrával társítva? Ne maszatoljatok! Mindenhol működött az egyeztetés, pluralizmus, stb. Ja, és olyan kormányzatok voltak, akik tudtak/tudnak kormányozni, aminek egyik fontos eleme az ellenzék és egyéb szereplők támogatásának megnyerése (nem megvásárlása, kizsarolás, esetleg a legyalulásukra törekvés, ahogyan Ferenc testvér és tanácsadói képzelték el). Ferenc jó bolsi módjára tud hatalmat szerezni, de nem tud kormányozni, amin senki nem csodálkozik, aki ismeri a tudszoc-os gondolkodást.

Vendée rátapintott a lényegre. Nálunk nagyon hiányzik az egyeztetés kultúrája. Az ellenfél =/= ellenség egyenlet felfogása. Nyugaton hetekig-hónapokig vitatnak nagy horderejű döntéseket, aztán a legkisebb rossz elvén viszonylagos konszenzussal vezetik be. Nem pedig órákkal a szavazás előtt dobják a parlamenti szavazógépbe a háttéranyagot.

A népnek cirkusz kell, ezért mindkét oldal tagjai lelkesen dobálják egymásra a sarat a színpadon (Parlament, államigazgatás), aztán kellemesen elkávézgatnak a szünetekben.

Értelmes dolgok egyik oldalról se igazán jönnek... Ha vannak is, oly mértékben leöntve naracs, vagy meggyszósszal, hogy egyszerűen élvezhetetlen a többség számára.

Tisztességes civil szféra kellene. Aminek a veszélyét érzi az "elit", ezért minden eszközzel higítja. Lásd a tv kuratórium "civil" szervezeteit. Ha mégis létrejön valami, annak azért van foganatja. Pl Sólyom elnöki jelölése, vagy a VEKE által a BKV járattervezői osztálya helyett, és annak ellenére keresztülvert éjszakai menetrendje.

Röviden:
- Magad, civil, mert a "képviselőd" ugyan nem...
- Politikai ellenfélnek igazát elismerni nem szégyen, és nem a gyengeség jele.
- Az ország érdeke nemcsak a halandó állampolgár, de még a képviselő és politikus urak zsebénél is előbbre való.

Mélységesen egyetértve Vendével abban, hogy kormányozni tudó kormányzat kellene meg egyeztetési politika, azért ú.n. reformok nélkül nem megy. Nem tudom mit értesz reformdiktatúra alatt, meg aztán ebben az országban a reform szó sem igazán egyértelmű, de olyan gazdaság nincs, amely a szocialista típusú gazdasági szerkezet komoly átalakítása nélkül lett sikeres, meg főleg annélkül lett sikeres, hogy a nagy állami elosztó rendszereket megreformálták volna.
A baj az, hogy nálunk hiába beszélünk reformokról, mert olyan még nem volt, és most sincs. Szaros kiigazítások folytak és folynak reform címszó alatt, nagy látványos tervekkel és aztán elefántból bolhává lényegülő felszíni változtatásokkal, bátorsága itt még senkinek nem volt igazából hozzányúlni semmihez. Merthogy mindig kiderül, hogy a reform túl sok érdeket sért. Már ami a nagy állami elosztórendszereket illeti, a gazdaság struktúraváltása megtörtént 15 éve.
Ami speciel a szomszédos országokat illeti, speciel például a szlovéneknél még a kilencvenes években gyökeresen átalakították az egészségügyet, a tanügyet, a foglalkozás-politikát és minden "érzékeny" területet. Könnyű volt nekik, kis gazdaság, kisebb gondok. A baltiaknál dettó, bár ők messze nem jutottak még olyan "mélyre" az átalakításokban, mint a szlovének. Rajtuk kívül egyetlen volt szocialista ország sem vitte végig a reformot/átalakítást, csak bizonyos apró részkérdésekben, hozzánk hasonlóan. Van aki el sem kezdte, pl. Románia, Bulgária. A környező országok "gazdasági csodáját" kéretik igencsak feltételesen érteni, ez inkább a sajtó által felfújt léggömb, mint valós tény. A románok, bolgárok, de még a szlovákok esetén is csupán az történik, amit a magyar-cseh-lengyel trió a kilencvenes évek második felében elért: a beáramló tőke és a gyorsuló gazdaság miatt hatalmas növekedési százalékokat produkálnak, de ez igazából csak a piac feltöltődéséig áll fenn, utána ugyanazokkal (vagy még nagyobb) problémákkal szembesülnek, mint mi, a csehek meg a lengyelek most. Egyetlen egy dolgot csináltak/csinálnak sokkal jobban: az adórendszerüket, mert most, ebben a feltörekvő fázisban könnyebb növekedés-barát adórendszert bevezetni. Mi ezt nem tettük meg annakidején, most meg lehetetlen.
És az elitjük kapcsán is ugyanazok a problémák előtt állnak, sőt már benne is vannak, nyakig.

Vendeé:

"Úgy látom, a mostani tökönrugás után megerősödött a reformdiktatúra (ahol nem lehet "gáncsoskodni") igénye. Már csak azt kéne megmagyaráznotok, hogy a szomszéd országokban miért megy a gazdaság reformdiktatúra nélkül"

Pl. a szlovák fejlődés tényleg nem reformdiktatura eredménye. Ott reformterorizmus volt.

Az írás gondolatébresztőnek készült, jönnek a gondolatok és jól van ez így. Nem is tudok mindenkire érdemben reagálnim, de két pontot érdemes tisztázni:

1) A bejegyzésnek nincs semmilyen aktuálpolitikai áthallása (népszavazás vagy bármi más).
2) Reformdiktatúra igenlése meg végképp nincs a sorok közé bújtatva. Arany János szavaival élve: gondolta azt a fene...

Természetesen a "társadalmi egyeztetés" koncepciója több sebből vérzik, de a megoldás nem a forradalom, vagy a diktatúra. Hanem a határozott és világos programok megkövetelése a pártoktól - amik alapján a választók, a képviseleti demokrácia elveinek megfelelően meghatalmazást tudnak adni. Valós programok nélkül csak a választás formai követelményeinek megfelelő lutrit lehet nyerni, de nem felhatalmazást reformra. Ez magyarázza a bizonytalankodást meg az igényt a "társadalmi párbeszédre".

Antall Józsefet parafrizálva: Tetszettek volna valós választási programot írni.

Végül, de nem utolsósorban a szomszéd országokban sincs kolbászból a kerítés. Egyelőre leginkább "csak" az adórendszerben jobbak, értsd kevésbé büntetik az értéket termelőket.

Ez viszont nem csak egy "csak": Nem triviális az adócsökkentés kivitelezése. Meg tudjuk változtatni az adórendszert? Van rá akarat?

És ez megint visszavezet az elithez és a programadás képességéhez...

Páran vizionáltak összeomlásról, forradalomról. Én inkább csak lassú rothadást látok. Ezúttal sajnos nem csak a fejétől bűzlik a hal, hanem az egész magyar mentalitás nyomja rá a bélyeget az ország teljesítményére.
XY politikus lop, visszaél? Hiszen a magyar ember is ezt teszi nap, mint nap. Elmegyünk az orvoshoz és egy kis hálapénzt adunk neki, hogy ne kelljen kivárni a sort. A szakmunkást megkérdjük, hogy számla nélkül mennyibe is kerül a munka, mert úgy mindkettőnknek jobb. Ismerősünket megkérdezzük, nincs-e szabad hely a cégénél, mert ha igen, akkor másik ismerősünket alkalmazhatná.
A korrupció, a kapcsolatrendszerek keresése beépült a kultúránkba, talán jobban mint sok más országban.
Ehhez társul a rendszerváltáskor kialakított konszenzusos rendszer, amellyel csak visszaélni tudnak pártjaink.
Így nincs esély reformra.
Valaki kérdezte, hogy reformdiktatúrát akarunk, majd megborzongott és ördögként kiátkozta az ilyesmit akarókat. Én bevallom, boldogabb lennék, ha az lenne. A gond az, hogy a lehetőségek közül Magyarország nem választ. Liberális gazdaságpolitikai vagy szocdem? Egyik sem, valami randa ötvözet a kettő között. A részdöntésekben pedig nem is kell átvezetni a dolgokat.
Az egészségügy problémája pont ezt tükrözi, nem mernek több biztosítósat csinálni, mert az túl liberális és így átkozott, de a régit sem merik hagyni, mert az szerintük nem reform. Egyik úton sem megyünk, inkább be az erdőbe tartunk.

A helyzet véleményem szerint egyedül a kivándorlás miatt válhat kritikussá. A románoknál már jelentkezett a probléma, de ők most fellendülésben vannak, így ki tudják védeni. Ha azonban nálunk tántorog ki az a pár százezer tehetséges ember, akkor a gazdaság valóban összeomolhat.

Adó:
Őszintén szólva én azt nem értem pontosan, hogy miért NEM változtatnak az adórendszeren. Még úgy sem, hogy egyszerűsítenek rajta, változatlan mértéken hagyva. Nem értek hozzá, és ezért persze könnyen beszélek, de nagyon nehezen tudom elhinni, hogy ne lehetne kb. negyedére lecsökkenteni az adók számának mennyiségét úgy, hogy a többibe fizeti be az ember a megszüntetett adókat. Csak ez önmaga sok nagyobb cég számára milliós nagyságrendű megtakarítást hozhatna mind utalási, mind könyvelési költségekben. És kevesebb adónemmel kevesebb kiskapu is volna (gondolom).


Programadás:
Ki kellene dolgozni egy kategóriarendszert, mint egy formanyomtatványt, amit a pártoknak ki kell tölteni, ha választásokon indulni akarnak. Szépen listázniuk kellene részletesen, hogy mire mennyit akarnak költeni, és milyen intézkedésekkel. Ez nekik is segítene összeszedni egy épkézláb programot, és az emberek is láthatnák, hogy melyek azok az intézkedések, amelyeket mindenképp meg kell hozni (azaz minden párt programjában szerepelnek), és hol vannak a különbségek.

Vendeé: ne keverjük a gazdaságot a társadalommal. a gazdaságba nem kell beleavatkozni, legalábbis nem nagyon, bár az szerintem nem bak, hogy a Microsoftot kicsit térdepeltetik az EU-ban. viszont onnantól, hogy a megtermelt GDP-ből befolyt adót mire költsük: nyugdíjra, oktatásra, egészségügyre, katonaságra, PANKKK-ra, vagy ki tudja mire, arra igenis kérek koherens javaslatot a politikai pártoktól, és a kapott javaslatokat átnézve majd én leadom a szavazatom. aki úgy kezdi, hogy nem ad, csak annyit mond, hogy bízzak benne, az esik ki nálam először.

csehországban most vezetik be ugyanazokat a lépéseket, amiket mi is 2006-ban: vizitdíj, kórházi napidíj. szerintetek mennyi vele az elégedetlenség a nép körében? kétharmad! meg lehet akadályozni? nem, mert a kormány dönthet ilyenben, pedig ott a 100 tagú parlamentet 50-50-re választották utoljára. aztán 5 év múlva majd látják, hogy jó, mintahogy a szlovákok 10 év után már többségben mondják, hogy maradjon a több-biztosító, ami ott is hatalmas ellenállásról kezdett. franciaországban Sarkozy hihetetlenül népszerűtlen lett, hiába mondta meg előre (szemben Gyurcsnnyal), hogy mit várjon tőle a nép. ebből a tanulság: az nem igaz, hogy ha Gyurcsny előre megmondta volna, és úgy választják meg, akkor most nem lenne ez a cirkusz. Ugyanez lenne, csak sehol máshol nem lehet így csontig szívatni egy kormányt, ami éppen valami változáson dolgozik.

Vendeé: rossz hírem van: jelenleg reformdiktatúra zajlik Franciaországban és Csehországban és zajlott 8-10 éve Szlovákiában (első Dzruinda kormány), és zajlott UK-ban Thatcher alatt (a bányászok másfél évig(!) sztrájkoltak). Az ír, meg az észt példa zajlik másképp, de mindegyik ország jóval kisebb lakossgra, és jóval egységesebb, és az írek is 20(!) év szenvedéssel kezdtek 1973-1993 között. Itt bizony Thatcher-i reformdiktatúrára van szükség, másfél éves sztrájkokkal. És Lengyelországban nincs reformdiktatúra, ott is lehet még az emberek harmada mezőgazdaági munkás, mert nehogy már a választóinkat bolygassuk. Hát ott is tartanak. 2006-ban sikerült 5, azaz öt km autópályát építeniük abban a nagy országban, négyszer annyi lakossal, mint mi, jóval szarabb autópálya-ellátottság mellett.

IS,
én IS.
Mármint mélységesen egyetértek. De félek Vendéé ne ezt értette a reformdiktatúra alatt. Merthogy ez is olyan, hogy nekem ezt jelenti, neked meg azt. De nagyon igazad van.

qbr,

pl. az adórendszer egyszerűsítése is egy olyan kérdés, hogy felfoghatatlan, miért nem lépték még meg. ez így csak a bankoknak jó, kb. esetleg az apeh jobb eséllyel bűntet, mert több esélyed van hibázni.

nem is adóeltörlésekről-összevonásról volna szó (mert az azért kicsit össztettebb, lévén 3 tucatnyi kedvezmény, meg ilyesmi), hanem, hogy egy cég 12 utalás helyett egy helyre utalhatna és az apeh szétválogatná a virtuális számlák között a bevallás alapján.

szóval érdeket nem sért, a társadalom számára kb. mindegy, a cégek meg örülnének. de nem. érthetetlen ez.

s így van ez még ezernyi témában, már 4-5 kormány elsuhant ezek felett.

is
teljesen egyetértek az összefoglalásoddal.

annyi a speciális problémánk itt, összevetve pl. angliával, hogy a reformokat megértő és kommunikáló értelmiségünk erősen hiányos vagyis inkább sérült. egy részük külföldön érvényesül, egy részük végletesen pártfüggő lett, a maradék meg fásult és szarik bele.

qbr:
Adó - a jelenlegi adórendszert úgy alkották meg, hogy rengeteg felől elérje az adózó tömeget. Előnye az, hogy nehéz alóla kibújni, hátránya az, hogy rettenetesen összetett, bonyolult és hatalmas adminisztárciós teherrel jár. Az egyszerűbb adórendszert nagyon jól kellene megfogalmazni, kevés kibúvóval, erre pedig úgy tűnik senki nem mer vállalkozni.

Programok - semmi értelme. Magyarországon az emberek 10%-a funkcionális analfabéta és a többi sem olvas programot. A szavazás emocionálisan motivált az esetek 99%-ban.

Tory,
természetesen nem a posztodra írtam amit, hanem a kommentekre. Azokban azóta is erős a reformdiktatúra iránti igény.
(Arany János is tévedhetett, végül is református volt. A szöveg értelme és a szerző szándéka közti eltérés lehetőségéről ne beszélünk, mert OFF leszünk, és azt itten nem szeretik.)

is és mások,
A reformdiktatúra a gazdaságra hivatkozva akar beavatkozni lehetőleg mindenhová. Egyébként a gazdaság és társadalom csak teoretikusan választható szét, ha egyáltalán. A mostani vita pont arról szól, ki fizessen és mennyit? É s ki kapjon és emnynit? Ez akkor gazdasági vagy társadalmi kérdés? Ne akarlak bántani, de ezt gondold át.

Csehek: nem a vizítdíj bevezetése tesz valakit reformdiktatúrává. (Én pl. nem is tekintem reformnak ezeket a lépéseket.) Hanem a hogyanja, a módja. Ha a csehek zöme elfogadja, támogatja, akkor nincs túl nagy gond (persze, a kisebbség még szívhat, mint a magyarok a kitelepítéskor 1945 után). Megpróbált-e Ferenc támogatást szerezni? Hiszen ő mondta, hogy 1 lépsre lát előre.
“Ugyanez lenne, csak sehol máshol nem lehet így csontig szívatni egy kormányt, ami éppen valami változáson dolgozik.” A változás önmagában nem jó. Ezt egy magát konzervatívnak vélő oldalon magyarázzam? Pl. Adolf is változtatott és Joszif is. Miért nem szeretjük őket mégsem? Gondolkodj!

Nem tudom reformdiktatúra van-e az általad említett országokban. De ha az lenne, akkor az mit igazol? Amerikában meg verik a négereket, Afrikában egymást írtják… és? Csehországban csehül állnak, Párizsban franciául. Ha 1-2 államban lenne is reformdiktatúra, mit igazolna az?
Az írek speciel megegyeztek. Tudsz Ferenc egy gesztusáról, amit a megegyezés irányába tett? Ilyen szándékáról? “Le kell verni a jobboldalt!” - ugyi ő mondta?
Mondjuk 1023 ilyen volt szerinted? Thatchert nagy többséggel választották meg azzal a programmal, amit elkezdett. És támogatást szerzett magával, ha másképp nem, háborúval. Ez a Pojáca legfeljebb csak Gál Dzsunior és Dessewffy médiájára meri rábízni magát. Lengyeleknél, mint írod, nincs reformdiktatúra, mégis jobban teljesít a gazdaságuk.
Az külön szép, ahogyan leszóljátok a környező poszt-szoci országokat. Ez ment Kádár-alatt is, majd a 90-es évek elején, amikor azok nem privatizáltak eszetlenül, és most már csak a seggüket látjuk, úgy robognak/tak mellettünk el.

Azt áruljátok el, ennek a jozefinista szarságnak mi köze a konzervatívok gondolkodáshoz, habitushoz? Esetleg idéznétek 1-2 ilyet szellemű konzervatívot? Ha már kezd terndi lenni a konzervatív címke, akkor lécci ne akarjátok a romlott árútokat becsempészni alá (by Burke – akit szoktak konzinak is nevezni).

Mégiscsak a kényszeres egyeztetéssel lesz itt a baj. Emlékeztek, hogy pár hópja merült fel a szakképzési hozzájárulás és pár kisebb adó összeolvasztása? Még egy ilyen jelentéktelen változtatás is elbukott valami vállalkozói fórum ellenállásán...

Azokkal értek egyet, akik szerint olyan rendszert sikerült létrehoznunk, ahol determinált a változatlanság.

Na de hogyan változtassuk meg? Hiszen PONTOSAN olyan rendszerben vagyunk ami a változás ellen hat. Deadlock, nem?

Amúgy meg nem olyan remek hely az a Lengyelország: valami egymillió lengyel lépett le külföldre ...

Kicsit önellentmondónak tartom ezt a cikket. "Egy ország nem választ, nem dönt", aztán "a nép a legjobb esetben is az elit által kínált alternatívák közül dönt". Nem kellene annyira megkerülni az aktuálpolitikai áthallást, Magyarországon a politikai elit által felkínált döntésben a múlt héten vagy 3 és fél millióan vettek részt, és igenis hatása volt a döntésüknek. A Publius Hungaricus is már azt mondta, hogy az elitről kéne beszélni, sokan követték is, de nem lett a dologból semmi. Mert mi a fenét lehet azon túl mondani egy ország elitjéről, hogy "Az elit olyan, amilyen az ország. Az ország meg olyan lesz, amilyenné az elit alakítja", ahogyan Homer mondja a második posztban? Tory, jobb lett volna, ha a posztod utolsó mondatánál kezded!