Pár napja az Indexen olvastam a devecseri lomizókról. Azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák őket, de utánaolvastam a dolognak, s elolvastam egy ezzel kapcsolatos véleményt is a
Részvételi Demokrácia blogon. A teljes képhez érdemes elolvasni az
Indexé mellett a Népszabadság Online
cikkét is.
Az első linken említett hagymapucolási példa kapcsán, de az egész konkrét sztoritól elvonatkoztatva felmerült bennem egy kérdés: mit tehet az "egyszeri s egyszerű", "egységsugarú", s ami fontos, nem feltétlenül hátrányos helyzetű állampolgár, ha a rendszer nem kínál valós válaszokat, valós megoldásokat, ellenben keményen elvár, szabályoz, és büntet?
Ezzel a poszttal egy vitát szeretnék nyitni. Nem igazán érdekel a "cigánybűnözés" és "adócsaló vállalkozó" téma, hanem inkább a lehetőségek és átgondolt válaszok. Ez itt mindnyájunk problémája; mindenkinek, aki próbál vállalkozni, próbál megélni, a rendszer ellenére is.
Hogy egy konkrét kijelentést is tegyek: alapvetően az adózási morálra visszavezetni a költségvetési problémákat mindenekelőtt a hatalom demagógiája, attól függetlenül, hogy az adózási morál valóban csapnivaló.
Az állításom alapja: egy olyan cég, amely egy "célzottan" (lásd
postabickli (o: ) kiírt közbeszerzés után a sokadik alvállalkozóként a valódi munkát elvégezte és elvégzi. A felette lévő fővállalkozók semmit nem csinálnak, csak lecsípik a maguk X százalékát. S ez a gyakorlat mindennaposnak mondható a közszférában, s kb. 4-5 szintről van szó, lehet számolni az összegeket. Bocs', hogy konkrétat nem írok. (o:
Szóval, mit tehetünk, Európa egyik legszorosabb adóprése alatt, a túlszabályozott Európai Unió polgáraként?