Rögtön két idézettel kezdeném:
"2007. október 30-án versenyen kívüli, előre be nem jelentett doppingellenőrzés során Kovács Ágnes úszó 25 ml mennyiségű mintát szolgáltatott, mely az előírt minimum mennyiséget - 75 ml - nem érte el, és doppingellenőrzés céljából nem volt elfogadható" - áll a Tiszeker Ágnes ügyvezető igazgató által aláírt MACS-közleményben. „Ezt követően a további mintaszolgáltatást a sportoló, hivatalos elfoglaltságára hivatkozva megtagadta, és a megtagadás tényét írásban elismerte. A doppingellenőrzés során, a mintaszolgáltatás megtagadása, a hatályos jogszabályok és a WADA Kódex értelmében, doppingvétséget megalapozó magatartásnak minősül. A doppingvétség megállapítására az érintett sportág szakszövetsége jogosult, az előzetes felülvizsgálati eljárást követő dopping fegyelmi eljárást jogerősen lezáró határozatában" - áll a közleményben.
Nem arról szeretnék beszélni, hogy most ki is hibázott az egész hacacáréban, meg hogy ki a szemét. Ellenben van egy érdekes párhuzam.
Érdekes gondolatok, összeesküvés-elméletek futnak át az agyamon, amikor végiggondolom, hogy az elmúlt sok év alatt mennyi verseny volt, mennyi kitűnő tehetség, mennyi kitűnő és bámulatos eredmény volt eddig. Ezzel nincs semmi baj, a tudományos területeken, ahol én jobban otthon vagyok számtalan esetben hatalmas big bang keletkezett már az ókori tudósoktól kezdve Einsteinen át a mai Csermely Péterig, akik számos meghatározót találtak fel, vagy éppen fedeztek fel, és mégis még mindig rohamosan fejlődik a biotechnológia. Viszont ebben az esetben másról van szó, mint a sportoló eredményességénél: Itt tudás játssza a főszerepet, a sportban pedig a tehetség, kitartás, erő stb. Ezért nem tudom megérteni azt a tényt, hogy szinte minden évben, szinte minden nap valaki valamilyen sportágban világcsúcsot, olimpiai csúcsot, vagy sóderbányász egyesületi csúcsot ér el. Vehetjük ezt időeredménynek súlynak, távolságnak, akárminek. Mindig valaki valamit megdönt. (Jelenleg csak az egyéni sportteljesítményekre gondolok, csapatjáték teljesen más)
Kicsit elbizonytalanít ez a dolog engem. Főleg mert Magyarország a sportokban általában, ha nem is mindig, jeleskedett, és erre tényleg büszkék lehetünk. De vajon egyre jobb szülők vannak ezen a téren, akik egyre jobb géneket tudnak átadni a gyermeküknek, vagy egyre jobb energiaféleség-utánpótlásunk van, és ezért ezeket egyre jobban tudjuk kamatoztatni, vagy egyre jobban fejlődik a sportmenedzsment, amely felkeres minden lehetséges bajnokot, esetleg annak ellenére, hogy esetleg nem is a vívás, a tornászás az őt megváltó álma? (Ezt azért tudjuk, hogy Kínában nagyon fejlett, mind sportban, mind mondjuk diákolimpiákon. Vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy egyre többen vagyunk, és egyre több a lehetséges sztárklasszis jelölt?
Kérdés kérdés hátán. Szerintem mindenki nyugodtan bevallhatja, hogy ez a gondolatsor már végigment a neuronhálózatán legalább egyszer. A sportteljesítmények növekedésével egy időben megjelentek a különböző doppingbotrányok is. Ilyen tabletta, olyan folyadék, katéter, injekció stb. Alapvetően bizalmi válságról beszélhetünk. Én akár magyar, akár nem, nem tudok megbízni egyik sportolóban sem (már). Most lehet rám szórni a különböző szitokszavakat, de én akkor is így gondolom. Megrendült a bizalmam. Elképzelhető, hogy az a néhány eset, amely napvilágra kerül, az az összes eset, de összevetve ezt az egyre gyakoribb problémát függetlenül attól, hogy Kovács Ági valóban doppingolt-e, összevetve az egyre növekvő számban jelen lévő csúcsdöntésekkel, szerintem érthetővé válik a problémám.
Mivel érdemelte ezt ki a világ, hogy valószínűleg ártatlan embereket is egy kalap alá veszek/veszünk a csaló bandával? Mert két lehetőség van tulajdonképpen: 1) Mindenki becsületes, és csak véletlenekről van szó. De ezt őszintén kétlem, ugyanis az általános világkép mást mutat. 2) Nagyon sokan baromira jól doppingolnak, és csak néhány balfék bukik le. Persze vannak a becsületesek is, akik általában már az első körben kiesnek…
A folyamatosan növekvő teljesítményeket, és a folyamatosan fejlődő doppingvilágot egybe vetve bevallhatjuk, hogy ez nincs így jól, és már nem arról, amiről szólnia kéne. Persze lehet, hogy csak én látom a párhuzamot, másnak nem tűnt fel. De most komolyan! Túl pesszimista boncolgatás ez?
