vadnyul
I 2010.03.12. 08:01
Nagy ígérethez legalább olimposzi hatalom kellene.
A foglalkoztatás kulcskérdés, nem véletlen, hogy a téma a pártok ötletei között fontos helyet kap. De kiket és hogyan kellene foglalkoztatni? Ha erre keressük a választ, majd foglalkoztatottsági adatokat nézünk, akkor az derül ki, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásban, távmunkában illetve az alacsonyan képzettek foglalkoztatásában vannak a legnagyobb tartalékok.
tovább
A köztársasági elnök aláírta az úgynevezett „holokauszt-tagadás” büntethetőségét biztosító törvényt. Az utóbbi években a „holokauszt-tagadó” megnevezés nagyjából a középkori „eretnek” kifejezés szinonimája lett, bár a modernebb hasonlatot véve alapul, kissé a gondolatbűn ideáltípusával is azonosíthatjuk. De mit jelent a „holokauszt-tagadás”? A törvény szerint három év börtönbüntetésre ítélhetik azt, aki a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel. A törvény nem rendelkezik azokról, akik elfogadják a holokauszt megtörténtét és azt nagyon is helyeslik. Szintén nem tudjuk meg a törvényből, hogy milyen történelmi jelentősége van a holokausztnak.
Máthé Áron írása
tovább
Ron bácsi
I 2010.03.10. 11:35
Hogy az MDF-nek vége, mint a botnak, egyszerű ténykérdés. Persze, ezt sokan nem akarják beismerni. Az "új MDF" lett volna az utolsó reménye azoknak, akik számára az MSZP túl mucsai, túl VOR-zakós, túl komcsi. (Persze a komcsizás meg már túl snassz, túl jobbos dolog.) Jól látható, hogy akik végül most Bokros Lajoshoz és az MDF-hez érkeztek el, azok előtte leginkább a Gyurcsány-Kóka-Bajnai utat járták be. Ez nem bűn, nem vád, hanem szintén tény. Most éppen az MDF utazik (utazott) valamiféle semleges-technokrata modernizációs ideológiában - melynek sem a klasszikus liberalizmushoz, sem a konzervativizmushoz az égvilágon semmi köze! -, így most ők a favoritok az erre fogékony értelmiségi réteg számára.
tovább
Tisztelt Illetékes!
Az Önök honlapján megjelent egy írás melynek végén az áll én indulok az mdf színeiben. Kérem ellenőrizze az mdf.hu oldalon és meglátja, hogy ez nem igaz.
Kérem, hogy a helyesbítést tegyék meg.
Üdvözlettel:
dr. Kudron-Tonigold Nándor Antonius
/Fotó: Blikk.hu/
Igen régi bizalmatlanság övezi a pénzforgatásból meggazdagodókat. A középkori szigorú kamattilalom áthágói; a modern kapitalizmusban ugyan elfogadott, de a „termelő,” „valódi értéket” létrehozó vállalkozótól élesen elkülönített, legföljebb technikusi szerepben elviselhető, mégis luxust élvező bankárok és brókerek, mondhatni, eleve gyanúsak. Áruhiány esetén azonban a kereskedők, sőt, a közvetlen termelők is (mint 1945 után Magyarországon a malomtulajdonosok), mint az árakra vélelmezetten meghatározó, s kizárólag saját rövid távú hasznukat szem előtt szereplők is hasonló bizalmatlanságot támasztanak maguk iránt, s így keletkezik a „spekuláns” figurája, aki aztán minden válság okozójaként, a közjó esküdt ellenségeként leplezhető le, gyakorlatilag tetszőleges konkrét társadalmi, foglalkozásbeli csoporttal azonosítva. A mai magyar valóságban a válság szóra jóformán már érzéketlenek vagyunk, a spekuláció azonban, éppen megszemélyesíthetősége miatt, vonzóbbnak látszik az aktuális politikai csetepatékban, így már meg is született a ’politikai spekuláció’ kategóriája, amely afféle fogalmi aranyhídként biztosít átjárást az egyszerűbb elmék számára a gazdasági bajokat előidéző spekulációtól a morális-politikai bajokat előidéző, de ugyanabból a magatartásból eredő politikai spekulációhoz.
Balázs Zoltán írása
tovább
A Political Capital elemzőinek egy jó kis blogbejegyzéssel sikerült tematizálniuk a közbeszédet: visszalép-e egyéniben az MSZP a Fidesz javára az április 11-ei első forduló után, ha úgy hozza a sors? Szerintük, ha nem, akkor egyes választókerületekben az is megeshet, hogy a két nagy – nem tudom, a szocialisták azok-e még – párt mellett a második fordulóban „nevető harmadikként” a Jobbik visz el egyéni mandátumokat. A témafelvetés olyannyira jól sikerült, hogy Mesterházy Attilát lépten-nyomon erről faggatják a zsurnaliszták. Az egész pedig jól beleillik abba a miniszterelnök által vitt kommunikációs trendbe, amely nagykoalíciót vizionál, és arról beszél, hogy a Fidesz és az MSZP közelebb áll egymáshoz, mint a Jobbikhoz. Amellett, hogy ezzel a lehető legnagyobb szolgálatot teszik a hosszú ideje „Fidesz-MSZP mutyit” kiabáló Jobbiknak, érdemes rögzíteni: választójogilag és választásmatematikailag semmi értelme sincs annak, hogy a szocik egyes egyéni körzetekben visszalépjenek a legnagyobb ellenzéki párt javára.
Szánthó Miklós írása
tovább
dobray
I 2010.03.01. 08:00
A származás adott, a nézetek választhatóak, emiatt gondolja azt Herényi Károly, hogy nem egy törvénybe való, nem egy fajsúlyú a holokauszt és a gulág, meg a kommunizmus egyéb bűnei. Diktatúrák jönnek-mennek, a népirtások kevésbé, teszi hozzá. Amikor pedig nekiesnek, akkor magyarázkodni kezd. A magyarázkodásban Herényi olyanról beszél, amiről a Klubrádióban nem volt szó. Mártírok ott nem kerültek szóba.
Negyven évig főzték a gulyást a kommunisták, és beleaprítottak sokmindent és sokmindenkit. Amit Herényi mond, az tételesen sem igaz, mint azt már Ablonczy Bálint megírta a Heti Válaszban. A legabszurdabb kommunista válogatási szempontokat Kambodzsában állították fel a kommunisták: aki szemüveges, az a rendszer ellensége.
tovább
Sokan és sok helyütt rúgtak már bele az MDF-be az elmúlt hetekben-hónapokban – olykor telirüszttel jómagam is –, de egész egyszerűen annyira irritáló politikai fenoménről van szó, hogy az ember nem bírja megállni. Tavaly ősszel még a Fideszhez dörgölőztek a „minőségi konzervatívok”, nem sokkal később már a szintén szánalomra méltó SZDSZ-el bratyiztak össze. Közben benettonos-quellés citylight-hadjáratukhoz olyan röhejes, már-már önmaga paródiájába fulladó kampányszpot-halmazt társítottak, melyben pl. Rakitovszki Tamás méltó módon idézi fel a ’90-es évek lilazakós-vállalkozós fílingjét. Nem, sajnos nem lehet megállni, ezt le kell írni. Nehogy elfelejtse az utókor: indult olyan párt is a 2010-es országgyűlési választásokon, melynek jelöltjei annyira tuskók voltak, hogy még a súgógéptől is megijedtek.
Szánthó Miklós írása
tovább
Az utóbbi években az aktuálisan futó politikai kampányokba megzakkanni készülő választópolgár megszokhatta, hogy az MDF akcióin, megmozdulásain lazíthat a leginkább felhőtlenül. Ott van példának legalább három választási hadjárat, ahol a párt imázsát a bajusz köré szervezte (Katona-Csapodi-Bokros), de feltétlenül emlékezzünk meg az ex-MDF-es Pettkó András személyes karácsonyi üzenetéről is. Néhány napja pedig a hivatalos honlapjuk arcképcsarnokán röhög a magyar internet politikára fogékony része.
Borbás Barnabás írása
tovább
.jpg)
Hans-Hermann Hoppe könyve ad Ad Librum kiadó gondozásában jelent meg, és megvásárolható a kiadó webáruházában, valamint a Líra könyvesboltokban.
A könyv alapját a nyugati világban lezajlott, a monarchikus korból a demokráciába való történelmi átmenet felülvizsgálata képezi. A szerző feltárja mindkét társadalmi berendezkedés hibáit, és a ma elterjedt nézettel szemben megállapítja, hogy a monarchia kevésbé káros, mint a demokrácia. Javaslatot tesz egy általa természetes rendnek nevezett, állam nélküli, a magántulajdon teljes tiszteletben tartásán alapuló társadalom kialakítására. Módszere logikai következtetéseken alapul, melyek révén a történelmi események (újra)értelmezésére alkalmas gazdasági és társadalmi tételeket állít fel.
A könyv megjelenésének alkalmából a korábban a libertarius.extra.hu-n látható fordítást levettük. Az ajánló, valamint az előszó javított, a nyomtatásban megjelenttel azonos szövege azonban elolvasható itt.
1.
Ha létezik olyan, hogy jó rend, akkor a jelenlegi magyar állapot biztosan nem az. Tulajdonképpen nem is érdekel senkit a jó rend problémája, az valami elvont fogalom, ma már sokkal pontosabbak és fontosabbak léteznek. A baj nem csak ez, hanem hogy a jó rend mellett – főleg az utóbbi nyolc évben – a valóságtól is teljesen elrugaszkodott a politika, különösen a balliberális kormányzat és értelmiségi holdudvara. Mind a baloldali garnitúra, mint az értelmiség valóságidegen lett.
A valóság pedig makacs dolog, és hajlamos visszavágni. Az értelmiség uralni akarja a valóságot, de oly módon, hogy eltorzítja azt, azaz: saját képére és hasonlatosságára kívánja formálni. E valóság torz mivolta pedig kiütközik aztán a gazdasági adatokban, a közbiztonságban és az ország mentális-erkölcsi állapotában.
Megadja Gábor írása
tovább
dobray
I 2010.02.20. 14:30
Milyen módon viszonyuljanak a Jobbikhoz a rádiók és a televíziók a médiatörvénynek a rasszista beszédet tiltó rendelkezéseiből kiindulva? Mikortól lehet azt mondani, hogy szócsövet nyújtanak a Jobbiknak? Mit tartanak követendő példának? Melyek azok a témák, amelyekkel kapcsolatban meg lehet a Jobbikot szólaltatni? Másképpen kell viszonyulnia egy újságírónak a Jobbikhoz, amikor a „cigánybűnözésről” és „zsidó nagytőkéről”, a választási programjáról és szakpolitikai kérdésekről, vagy olyan témákról beszél, amelyekben a Jobbik „a média szövetségese”, például a pártfinanszírozás kérdése? Kötelezi a médiumokat bármire az, hogy mandátumokat szereztek az EP-ben?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetett az ELTE-BTK-n, február 18-án, csütörtök este Ablonczy Bálint (Heti Válasz, Mandiner), Király András (Index), Molnár Péter (CEU, ORTT) , Nagy N. Péter (Népszabadság) és Kiss Ádám (Hírszerző) a kommunikáció tanszék szakest-sorozatának keretében.
tovább
2001. szeptember 11-ének reggelén rendben felszállt négy repülőgép az Egyesült Államok valamely repteréről. Kettő később a New York-i World Trade Centerbe csapódott, egy a washingtoni Pentagonba, egy pedig – ismeretlen körülmények között, állítólag, mert az amerikai védelmi erők lelőtték – lezuhant. Nem csak a World Trade Center két tornya dőlt össze – de vele dőltek a kilencvenes évek megannyi illúziói is.
Amikor 1989-re megbukott – legalábbis Kelet-Európában – a kommunizmus, többen a történelem végét látták elérkezni. A gondolat, hogy a történelem lineárisan halad egy végső, örök állapot felé, már Kantnál, majd a 20. században Kojéve-nél is megfogalmazódott. Ez az állapot lenne az örök béke, a világállam – vagy ahogy Kojéve kissé utópikusan nevezte eme „univerzális homogén államot”: „az élet vasárnapja”. Ha ugyanis valamennyi állam liberális demokráciaként működnék, eleve feleslegessé válnék bármiféle konfliktus köztük – így szükségszerűen lennének egymásnak barátai.