Tegnap jelent meg a Tárki legfrissebb felmérése. A havi rendszeres pártpreferencia-kutatás áprilisi eredményei egy dologban nem mutatnak jelentős változást: a Fidesz toronymagas előnye, úgy tűnik, megingathatatlan. A mérés rámutat: azzal, hogy némiképp csökkent a bizonytalanok aránya, minden párt egy kicsit jól járt, kivéve az E2014, bár „nem tudhatjuk, hogy valódi változásról van-e szó vagy a párt külön kérésére történt elnevezésbeli változás okozta a csökkenést. A pártszövetség kérésére ugyanis ebben a hónapban először nem a Bajnai Gordon nevével fémjelzett Együtt 2014 Mozgalomként szerepelt a párt a kutatásunkban, hanem Együtt 2014-PM néven. Az, hogy most először Bajnai Gordon neve nélkül kérdeztük a pártra, hatással lehet a párt ismertségére és népszerűségére, így ennek hatása is tükröződhet a csökkenésben” – szól a Tárki indoklása.
Egyrészről megnyugtató, hogy az E2014 stratégái úgy gondolják, hogy egy évvel az országgyűlési választások előtt nyilvános mérésben kísérletezgetnek azzal, vajon képes-e megugrani a párt a parlamenti küszöböt, ha Bajnai nevének említése nélkül szerepelnek-e a listán, vagy kell-e még néhány ezer plakátoló embert kotorni a meglévő pár száz, és az őszre tervezett 10-15 ezer mellé.
Másrészről pedig inkább érdekes az Index mai (április 25-i) vezércikkének időzítése. Talán nem véletlen, hogy a publicisztika épp az E2014 gyenge eredményeinek nyilvánosságra hozatala utáni reggelen került fel – és szerepelt jó pár órán át – a lap vezércikkeként. Nem titok, hogy Bajnai pártjának nem kell a szomszédba menni sem a kisebb financiális, sem pedig médiaháttér-támogatásért, ami viszont óriási nagy túlzás és totális mellélövés, az az írás címének kezdőbetűjétől az utolsó mondatzáró írásjeléig tartó szakasz – vagyis a Nagy Bajnai–Obama-Tengely víziója.
Hope
Bajnai személye a Fidesz reakcióit és a jobboldali újságírás odafordulását tekintve valós veszélyként tűnik fel a jobbközépen. Amit viszont Bajnai kezdeményező sajtója mutat, az legalább olyan mértékben túlértékelt önkép, mint amennyire a kormányzó pártok reakciói szoktak lenni – s nem véletlenül. A Fidesz érdeke, hogy démonizálja azt a szereplőt, akinek a motivációit a legkevésbé ismeri, s Bajnai és pártszövetsége érdeke, hogy ez így is maradjon. De csak akkor volna a Fidesznek félnivalója, ha nem egy évvel, hanem legalább hárommal volnánk a választások előtt. A „Hope” jelszó mögött így egy bukott válságpolitikust kell csak legyőzni, aki egy Gyurcsány nevű kétes alak köpönyegéből bújt ki. De mi köze ennek az egésznek Obamához?
A nem létező Tengely
Válasz a kérdésre: semmi. Bajnai főtanácsadójának, vagy ahogy nevezik arrafelé, van egy víziója: Obama győztes kampánystratégiáját akarja leképezni, s a pártválasztók körében 11-ről 7 százalékosra csökkent pártocskaként terepen megvernia 48-ról 49 százalékra javító Fideszt. Obama stratégiája valóban arra épült, ami az E2014 eddigi teljesítményéből szinte teljes mértékben hiányzik: a mozgósítás elsöprő erejére, s arra, hogy stábja soha nem látott mértékű forrást és agyat pumpált a kampány közösségimédia-birodalmába. Obama csapata megtehette azt, hogy potom ötmillió dollárt költ egy alkalmazásra, aminek segítségével bizonytalanok tömegeit állíthatta maga mellé. El tudta érni, hogy a kampányfőnöke az Apple, a Facebook, a Zynga, a Google és a DreamWorks topmenedzsereivel ül le tanácskozni. Bajnaiéknál az a helyzet, hogy sem a kellő mennyiségű pénzt, sem az agyat, sem pedig a bizalmat nem tudják szállítani.
Obama Amerikája olyan nagy és annyira messze van Bajnai és Szigetvári Magyarországától, hogy egyértelmű stratégiai hiba egy számukra megfoghatatlan és elérhetetlen, amúgy egyszeri és megismételhetetlen gyakorlatra támaszkodniuk. S amíg a Fidesz szisztematikusan viszi sikerre a politikai kommunikációt Bajnai-ügyben, biztos kudarc vár rájuk.
Jim Messina, az Obama-stáb vezére, és akik inspirálták (forrás)
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
