2012.szeptember 17.
Az utazás nem kizárólag helyváltoztatást jelent. Sőt, ha szívünkben a világ kiszélesítésének vágya olyan hőfokot ér el, amikor már maradni nem lehet, és még véletlenül sikerül is az utazást egy–ideig–egy–helyben–maradássá kiterjeszteni, akkor is, az utazás kifeszíti a helyváltoztatás fogalmát. Valami, addig ismeretlen érzés türemkedik be az utazó szívébe, amint realizálódik benne, hogy valóban országot vált. A félelem egy addig ismeretlen árnyalata vetül a szívre, „s indul, hogy a jelenvalót minden nemben gyönyörűséggel használja s keresztül egész életére visszaemlékezetének tárházat gyűjtsön.”
Kozma Georgina írása
Az utam előtt azt a valóban megfontolandó tanácsot kaptam, hogy ha már az osztrák sógoroknál töltöm az idei évem maradék részét, és az újévből is egy kis szeletet lopok, minden zsigeremmel az új kultúra megismerésére koncentráljak. Megfogadom – ígértem, és valóban így is lesz, habár fél szememmel honszerelmi túlbuzgósággal minden nyugati típusú minta megfigyelésének célja egy lehet: otthonomat, hazámat gyarapítani.
Senki sem bizakodhat abban, hogy pár nap elteltével egy város szívlüktetését megismerheti. Salzburg arcáról, mint egy idős ember szeméből, mindent megtudni egy pillantás alkalmával nem lehet, viszont benyomásokat szerezhetünk. Hogy egy egészen más kultúrába cseppentem, az percek, órák alatt bebizonyosodott, eltekintve a földrajzról, illetve a levegő minőségétől. Salzburgnak illata van, ezt már akkor megéreztem, amikor betettem a lábam, és most nem csak költői túlzással élve a Nyugat szelére gondolok.
Édesapám nem tartozik a tipikus fővárosi, türelmetlen, anarcho-dzsungelharcos vezetők közé, és mégis Salzburg városába érve, mintha fiákerek között hajtottunk volna. Nem rohannak, nem dudálnak, türelmesek és végtelenül udvariasak. Salzburg utcáin sétálni olyan, mint amikor bálba megyünk egy úriemberrel. Már több mint egy hete itt vagyok, és még sem sikerült megszoknom, hogy itt rögtön a fékre lépnek az autósok, ha az úton való átkelés szándéka még csak megcsillan a gyalogos szemében. Szégyenlősen, értetlenkedve bólintok minden alkalommal, többnyire úgy érezve, hogy hálám nem tudom eléggé kifejezni nekik. Magyar ugaron a kocogás mellett a nap, mint nap általam űzött sport nem más, mint gyalogosnak lenni. Itt nem vagyok állandó késésben, mégis mindig úgy tűnik, rohanok.
Másik szenvedélyemnek engedve már az első napokban kiültem a Salzach partjára, hogy a sematikus, az adott város mesterségesen szépségben tartott Sehenswürdigkeit-jeit dokumentáljam. Megdöbbenésemre az emberek folyton rám mosolyogtak. Megvárták, míg exponálok, és csapdába ejtem a pillanatot. Bólint, egy mosolyt megejt, és tovább áll. Ráérősen, türelmesen, udvariasan.
Még egy epizódot érdemesnek tartok megemlíteni. Költözésem napján eltévedtünk a városban. A technika ördöge képtelen volt feldolgozni azt az információt, hogy az út, amit kijelölt számunka jövőbeni lakhelyem felé, járhatatlan, hiszen építkezés miatt lezárták. Így megálltunk egy kis mellékutcán segítséget kérni, hiszen a modern embertípus még kellő tapasztalattal és gyakorlattal a háta mögött is hajlamos a szokványos megoldásokról megfeledkezni, és az egyik legfontosabb tradicionális utazó segédeszközt, a térképet a konyhaasztalon felejteni. Mindenesetre a másik hagyományos módszerhez folyamodtunk, és két osztrák úriembert megszólítottunk az utcán, egy kis félelemmel a mellkasunkban, hogy minden pillantás nélkül ignorálják majd jelenlétünket. Sztereotípiánk ellenére – amely nem az osztrákokkal szemben, hanem alapvetően az Emberrel szemben fogalmazódik meg – az egyikőjük autóba pattant, és megkért, hogy kövessük őt, megmutatja az utat.
Az utcákon nemcsak az osztrákok mentalitása miatt fér meg egymás mellett jól gyalogos, autós és biciklis, hanem mert igen csak ügyeltek a bicikli utak kiépítésére. Salzburg egyedi illatának magyarázata az lehet, hogy az emberek alapvető mentalitása transzformálódik tiszta levegővé, és eszkalálódik Salzburg tipikus illatává. Még ha hobbiszemetelő lennék, sem bírna a kezem egy apró hulladékot sem elengedni az utcán.
A tömegközlekedés kissé drágább, mint Budapesten (a Semesterticket, ami öt hónapig érvényes, és 115 euróba kerül). A vonatközlekedés kiváló, és ha netalán késik a Budapestről induló vonat, akkor Bécsben át kell szállni, mert késő vonatot nem indítanak tovább.
2012. szeptember 19–24.
Minden ősszel megrendezésre kerül a salzburgiak egyik legizgalmasabb ünnepe, a Rupertikirtag, vagyis a Szent Rupert-napi búcsú. Egyrészről Rupertus, Salzburg védőszentje előtt tisztelegnek, másrészről a középkorban az ősznek eme szakaszában tartották az őszi vásárokat. A feszt idején a tradícióra is hangsúlyt fektetnek, szeptember végének utolsó napjain az Altstadt (vagyis az óváros) utcáin többen népviseletet öltve tisztelegnek az esemény előtt. A Rupertikirtag hagyományos ételekkel és sörrel szolgál, népi muzsikaszó lengi be az utcákat. Pereccel a kezükben futnak a többnyire népi ruhába öltözött gyerekek a körhintától az utcai színházi előadásig. Dirndlt öltött fiatal lányok (ami inkább jelmez, mint regionális népviselet) Salzburger Brezennel a kezükben, kettesével és karöltve járnak, és Salzburg feliratú baseballsapkában Zipferrel vagy Augustiner Bierrel a kezükben fiatalok cikáznak a Mozartplatz, a Residenzplatz, a Kapitelplatz és a Domplatz között. Rácsodálkoztam, hogy mily honfi büszkeséggel viselik szülőföldjük bélyegjét, és hogy természetes patriotizmusuk politikától mentes kötőanyagként fűzi őket egymáshoz. Kevesebb nagyobb bűnt követhet el történelem egy országgal szemben, mint a nemzeti szimbólumok pártpolitika általi megerőszakolását. Mikor minden kötelék elszakad polgár és polgár között, hiszen nincsen vallás és nincsen eszme, minden relatív, a politika diszkreditálódik és végül a polgár elmagányosodik.
Ha a társadalmat Gemeinschaftként és nem Gesellschaftként értelmezzük, akkor elfogadjuk azt is, hogy nem pusztán szerződéses alapon kötődik egyik állampolgár a másikhoz, hanem a nemzeti továbbélés, a közös kultúra fejlődésében kiemelkedő szerepet kap az érzelem. A nemzet érzelmileg konstituálódott közösség, a társadalom nem szerződésen alapszik (Gesellschaft), hanem érzelmi azonosságon (Gemeinschaft). Így érthetővé válik, miért nem lehet pusztán felülről irányítottan társadalmi összetartozást kreálni. Az alulról, azaz a társadalom felől épülő összetartozás lehet egyedül a társadalmi összefogás fundamentuma. Szükséges, de nyilván nem elégséges feltétel ez. Igen jó példa erre a kommunista rezsim dezorganizációs hatása, amikor is a társadalom természetes kötelékeit rútul szétkorbácsolták, és a kizárólag a politika felől összefogott társadalmi rendszer is így pillanatok alatt összeomlott az uralmi rendszer összeomlásával egyidejűleg.
Az osztrák mikropélda (a nemzeti ruházat politikai jelentés nélküli viselése) mutathatja számunkra, hogy a közös, nemzeti kulturális szimbolikus rendszerünk szétkorbácsolása, politikaivá emelése hosszútávon is mérgező hatású. Rupert nimbuszát nem forgácsolják szét az aktuálpolitikai harcok.
Az október 23-i ünnep egy kiváló alkalom lehetne a nemzeti, társadalmi összetartozás megerősítésére. A közös múlt, a közös emlékezés hiánya, azaz a kvázi gyökértelenség viszont ebben a példában is kiválóan megjelenik. A fiatal generáció számára különösen, de az összállampolgárságra nézve is káros hatású a konszenzus hiánya. Számunkra, magyarok számára egy fontos feladat a közös alapok, társadalmi – és nem politikai – konszenzus megkreálása, aminek alulról kell kifejlődnie, és felülről, azaz a politika felől kell elősegíteni, megerősíteni. A nemzeti ünnepek, szimbólumok kisajátítása a politika irányából ezt a feladatot hátráltatja. A Kossuth-címer viselése nem a szociáldemokraták kiváltsága, hanem mindenkié. Nem túlzás kikérni magamnak és minden magyar számára, mikor ezeket megpróbálják eltulajdonítani. Persze a nemzeti szimbólumok kisajátításának példáit lehetne még sorolni.
A kiemelkedő teljesítményt nyújtó, húzóerőként, piedesztálra emelt magyarok teljesítményét pedig sértő eliminálni, nemcsak rájuk, hanem az egész magyarságra nézve. Gondoljunk csak az olimpiai érzelmi magaslatokra, amelyeket politikai haszonszerzés céljából ostromoltak.
A nemzeti szimbólumok használata az osztrákoknál a nemzeti büszkeség megélésének jele, a magyaroknál egy politikai táborhoz való tartozás kinyilatkoztatása. Pedig a nemzeti szellem terjesztését egyik politikai tábornak sem lehet megengedni, hogy kisajátítsa. A Rupertikirtag hatnapos ünneplése valóban ünneplés. Tehát ne vitatkozzunk azon, hogy Kossuth ma szocialista lenne-e avagy sem.
Vajon lesz-e olyan ünnep, esemény, megemlékezés a közeljövőben, amikor bal és jobb, liberális, konzervatív és szocialista, szomszédok és távol élő, bőrszíntől, lakhelytől, országtól függetlenül karöltve, tiszteletben és szeretetben, a magyar lelket büszkeségbe hozva közös érzésnek ad hangot? Eljön-e a békés együttélés revolúciója, a közös história alapjainak megtalálása?
2012. Október 6.
Az ékszerdoboz nemcsak fekvésében és architektúrájában okoz esztétikai bizsergést, lelket gyógyító módon minden sarokból csak úgy kibuggyan a kultúra. A hagyományos scenario útját járva a következő élménybomba október hatodika estéjén ért, a Múzeumok éjszakáján (Lange Nacht der Museen). Azt lehet mondani, a múzeumok látogatásának ára csak mértékkel differenciált a hazaiakhoz képest (átlagban 10 euró), és lényegét tekintve sok különbséget sem témáit illetően, sem belső kialakítását tekintve nem tapasztaltam. Annyi azonban bizonyos, hogy a város méretéhez képest igen gazdag a kulturális lehetőségek szempontjából.
2012. Október 7–19.
Október havában több helyre is ellátogattunk, hiszen nemcsak Salzburg, hanem a környék is tömve van látnivalóval, és túralehetőségekkel.
Természetesen az egyik legelső hely, amit meg kell látogatni, az a Festung Hohensalzburg vár, sőt, mint viszonyítási pont, szinte akárhol is járunk a közelben, a szemünk elé tárulkozik. A vár Európa egyik legnagyobb teljes egészében megmaradt középkori építménye, amelynek építését 1077-ben kezdi meg Gebhard érsek, mai méretét azonban csak 1527-ben érte el, és a közvélemény bevehetetlennek tartja.
A város látványosságában a barokk stílus dominanciája mellett meghatározó még az is, hogy a várost hosszú időn keresztül érsekek irányították. A Mirabell-kastély is erre emlékeztet, és kertje szívet melengető azok számára, akikhez a díszes, színes, tarka-barka francia kertek közel állnak. Annyi bizonyos, hogy egy szép, kora őszi délutánon a Mirabell-kertben sétálni nem mindennapi élmény. A Mirabell-kastélyt 1606-ban építette Wolf Dietrich hercegérsek.
A Residenz (Rezidencia) dísztermeit is bejártuk, amely korai barokk épület, és még a XVI. században építették. Tizenegy dísztermen keresztül reprezentálják a látogatóknak a salzburgi hercegérsekek reprezentációs és lakóhelyiségeiket.
A hellbrunni kastély és a vízijátékok (Schloss Hellbrunn und Wasserspiele) látogatásakor pedig a giccs fogalmát is túlfeszítve, ugyanúgy a játékos tréfák áldozataivá váltunk, mint a 17. század elején Markus Sittikus hercegérsek vendégei. Persze Salzburg miliőjéhez nemcsak akkor, hanem most is hozzátartoznak ezek a kelet-európai valóságtól jócskán elrugaszkodott élmények.Vagy mikor a Getreidegasse-n végighaladunk, és a kovácsoltvas cégérekben gyönyörködve megpillantjuk a McDonald’s cégérét is, kissé vegyes érzések kavarodnak bennünk.
2012. Október 20.
A történelem megszakítatlanságának szellemi miliője apró mozaik darabkákban sok helyütt megtalálható a városban. A város alapításának időpontját 700-ra datálják, amikor Szt. Rupert bencés apátságot alapított. A Szent Péter főapátsági templom mögött az 1500 éves temető helyezkedik el, ahol temérdek mesterkézzel készült emlékköveket találunk, illetve família-kripták emelkednek ki. A múltidézésben nagy szerepet játszik az is, hogy jó néhány síron megjelenik az Eye of Providence. Nem mellesleg maga Wolfgang Amadeus Mozart is a maszonok táborát erősítette. Magyarországon 1868-ban Wenckheim Béla, akkori belügyminiszter jóváhagyta a magyarországi szabadkőműves páholyok alapszabályait, vagyis azok alapítását nem ellenezte törvény, Ausztriában továbbra is tiltott volt, így az osztrák kőművesek hozzánk jártak át. A sírok között olvashatjuk Johann Michael Haydn és Nannerl Mozart nevét is. A Szt. Péter-temetőt a világ egyik legszebbjének tartják. Innen nyílnak a Mönchsberg falába rejtett katakombák is, amelyek a korai kereszténység idejéből származnak. A katakombák menedékül szolgáltak Szent Rupertus és követői számára, és a korai kereszténység idején alakították ki. Vizitáim közül az egyik legérdekesebb a sziklafalban kialakított lépcső végén elfekvő Szent Rupert imabarlangja, ahol Szent Virgilius nyugszik.
2012. Október 1.
Az Egyetem. Politikatudomány. Egyik fontos aspektusa az óráknak az aktualitás. Aktuális kérdésekről muszáj beszélni, deklarálták a professzorok. Ez egészen új keletű egy polarizált országból származó számára. Másik nagyon fontos célkitűzés az erős nemzetközi figyelés is. Kiemelkedő területek az oktatási programban az Európai Unió tanulmányozása, a gazdasági és szociális politika, a környezetvédelem és környezetvédelmi politika, a fenntartható fejlődés, a regionális kutatások és az osztrák politika nemzetközi összehasonlításban. Az exedra nem sokban különbözik az otthonitól, vannak modernebb és klasszikusabb, hagyományosabb épületei az egyetemnek.
Az elmúlt évek statisztikája alapján a diplomázottak közel fele rögtön el tud helyezkedni, negyede egy és öt hónap között, nagyjából 20 százaléka csak hat hónap után.
A Vorlesungok (előadások) átlagosan interaktívabbak, az auditóriumban nemcsak lézengenek a diákok, hanem szinte mindig tele van, s a hallgatók életkoruk tekintetében is igen sokszínűek. A majdnem kétórás előadás után pedig tiszteletünk jeléül nem kezünket csapjuk össze, hanem kopogunk az asztalon.