Dr. Semjén Zsolt kora gyakorlatának megfelelően összeollózott egy szakdolgozatot (amit később átminősítettek doktori dolgozattá). Akármit is állít, az idézőjel nélküli szövegazonosságok és fordítások: plágiumok. Ha a rendszerváltás joga szerint nem is, erkölcsileg mindenképpen.
Semjén arra hivatkozott, témája, a new age újszerű volt, és alig volt magyar szakirodalom. No de a hivatkozások feltüntetése nem nyelvfüggő. Amúgy teológián komoly dolgozatot általában biblikumból, patrológiából, egyháztörténelemből, vagy filozófikus témákból írnak, nem a new age-ből. Rendes dolgozatban pedig nem hivatkozik senki Az öt világvallásra, ami egy minden család alsó polcán megtalálható, ismeretterjesztő alapkönyv.
Semjén Zsolt teológiai dolgozata, amit 1997-ben PhD-vé minősítettek át, egy akkoriban (és talán ma is) átlagos szakdolgozat. A tanárok tudják, hogy az illető nem megy tudományos pályára, megcsinálta a szakot tisztességgel, átengedték (az ELTE-n aztán keresztbe tehetett Semjénnek a foximaxi ellenszél is). Nem hiába hallgat az ügyről az egyetemi világ, és nyilatkozta róla Hiller István, hogy jelentéktelen.
Nem tudjuk, milyen szándék vezette a HVG-t, de mivel egy újságról (illetve ezen esetben hírportáljáról) beszélünk, talán evidens, hogy munkatársai igazából csak a dolgukat végezték. Kíváncsiak vagyunk, Semjén Gyurcsány szakdolgozatának előtúrását is politikai támadásnak gondolta-e – de akár így, akár úgy, a politikusokat bizony politikailag szokták megtámadni. Elvégre a HVG egy politikai-közéleti médium. Valószínűleg nem újságírói fejéből pattant ki, hogy most utánanéznek ennek a szakdolgozatnak, hanem valaki bejelentkezett náluk, hogy van egy jó ötlete. Alighanem így történhetett Schmitt Pál esetében is – csak ott nagyobbat durrant a dolog. Persze ettől még Semjén politikusként nyilván politikai ellenfelei támadásának állítja be a dolgot – ki nem tenné ezt a helyében. Semjén ügye nem azonos súlyú a volt köztársasági elnökével: Schmitt az ország elsőszámú közjogi méltósága volt, Semjén viszont csak egy szimbolikus ügyekkel leszerelt kirakatpolitikus. Ettől még persze a dolog minimum kínos.
Vajon mennyiben van azonban befolyással egy politikus teljesítményére szakdolgozata? Elvégre Semjén nem lett egyetemi tanár. Alapvetően azt gondoljuk, semennyire, habár amennyiben diszkvalifikálja magát és például tárgyalópartnerei lehet, hogy emiatt nem fogják komolyan venni, annyiban veszélyes lehet egy ilyen ügy. Mondhatnánk: a házasságtörés sem befolyásolja egy politikus teljesítményét (vagy mégis…?), de ha kiderül, le szokás mondani utána – legalábbis egyes kultúrákban (Amerika, szemben a franciákkal), de ahol nem szokás miatta lemondani, ott nem is csinálnak belőle akkora ügyet (ugyanakkor utóbbi tökösebb dolog, mint a lúzer plagizálás). Vagy ha igen, akkor inkább ellenkező előjellel – amit nehéz volna megtenni egy rosszul sikerült szakdolgozattal vagy plágiumüggyel.
De még az is lehet, hogy Semjén tényleg jóhiszeműen, tanárai útmutatásának megfelelően járt el. Szép volna, ha az ügy elindítaná a magyar felsőoktatás öntisztulását – vagy megtisztítását. Azonban nem fogja, mivel nincs szó kizárólagos elitképzésről, a tömegképzésnek meg velejárója az átrugdalt diákok nagy mennyisége, akiktől csak annyit kérnek, hogy ne forduljanak meg többet az egyetemi világ környékén (vagy az adott szakmában). Mindenesetre, most már talán mindenki számára világos, hogy a tudomány, akárcsak a „demokratikus közélet”, nem sine ira et studio működik, „tiszta demokrácia” és „tiszta tudomány” pedig nem létezik. Emellett ha elővennénk politikusok és egyetemi professzorok szakdolgozatait, az történne, hogy a publikum egy idő után teljesen megunná a sztorikat, és úgyszintén nem történne semmi, legyintenénk, hogy na, ez is.
Semjén mindenesetre azért is kínos helyzetbe került, mert ugye pártja alapállása szerint „az örök értékeknek” van elkötelezve, hangsúlyosan fontosnak tartják a jogok feletti morált – abba pedig szépen beletúrnak az ilyen esetek, hisz hiába mondogatja a miniszterelnök-helyettes, hogy „jogszerű volt”, attól még erkölcsileg bele lehet kötni a dologba. Természetjogi értelemben mindenképp necces az ügy, még ha a pozitív jog szempontjából esetleg rendben is van.
Akárhogy is, Semjén jobban tenné, ha ezentúl nem hangoztatná fennen, hogy ő „teológus, szociológus”; még egy középiskolai történelem tanár sem állítja magáról, hogy ő történész, holott több joga lenne hozzá, mint Semjénnek ehhez. Emellett a KDNP elnöke lemondhatna arról is, hogy tovább gyűjtögeti a díszdoktori és egyéb címeket, amelyekről jobb lenne inkább hallgatnia („1996-ban címzetes egyetemi docensi kinevezést kapott, vizsgáztat. 1999-ben a Pápai Tiberina Akadémia rendes tagja”), bár jobb ha tudjuk, hogy ezek is inkább politikai-diplomáciai címek, nem (csak) tudományos tevékenységért osztogatják őket.
És persze kérdés, mennyiben tud ezután a magyar nemzet egyesítése ügyében (például a szintén plagizátor román Pontával szemben) hatékonyan fellépni a miniszterelnök-helyettes, s mennyire veszik majd komolyan például tárgyalópartnerei.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
