dobray
I 2012.03.08. 15:01
Nemzetközi nőnek érzed magad? – tette fel a kérdést sok évvel ezelőtt egy ismerősömnek egy másik ismerősöm, amikor az a nőnapi köszöntést hiányolta. Internacionalista trükk-e a nőnap? Fasiszta hipszter is rámutat: „a nőnap, mint olyan a Kommunista Internacionálé találmánya, Magyarországon pedig Rákosi Mátyás utasítására vezették be”. A Wikipédia szerint a nőnapot 1917 óta, Magyarországon 1948 óta ünneplik. Az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.
Az első március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. A nemzetközi munkásmozgalom fejlődésével a nők egyenlőségének kérdése is egyre inkább előtérbe került: 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot, február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. A II. Internacionálé VIII. kongresszusán 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak. A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án (a juliánus naptár szerint február 23-án, azaz: február utolsó vasárnapján) Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a. Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg. A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.
Na most. Egyrészt van itt számos olyan, akkor még cél, ami megvalósult, és alapvetően nincs vele bajunk, sőt örülünk neki. Az viszont tényleg vicces, ha a női egyenlőség jelképe a nőnap, és sokáig nem volt férfinap (ahogy van apák napja is, csak általában ez elintézik annyival, hogy a cég egy palack bort ajándékoz apukaként is tevékenykedő munkatársainak). Persze értjük a történelmi okokat, a nőnap mint a figyelemfelhívás és egyenlősítés eszköze, csak ugye vicces, amikor az asszimetria az egyenlőség jelképe, például Nagy-Britanniában a skótok számára a skót parlament, miközben Angliának nincs külön ilyenje. (1999 óta
létezik férfinap is, november 19., így ez a dolog kiegyenlítődött.)
Mindezzel együtt azt hiszem, túlléphetünk ezeken az előzményeken. A kereszténység is innovatív módon telepítette nagy ünnepeit olyan pogány ünnepek napjára, amelyek valamiképp kapcsolatba voltak hozhatók a rátelepített ünneppel (például fényünnep és karácsony). Rákosiék új kenyér ünnepét csináltak augusztus 20-ból (
kitalált hagyomány), és Munkás Szent József május elsejei ünnepét is szekularizálták, kommunistásították.
Így aztán szerintem egyáltalán nem kell, hogy elriasszanak minket a nőnap munkásmozgalmi gyökerei a megünneplésétől (egyébként a katolikus egyház is
„tartja” a nőnapot). Jegyezzük meg, a vidéki nőknek
külön világnapja van október 15-én (diszkrimináció!). Egyébként érdekes, hogy alig maradt már hétköznapunk a rengeteg,
furábbnál furább világnap közt. Mintha a világnapok sora alternatív, szekuláris ünnepeket akarna teremteni, ahogy a Nobel-békedíj megteremi a szekuláris szentek panteonját.
Mindenesetre a nőnap eredete nyugodtan nyugdíjazható, és ha már itt van nekünk, örüljünk neki. Ha pedig valaki mindenképp kommunista ármánynak tekinti a nőnapot, vigasztalhatja magát azzal, hogy az ünnep átértelmezésével jól kicseszett a komcsikkal. Egy felköszöntésben, odafigyelésben szerintem nem könnyű kommunista ármányt felfedezni. A harcos jelszavakat nyugodtan meg lehet hagyni másoknak, könnyen ideológiátlanítani lehet az eredetileg ideológiavezérelt világnapot. Az csak az ellenforradalmi tett, nem igaz? A nők többsége számára szerint úgyis mellékes a nap körüli világnézeti csatározás. Mindenki nyugodtan ünnepelheti a nőket úgy, ahogy akarja, mozgalmi jelleggel vagy anélkül!
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!