Minden oldalról, minden világnézet felől vannak vélemények, amelyek szerint Geréb Ágnes szektás, fanatikus, kirekesztő, sarlatán, csak a saját elképzelését tartja elfogadhatónak, és persze, életek száradnak a lelkén. És minden oldalról, minden világnézet felől halljuk, hogy karizmatikus személyiség, nagyon körültekintő szakember, aki a több mint 3000 kisbaba születését kísérve mindössze hármat veszített el.
Kóczián Mária írása
Magyarországon az elmúlt két évtizedben az emberek többsége megszokta, hogy „szekértáborokban”, más szóval „lövészárkokban” él, és a csoport határozza meg, miről hogyan nyilatkozzon, hogy ne mondjam, gondolkozzon. Így lett vörös posztó a jobboldaliaknak Göncz Árpád, Demszky Gábor vagy a melegek ügye. A balosoknak meg Pintér Sándor, Ákos vagy a drogfogyasztás büntetőjogi szigorítása. A példákat persze sorolhatnánk, de mindenkinek megvan az az élménye, amikor egy név vagy ügy említésekor kicsit elszorul a torka, de elhatározza, nem fog vitába szállni a másikkal, mert az jó barátja, és a barátság mégiscsak fontosabb annál, mint hogy ki hova teszi az ikszet. Ezért inkább nyel egyet, de a feszültség megmarad. Persze, vannak, akik ezzel az önmérséklettel nem rendelkeznek, és már csak olyanokkal érintkeznek, akikkel mindenben maradéktalanul egyetértenek. Szándékosan nem nevezek meg kisebb részcsoportokat a két táboron belül, mert a lényegen nem különösebben változtatnak.
Van azonban néhány személy, néhány ügy, akiknek, amelyeknek megítélésében a frontvonalak meglepően összezavarodnak. Mondjuk Böjte Csaba neve hallatán is fanyalognak sokan a baloldalon,(és irigykednek sokan a jobboldalon), de mégis sok nem hívő jobbos és balos elismeri, tiszteli a missziót, amit végez és őt magát is. Aztán itt van a homeopátia, amelyet mind jobboldali, mind baloldali meggyőződésű ateisták és hívők egyaránt elfogadnak, illetve elutasítanak. Nem beszélve arról, hogy milyen mértékben nem tipikus a vázolt viszonyok között, hogy ki mit gondol Geréb Ágnes személyéről, tevékenységéről és a példátlanul súlyos ítéletéről.
Számomra azok a helyzetek a legérdekesebbek, amikor közösségi oldalakon a Daniel Cohn-Benditet istenítő balliberális ismerőseim gyökeresen más véleményen vannak Ágnes és az otthonszülés kérdésében. Az egyik „a tudomány mai állása” alapján elítéli, a másik a szabadságra hivatkozva tiszteli és a zsarnokság egy újabb megnyilatkozásának tartja az ítéletet. De jobboldali konzervatívok között ugyanígy megvan ez a szembeállítás, csak akkor nem a szabadságra hivatkozik a pártoló, hanem a tradícióra, az emberi méltóságra.
Két dolog merült fel bennem. Az egyik, hogy Geréb Ágnes és az általa képviselt otthonszülés ügye a politikainál sokkal mélyebben lévő motivációkat szólít meg. Ágnest, az otthonszülést, a meggyőződés melletti bátor kiállást végső soron azok a nők és férfiak tudják elfogadni és támogatni, akik aktív kapcsolatban vannak önmagukkal, testükkel-lelkükkel egyaránt, és akik tudják, vagy úgy is mondhatnám, tudatosak abban, hogy az önmagukkal kapcsolatos döntéseket senki más helyettük, nélkülük nem hozhatja és valósíthatja meg. Ha azt mondjuk, hogy a szabad akarat birtokában vagyunk, akkor nem adhatjuk át a testünk és lelkünk feletti rendelkezést senki másnak. Márpedig, ha egy kórházban belealélok egy szülészorvos, a személyzet karjaiba, akkor feladok valamit, ami csak az enyém. Fontos pont ez. Érdemes rajta meditálni. És persze, ha valaki a kórházi szülést választja, lehet ugyanúgy tudatos, kézben tarthatja a szülését, átadhatja magát a szülés közben felszabaduló nála nagyobb erőnek, energiának, de messze nehezebb körülmények között, mint amikor egy bába, dúlák és szerettei veszik csak körül az otthonában. Saját tapasztalatom is van a témában. Sok nő nem is jut el addig a felismerésig, hogy a kórházban azért volt szüksége a szülés során különböző beavatkozásokra, mert nem tudta ezzel az erővel és energiával, végső soron önmagával felvenni a kapcsolatot. Nehéz ezt beismerni, nekem is az volt.
A másik vonatkozás, ami felmerült bennem, hogy Geréb Ágnes következetes magatartásával, azzal, hogy keresztbe metszi a szokásos gondolkodási sémákat, arra ad nekünk lehetőséget, hogy párbeszédbe kezdjünk egymással. Hogy elhiggyük, szóba állhatunk még, és van közös bennünk. Hogy sokkal fontosabb rétegei is vannak emberségünknek, mint a politikai. Példa erre az is, hogy a Geréb Ágnesért munkálkodók, támogatói többségükben nem a politikai meggyőződésük, világnézetük mentén dolgoznak
Ezek az emberek, ügyek, mint Böjte Csaba, Geréb Ágnes, vagy a homeopátia, adnak nekünk lehetőséget arra, hogy újrastruktúráljuk az önmagunkhoz, egymáshoz való viszonyunkat. Szerintem érdemes lenne. Hajrá!
A szerző a Talita.hu keresztény női portál egyik szerkesztője.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!