Antifasiszta duplagondol

Konzervatorium I 2011.10.21. 07:15

2011. október 14-én Prágában a visegrádi országok csúcstalálkozójával párhuzamosan, a miniszterelnökök jelenlétében 13 különböző európai intézmény képviselői aláírtak egy nemzetközi szervezet létrehozásáról szóló dokumentumot. Az egyezmény szerint az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja összehangolja a totalitárius rezsimek történetének kutatását, feltárását és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztő munkát. A Platform informális hálózatként már működött, s egyik első eredménye ugyan meglehetősen szimbolikus volt, de fontos: augusztus 23-át európai emléknappá sikerült nyilváníttatni.

Máthé Áron írása

A Platform tagjai egytől egyig az Elbától keletre eső országok intézményei közül kerültek ki eddig. Olyan országokból, amelyeknek az a történelmi szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogy az érme mindkét felét megismerhették. Fej és írás. Vagy ha elkerülték ennek teljes megismerését, „csak” ennek a veszedelemnek az árnyékában éltek. A Platform egyik célja, hogy a nyugati országok közvéleményével kicsit mélyrehatóbban megismertesse annak a régiónak a történelmét, amit úgy hívhatunk: Közép-Európa. Egy hatalmas, ferde sávban terül el ez a régió, nagyjából az egyes demográfiai minták közötti határt jelző Trieszt-Szentpétervár tengely mentén, Szlovéniától Észtországig. A tágabb történelmi vonzáskörzetbe tartozik Németország keleti fele, Románia és szerencsés kivételként Svédország is. Valamennyien átélték, hogy mit jelent a szovjet uralom, vagy ennek a lehetősége. 1945 és 1989 között a történetnek ez a része tabu volt. Néha, egy-egy pillanatra jelent csak meg a világ közvéleménye előtt: 1953-ban, 1956-ban, 1968-ban, majd 1981-ben. De alapjában véve a Nagy Szövetség mítosza jelentette az alapot az európai történelem vizsgálatakor.

Néhány történész megpróbálta megkérdőjelezni a kánont, kezdetben kevesebb, később egyre több sikerrel. A kánon jellemzője, hogy elegánsan átsiklik az 1939-es szovjet politika felett, és csak az 1941-es Szovjetuniót, az úgynevezett Nagy Honvédő Háború későbbi győztesét foglalja magában. Egészen a közelmúltig azt, aki fel merte vetni, hogy a Szovjetunió egy Európa elleni támadásra készült, lényegében a hibbantaknak kijáró elnéző mosollyal kezelték, vagy szimplán fasisztának bélyegezték. Az antifasiszta harc ugyanis tovább folyt, a tengelyhatalmak veresége után is. „Dühödt szenvedély, amellyel a kommunisták a fasizmust, számos utánzójára hivatkozva, tovább éltetik … Így lehet a kommunizmust továbbra is a demokráciával azonosítani, közben pedig minden ’burzsoá’ kormányt azzal gyanúsítani, hogy Mussolini vagy Hitler utánzóinak az útját egyengeti. Amióta a fasizmusnak vége, azóta nincsen kommunista politika ’fasiszta veszély’ nélkül” – írta egy korábbi kommunista, Francois Furet, a francia forradalom történetének újragondolója, aki 1956-ban, a magyar forradalom hatására hagyta ott az eszmét és a pártot. A Szovjetunió (Oroszország) 1941 óta mint Hitler első számú áldozata, 1945 óta pedig mint első számú legyőzője tetszeleg. Mind a kettőben van igazság, de hazugság is.

Éppúgy kétélű ügy ez, mint a nürnbergi perek, ahol a szovjet ügyész mindenképpen szerette volna bevenni a vádpontok közé a katyni mészárlást… A szovjet antifasizmus legnagyobb hazugsága az volt, hogy kizárta azt, hogy valaki antikommunista lehessen anélkül, hogy fasiszta lenne; és fordítva, azt is, hogy valaki antifasiszta lehessen anélkül, hogy szovjetbarát lenne. „Ennek a hazugságnak ára van. …A baloldal és a centrum erőinek közös témájaként az antifasizmust állítja a demokrácia helyébe: ezzel ugyanis megőrzi a lehetőséget a baloldal számára, hogy a későbbiekben, amikor a demokrácia már legyőzte a fasizmust, a baloldal magát a demokráciát döntse meg.” – folytatja Furet. 

Nos, a mai Oroszország, amely képtelen volt megtagadni szovjet múltját, és az egykori birodalom örökösének tekinti magát az antifasiszta harc frontján is, nem szereti a közép-európai összefogást. Ennek az Oroszországnak a hivatalos rádióadója az Oroszország Hangja (a kommunista idők Moszkvai Rádiójának utóda), honlapján a következőket írta a Platform megalakításáról Európa újraírja a történelmet címmel. (A cím is már önmagában megér egy gondolatot: Oroszország és Európa különállását hangsúlyozza).
 
A cikk írója felháborítónak tartja, hogy a náci és a szovjet rendszert egyaránt felelősnek tartják az alapítók a háború kirobbantásáért. Megpendítik annak a lehetőségét, hogy a Platform célja az lesz, hogy pénzügyi kártérítési igényekhez szolgáltasson hátteret. A megszólaltatott szakértő felháborodását fejezi ki, hogy olyan szervezetek is csatlakoztak, akik pozitívan értékelik az ukrán antikommunista partizánokat, vagy a balti Erdei Testvéreket. Az ukrán és az orosz segédcsapatok pedig a létezésükkel is aláássák a szent mítoszt. És a cikk végén az antifasiszta bunkó: nem lehet egyenlőségjelet tenni azok közé, akik kemencébe küldtek embereket, és azok közé, akik kimentették őket onnan. Az a szomorú helyzet, hogy ebben az esetben lehet. Még annak ellenére is, hogy abban a pillanatban tényleg sokan köszönhették életüket a szovjet hadseregnek. Csakhogy sokkal többen voltak, akik mást köszönhettek a szovjet hadseregnek, nem is beszélve azokról az üldözöttekről, akiket hadifogolyként hurcoltak el szovjet munkatáborokba. Nem véletlenül tartja a mondás, miszerint a kommunizmus a zsidótörvények kiterjesztése mindenkire. A cikkben megszólaltatott történész szakértő még kajánul Európa összeomlását is előre vetíti: a gyarmati múlt miatti lelkiismeret-furdalás okán beengedett bevándorlók el fogják pusztítani Európát. Ismét egy szokásos féligazsággal megtűzött gonosz megjegyzés. A cikkben egyébként a régi szovjet gyakorlat szerint antifasiszta nemzetközi szervezetek képviselőit is megszólaltatják, akik aggodalmukat fejezik ki a Platform megalakulása miatt. Álszent szemforgatás az egész írás: pont a hivatalos Oroszország Hangjától elfogadhatatlan egy ilyen cikk, amelyben a „xenofóbia” miatt aggódnak – egy olyan ország hivatalos adójától, amely országban nemhogy a más bőrszínűek, de szimplán a külföldiek elleni támadások is népi szórakozásnak számítanak. 
 
A Platform nem csak a közép-európai összefogás egyik lényeges megnyilvánulása, hanem talán egy lehetőség is, hogy megteremtsük a győztesek és vesztesek nélküli Európa történelmi képét. Ez azonban a legkevésbé Oroszországon fog múlni, hanem sokkal inkább Németországon, hogy képes lesz-e a bűntudat identitása helyett egészséges önképet formálni. Mi, közép-európaiak természetesen könnyebb helyzetben vagyunk, bár a sovinizmus és a kissé hamisan csengő győztes-tudat számos ország közéletébe mélyen beleivódott. 
 
Mindenesetre a Platform azt fogja hangsúlyozni, ami minket összeköt, és nem ami elválaszt. 
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr783317619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2011.10.21. 10:35:08

A cikk címe: Antifasiszta duplagondol, nagyon jól rámutat arra az álszentségre, amit Orwell 1984 című műve egy diktatúra működésével kapcsolatban olyan jól érzékeltetett.

Akik a „Létező Szocializmusban” is élhettek érzékelhették, hogy

„Legtöbbet a múlt változik”.

Hitler számára a második világháború kirobbantását, Lengyelország megtámadását a Molotov-Ribbentropp paktum tette lehetővé és a Szovjetúnió is részt vett Lengyelország területi felosztásában.

„A Szovjetunió (Oroszország) 1941 óta mint Hitler első számú áldozata, 1945 óta pedig mint első számú legyőzője tetszeleg. Mind a kettőben van igazság, de hazugság is.”

Napjainkra teljesen feltárultak a tények a katyni mészárlással kaapcsolatban, ahol lengyel tisztek és értelmiségiek tízezereit mészárolták le Sztálin parancsára.

Elképesztő arcátlanság, hogy a nürnbergi perben, a szovjet ügyész mindenképpen szerette volna bevenni a vádpontok közé a katyni mészárlást ( a németekre kenve azt, amit ők követtek el).

. „Dühödt szenvedély, amellyel a kommunisták a fasizmust, számos utánzójára hivatkozva, tovább éltetik … Így lehet a kommunizmust továbbra is a demokráciával azonosítani, közben pedig minden ’burzsoá’ kormányt azzal gyanúsítani, hogy Mussolini vagy Hitler utánzóinak az útját egyengeti. Amióta a fasizmusnak vége, azóta nincsen kommunista politika ’fasiszta veszély’ nélkül” – írta egy korábbi kommunista, Francois Furet.

Ha az ember beleolvas az MSZP pártlapjába a Népszavába, ugyanezt a fasisztázó újnyilasozó szöveget hallja vissza.

Mindazokra, akik nem pendülnek egy húron velük, ráragasztják a „fasiszta”, újnyilas” díszítő jelzőket.

Guild 2011.10.21. 11:18:39

A tágabb történelmi vonzáskörzetbe miért pont Svédország tartozik bele, miért nem Finnország? A finnek a téli háborúval és a világháború után jó diplomáciával tudták csak elkerülni a szovjet megszállást. Utána nagyon sokáig óvatosan meg kellett húzniuk magukat a "baráti" Szovjetunió mellett, sokszor öncenzúrát alkalmazva, és szovjet katonai támaszpontok voltak a területükön.

greybull 2011.10.21. 18:58:15

A fasisztázás egy mantra. Kb.annyit is ér. József Attila írta: "Mondj egy mesét: fasiszta kommunizmusét." Az oroszok meg - mindig is oroszok maradnak: egyenként talán rendes emberek, de együtt: iszonyat!

Vidéki 2011.10.22. 21:48:30

A „Salemi boszorkányok” történetében a hiszékeny bíró csaknem 20 embert ítélt halálra hisztériázó rosszakaratú fiatal lányok látomásai alapján, akik egyre inkább vérszemet kapva megfélemlítették a közösséget.

Napjain balliberális propagandistái csaknem 70 évvel a fasizmus leverése után, mindenütt fasisztákat, újnyilasokat, nácikat stb. látnak és láttatnak.

Látomásaikat külföldi tulajdonlású médiák felerősítve harsogják el kelettől-nyugatig.

Motivációik semmivel sem tisztábbak, semmivel sem különbek, mint a salemi boszorkánypereket kiváltó hisztérikus lánycsapaté, akik élvezték, hogy elképesztő állításaikat, vádjaikat, látomásaikat a bíró komolyan veszi. és felhasználták arra, hogy megfélemlítsék, terrorizálják, kiiktassák a közösségből a nekik nem tetsző egyedeket..

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2012.04.29. 10:55:16

Na, most bennem azért mozgolódik a náczy kisördög, hogy ha a katyini mészárlást az oroszok szorgalmazták vádiratba vétetni, aztán kiderült hogy ők voltak; akkor esetleg érdemes volna-e kicsit kapirgálni ott a periratokat meg a történelmi leleteked, dokumentumokat, mert hátha találnánk még olyasmit, amit esetleg a németek nyakába varrtak, holott az szovjet sár volt?

(Költői kérdés volt nyilván, ilyesmiért manapság embereket ítélnek börtönre.)

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása