dobray
I 2011.09.23. 09:02
A fideszes leszámolást emlegeti Gyurcsány Ferenc, a mellette kiálló baloldali publicisták pedig a Fidesz által szerintük befolyásolt igazságszolgáltatást emlegetik, mint magyarázatot arra, hogy miért is nem tetszik nekik az elképzelés, hogy majd a bíróság eldönti, bűnös-e Gyurcsány Ferenc, vagy sem. Volt kormányfők bíróság elé állítása gyanús ügyletekért bevett európai gyakorlat. Gazdaságpolitikáért büntetőjogi felelősséget nyakába varrni, az nem az.
Mindenesetre: a volt miniszterelnök korábban maga is úgy nyilatkozott, hogy kéri mentelmi jogának felfüggesztését. Hogy az országgyűlés minden pártja a felfüggesztés mellett szavazott, kivéve az MSZP-t, az pedig jelzi, hogy hát nem csak a fideszes „gőzhenger” kilapító akciójáról van szó. Az igazságszolgáltatás állítólagos pártkezekbe kerülését pedig minden nekünk nem tetsző ügyben fel lehetne hozni (fel is hozzák), mint ultimatív észérv, amire nehéz mit mondani, mert valaki vagy így gondolja, vagy nem. Szóval ez nagyrészt hitvita.
Aki leszámolást emleget, annak jeleznék két dolgot: egyrészt Európa-szerte folynak ilyen-olyan perek volt (vagy jelenlegi) kormányfők ellen. Másrészt: a „leszámolósdi” nem a Fidesz találmánya. Éppenséggel az előző oldalváltáskor, tehát 2002 után
Keller László közpénzügyi államtitkár volt az MSZP Budai Gyulája, csak tevékenysége nem járt sok sikerrel (pedig szocialista kormányzás volt). Akkor az általa vizsgált és bíróság elé vitt ügyek szereplői azt mondták: állunk a vizsgálat elébe (és helyesen tették), és nem nyavalyogtak. Azt is hozzátehetjük, hogy a 2002-2010 időszak gyanús ügyei közül számosban már a kormányváltás előtt elindult az eljárás (
Zuschlag-ügy). Egyébként szerintem egymás gyanús ügyeinek kivizsgáltatása éppenséggel nem rossz dolog, bár nem a legelegánsabb, de ha nincs más, megteszi. Jobb, mint ha a mindenkori előző kormány gyanús ügyei kivizsgálatlanul maradnának.
Nem tartanám jó ötletnek, ha egy volt miniszterelnök élete végéig informális immunitással rendelkezne az igazságszolgáltatással szemben, akármilyen gyanú is merül fel vele szemben, csak azért, mert a vele való foglalkozást egykori hívei rögtön „leszámolásnak” minősítenék. Egyébként meg idézhetnénk egyes szocialista politikusok örökbecsű mondását is, amellyel ugyan nem feltétlen értek egyet, de mégis: nem csak becsületesnek kell lenni, annak is kell látszani. (Ez kvázi azt feltételezi, hogy akire fröccsen, az a saját hibájából lett sáros.)
Gyurcsány Ferenc a
Sukoró-ügy miatt áll a bíróság elé (pedig a Zuschlag-ügyben is vallottak rá a tanúk, hiszen elég közel volt a kamupénzek osztogatásához). Az eljárás és az eset egyáltalán nem európaiatlan (persze szomorú, ha egy volt kormányfő ellen egyáltalán bűncselekmény gyanúja merül fel). Silvio Berlusconi például ki sem látszik az ellene indított perek aktái mögül (illetve az azok átlátására specializált munkatársa, ha van ilyen, de biztos van). Undorító dolog fiatalkorúaknak fizetni a khm, erotikus szolgáltatásokért, viszont talán az olasz lélek mégsem a nőügyeken fog a leginkább felháborodni. Vannak viszont korrupciógyanús esetek is az olasz kormányfővel kapcsolatban. Jacques Chirac volt francia elnök ellen azon ügyben zajlik eljárás, hogy párizsi polgármesterként a vád szerint kampánystábja pártembereinek biztosított fiktív állásokat. Janez Jansa szlovén államfő ellen az a vád, hogy korrupciógyanús megrendeléseket kötött egy finn haiipari céggel, a Pátriával. Ivo Sanader horvát kormányfő ügyeivel a magyar sajtó is tele van, igyekszenek a Molt is belekeverni. A Timosenko-ügyet is említhetnénk, de azért ne Ukrajna legyen a mérce, ezen esetben had éljünk a gyanúperrel, és tegyük a hangsúlyt arra, hogy a per khm, politikailag motivált. Persze nyilván a politikai ellenfelek részéről mindegyik ügy az, csak ugye ha van valós büntetőjogi alapja a motivációnak, akkor ez másodlagos. (Persze Timosenko sem ma született bárány…) (az ügyekről részletesebb, kiváló összefoglaló található a Magyar Nemzet olvasható egynyolcadában, a szeptember 17-i hétvégi magazinban).
Még egy ügyet megemlíthetünk, az pedig a jobbközép Geir Haarde volt izlandi kormányfő (2006-2009) esete, aki ellen az a vád, hogy 2008-ban nem akadályozta meg az ország pénzügyi összeomlását. Felette egy száz éve nem ülésezett testület ítélkezik, ami direkt kormányfőkre lett megalkotva. Haarde hagyta csődbe menni a bankokat, amivel megmentette az országot a csődtől, viszont összeomlott Izland pénzügyi rendszere.
Ezen a ponton jön be az a fideszes ötlet, ami szerint volt kormányfők gazdaságpolitikai lépésekért büntetőjogi felelősséggel tartoznának („eladósítás”). Az izlandi eset ugyanis ilyesféle problémákat vet fel. Akármilyen jól is hangzik mindez, mi maradnánk annál, hogy Gyurcsányt szépen állítsák bíróság elé Sukoró ügyében, a gazdaságpolitikát viszont hagyjuk meg a politikusoknak. Hogy is
írta augusztusban Turul kolléga a Mandineren?
Jogi felelősségről akkor lehet szó, ha az akkori jogszabályokat megsértő döntések vezettek az adósság növekedéséhez, ehhez azonban bizonyítani kell a szándékosságot vagy a gondatlanságot, ami aligha lesz egyszerű (még ha az őszödi beszédben Gyurcsány valóban tesz is beismerés-gyanús kijelentéseket: „Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi.”). De ha mindenképpen ezt erőltetjük, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy bűnrészes-e az adott időszak ellenzéke, aki egyrészt
megszavazta az egyik fő államadósság-generátort, az első száznapos programot, másrészt nem azt mondta, hogy ne legyen 13. havi nyugdíj, hanem azt hogy legyen 14. havi is (miközben persze az államadósság növekedését is
kritizálta). Ugyanígy felmerül az az önkormányzataikat reménytelenül eladósító vezetők, például az esztergomi Meggyes Tamás felelőssége, hiszen az önkormányzati adósság is
része az államháztartás adósságának.
Na, hát valahogy így. Az is biztos ugyanakkor, hogy a Fidesznek igen jól jön elszámoltatás-ügyileg a mutogatható Sukoró-ügy. Kérdés, hogy melyik a jobb neki: ha minél hamarabb lezárják, vagy ha elhúzódik, és sokáig lehet bűnbakot mutogatni (ekkor viszont a Fidesz szemére vethetik, hogy töketlen, az viszont válaszolhatja, hogy a bíróságra nincs befolyása, és reméljük, tényleg így van).
Az sem lenne nyerő, ha ezentúl a kormányok ölbe tett kézzel nem mernének csinálni semmit, nehogy később elítéljék őket adósítás miatt. Emellett pedig ki a fene tudja előre megjósolni száz százalékosan, hogy milyen döntéseknek milyen hatása lesz? Persze, hatástanulmányok, közgazdaságtudomány, ezek fontos dolgok, de akármennyire is jól jönnek és szükségesek, nem betonbiztosak. Az élet és a jövő rendelkezik némi kiszámíthatatlansági faktorral, ez benne az izgi. Ebbe azonban az is beletartozik, hogy egyes döntések rosszul sülnek el, hatástanulmány és közgazdaságtan ide vagy oda. Aztán lehet sakkozni, hogy ez most gondatlanság-e vagy sem. (A fenének van kedve bankokat védeni, de azért ugyanez az alapállás azzal is, amikor azzal jönnek, hogy a bankoknak előre kellett volna látni a válságot.) Szóval maradjunk annál, hogy az ilyen politikust majd jól megbüntetik a választók. Ha meg nem, magukra vessenek. Mindenesetre, várjuk a Sukoró-ügy tárgyalását.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
