Amint egy szeptember eleji szombat délutánon a József utcán sétáltam, a város megszokott hangjait elnyomta egy helikopter, ami a házak felett figyelte az tömeg mozgását. Nemsokára a József körút sarkára értem, ahol a rendőrség elterelte a forgalmat. Mintha a városnak kellemetlen lett volna a 2009-es Gay Pride. A rendőrségi védelem is arról tanúskodott, hogy nem minden bámészkodó fogadja szívesen a felvonulók üzenetét. Ez az üzenet érzékeny témát érint, és nagy vitákat vált ki. Az Andrássy út egyik rejtett szombat délutáni üzenete az volt, hogy a szexnek csupán instrumentális természete van. Mindez a háttérben arról szól, hogy ki mit gondol a szexualitásról, mit ért alatta, és miként fejezi ki ezt. Ezért szeretném újra bemutatni a monogám heteroszexuális kapcsolat természetét és azon előnyöket, amelyeket objektíven hozzá köthetünk.
Lawrence Merta írása
A nő és férfi egymást kiegészítő szerepe a házasságban messze áll a felszínestől. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a kérdést, látni fogjuk hogy ez a kiegészítő jelleg elgondolást és célt feltételez. A házasságról való ilyen gondolkodás nem csak katolikus vagy zsidó sajátosság, ami a Szentírás kijelentéseiből fakad. Szent Pál rómaiakhoz írt levele különösen megvilágító erejű. A zsidók akkoriban tudták, hogy a pogányok ugyancsak tudatában voltak a heteroszexuális kapcsolatok egymást kiegészítő természetének. Az állatok és a növények élete, a föld gyümölcsei, de még a túlélésünk is a női és férfi természet egymást kiegészítő voltán múlik. Amikor Szent Pál a saját korának pogányaira utal, akik nem ismerik a kinyilatkoztatást, rámutat, hogy ettől még ismerik a természetes rendet (Róm 1,20).
Így aztán két azonos nemű teremtmény egyesülése konceptuálisan természetellenesnek és erőszakosnak bizonyul fiziológiailag. Szent Pál is beszél a természetes renden kívül élőkre váró következményekről (Róm 1, 27). A zsidók és keresztények ugyanazt a természetes törvényt ismerik szívükben, mint a pogányok. Hűségük a házassági szerződéshez és az azonos nemű párokat sújtó szankciók csupán mint a szívben már megtalálható természetes alapelvek tiszteletét és megerősítését fejezték ki. Az emberi kapcsolatokban felfedezett rend, amelyet meg tudunk okolni, még mélyebben megérthető az isteni kinyilatkoztatáson át. A természetellenes kapcsolat eltávolodik ettől a rendtől, amely rend követőire vonatkozik a felszólítás, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok”.
A teremtmények többsége ösztönei alapján engedelmeskedik a természetes törvénynek. Mi, emberek az ész által megokolt írott törvényt is tiszteljük a szív törvénye felett. Egy racionális emberi személy – és csakis ő – képes beteljesíteni vagy aláásni saját méltóságát. Ugyanis ő rendelkezik a választás képességével, szabadságával, mivel morálisan tudatos, és ott van benne az igazság ereje, így tud mélyen gondolkodni és helyesen érvelni. Megvan a szabadsága, hogy azon törvény szerint éljen, amit magában felfedez. A másik lehetőség, ha az ösztönei által hagyja magát vezetni. Had szögezzük le: csak az embert vezeti valami több, mint az ösztön, valamint vannak indítékaink és szándékaink is.
Mi az az egység, amire a férfi és a nő teremtetett? A heteroszexuális házasság lényegét megtaláljuk a férj és a feleség dinamikus komplementaritásában, ahogy együttműködnek és odaadják a másiknak magukat, az élet továbbadásának alapelvével összhangban. Ebből fakad a gyermek misztériuma. A gyermek születésnapja egyben a házastársi szeretet ünnepe is. Senkinek sem szabadna megkérdőjeleznie, hogy a stabil családi élet alapvetően fontos a közösségi élet és a társadalom jólétének szempontjából.
Sokan megtapasztalták már, hogy a gyermekek miként segítik a házastársakat a hűségben. Amint a szülők gyermekük arcát szemlélik, az szívükbe idézi házastársi szerelmük gyümölcsét. Ez a tapasztalat kulcsfontosságú lehet a nehezen élhető házasságok megmentésében is. A szülők rengeteg nehézséget vállalnak gyermekükért. A férj és a feleség valóban egy test lesz a gyermekben. A gyermekvállalás pedig folyamatosan megköveteli a nevelésnek és tanításnak való elkötelezettséget, ami alapvető a hűség felbonthatatlan ígéretének állandó megtartásához.
A férfi és nő egymást kiegészítő természete nem csupán fiziológiai, hanem sokkal több annál. Ez a sajátosság még az érzelmi és a lelki életükben is felfedezhető. A férfi és nő közötti fizikai különbségek minden sejtjükre kiterjednek. Egy emberi személy vagy férfiasnak vagy nőiesnek lett teremtve. Azaz vagy anyaságra vagy apaságra vagyunk „tervezve”. A férfiasságot és a nőiességet morfológiai különbségek jellemzik, és mindkettő a saját természete szerinti életre alkalmas. A nevelés és támogatás nem ugyanaz egy nőtől és egy férfitól, az apától és az anyától, a kettőnek más jellege van, és ezek kiegészítik egymást.
A nő és a férfi agya máshogy van huzalozva pszichológiailag, a kettő pedig kölcsönösen kiegészítik egymást. Általában a nők érzékenyebbek, érzelmesebbek, és jobbak a megérzéseik. Tudatosabbak a testüket illetően. Mély kapcsolatuk van a gyermekekkel. A férfi gyakran feledkezik meg testi egészségéről vagy megjelenéséről, miközben gondoskodik a családról. Racionálisabb úton igyekszik megoldani a problémákat. Különös érzéke van a kapcsolatok és események belső logikája iránt. Mind a nőnek, mind a férfinak megvannak a maga értékes sajátosságai, és máshogy is fejezik ki magukat. Amikor a férj és a feleség megbecsüli ezt a létbeli és felfogásbeli különbséget, az egymást kiegészítő jelleg éppenséggel elmélyíti egységüket és kölcsönös elköteleződésüket a család és a közösség javáért. Számos szociológiai
tanulmány és cikk
igazolta, hogy a gyermeknevelésre a legalkalmasabb a monogám, hűségben megélt kapcsolat, házasság egy férfi és egy nő között.
Várhatóan a kapcsolatban résztvevő felek egymást kiegészítő jellegének kérdésében kompromisszumot kellene kötnie az azonos nemű pároknak. A heteroszexuális házasság reproduktív jellegét pedig a teljes sikertelenség váltja fel a homoszexuális kapcsolatban. A terméketlen párok a zsidó-keresztény hagyomány szerint nem a gyermekek miatt egyesülnek, hanem azért, hogy kifejezzék egymás iránti érzelmüket (ez természetesen a termékeny pároknak is sajátja, a kereszténység szerint a szex nem csupán gyermeknemzésre való, hanem szeretetünk kifejezésére is), és azon örömöt keresik, amely újra megerősíti kapcsolatukat. Ebből a szempontból a heteroszexuális és a homoszexuális párok azonos módon működnek, mindkét esetben a másik iránti vonzódásukat fejezik ki a szeretkezés által.
A gyermek a házasság koronája. Azonban úgy kell rá tekinteni, mint (Isten) ajándék(á)ra, és nem lehet úgy felfogni, mint egy tárgyat, tulajdont, ami megszerezhető, megvehető különböző reproduktív technikák által, amelyek bizonytalan helyzetbe hozzák az emberi életet, például az in vitro megtermékenyítés vagy a béranyaság. A gyermekhez
nincs jogunk mindenáron. A gyermeket minden esetben szívesen kell fogadni a családban, a fogantatás pillanatától kezdve, hiába nem ismeri el rengeteg ország az embrió személy-mivoltát. A terméketlen pár esetében is van szerepe a szexualitásnak, hiszen szolgálja a mélyebb egységet. A nemi különbségek megszilárdítják a felek közti, életre szóló elköteleződést. Minden egyes alkalommal, amikor szeretkeznek, szent házasságukat ünneplik, szeretetük ilyen módon való kifejezése pedig teljesen összhangban van az élet továbbadásának alapelvével, még ha nem is születik belőle utód. A férj és a feleség ugyanis már önmagukban is kiegészítik egymást, fiziológiai, pszichológiai és spirituális dimenziójukat tekintve is.
Az azonos neműek kapcsolatát gyakran egyenértékű alternatívaként mutatják be a heteroszexuális kapcsolathoz, házassághoz képest. Számos helyen törvényesítik is ezt a felfogást. A házasság életet továbbadó alapelve természetellenessé válik, amikor céljával ellentétesen használják, azzal a céllal ellentétesen, ami könnyedén megfogható a józan ész számára. Nem szoktuk a kerti slagból vízzel feltölteni a kocsinkat, hiába jóval olcsóbb a víz a benzinnél. Sokba kerülne a megjavítása, ráadásul nem is indulna el. A Lánchidat nagy láncszemek és csapok tartják a össze, azok feszítik ki a Duna vize fölé. De ha csak láncszemekből próbálunk összerakni egy hasonló építményt, hiába dolgozunk. Az élet továbbadásának lehetősége és a felek egymást kiegészítő természetének hiánya következtében hogyan működhetne az azonos nemű párok kapcsolata? Ha pedig örökbe fogadhatnának gyermekeket, hogyan fogják a gyermekek megtanulni a két nemhez való helyes viszonyulást? Számos, jól dokumentált bizonyíték alapján kijelenthetjük, hogy az azonos neműek kapcsolata gyakorlatilag
nincs versenyhelyzetben a „hagyományos” heteroszexuális, férfi-női kapcsolattal.
Mit tud segítségül hívni a homoszexuális kapcsolat a saját túlélése érdekében? Az Andrássy úti felvonulás rejtett üzenete az volt, hogy ha nem óhajtjuk figyelembe venni az emberi természetet és a természetes rendet, szabadon tehetjük meg ezt – a „szabadság” ma divatos jelszó, akárcsak a „forradalom” száz, vagy az „ész” kétszáz éve. A kérdés azonban az: van-e objektív korlátja a szabadságunknak? Szerintem vannak. Ha pedig nem találunk rá ezekre a korlátokra józan ésszel, a természet intézkedik helyettünk, és kijelöli szabadságunk határait.
Ma nem hiányzik a szimpátia a homoszexuális kapcsolatok iránt, amit megpróbálnak igazolni. A partnerek kölcsönös érzelmeire hivatkoznak, szerelemnek hívják kapcsolatukat. Hívhatjuk, ahogy akarjuk. Ettől függetlenül ez kiforgatja azt a valóságot. Előbb-utóbb meg kell fizetni az árát annak, hogy nem veszünk tudomást természetünkről és irányultságainkról. Az alkohol, akárcsak a szex, jó dolog. De az alkoholfogyasztásnak is megvannak a határai, és a szexnek is. Ha nem a természetünk, alkatunk szerint cselekszünk, ennek a visszaélésnek következményei lesznek, amelyeknek van pedagógiai aspektusa is. A fájdalom és a betegség gyakran tanít meg olyan leckét, amit sosem felejtünk el.
A homoszexuális kapcsolatok szociológiai szempontból vizsgálva instabilak, és számos bizonyíték van rá, hogy trójai falóként működnek a szexuális úton terjedő betegségek számára. (American Journal of Obstetrics & Gynecology (2004), 191, 1103-1112:
Managing the sexually Transmitted Disease Pandemic: A time for reevaluation, Stephen J. Genuis, MD, FRCSC, DABOG, Shelagh K. Genuis, BScOT, MLIS; és
Sexually Transmitted Disease Surveillance 2007, Centers for Disease Control and Prevention, Atlanta, Georgia, USA.) Nem kétséges, hogy a monogám, hűségben megélt férfi-női házasság teremti meg a legjobb, biztonságos környezetet ezen betegségekkel szemben.
A cikk eredeti címe: Marriage as complementarity. A defense for man-woman relationship. Az eredeti szöveg szerkesztett, rövidített változatát közöljük.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!