A jelentés célja, hogy megvizsgálja: hogyan hatott az elmúlt év a jó magyarországi kapitalizmus 15-20 éven belüli kialakulásának, az együttműködés szabadságán alapuló társadalom megerősödésének esélyeire. A gyors változásokra vágyó lakosság igényeinek kielégítése érdekében a kormányzat gyakran akkor is erőt akart mutatni, akkor is új eszközöket vetett be, amikor a korábbi megoldásokkal is sikert lehetett volna elérni. A jelentés szerint a tavalyi év második felében az új kormányzat több olyan lépést hozott, amelyek a rendszer kiszámíthatóságát csökkentették, leértékelve ezzel az előrelátó hosszú távú gondolkodást, a hosszabb távra tervezett beruházásokat.

 

A jelentés e hatások (és nem elsősorban a döntések céljai) miatt vitatja a nyugdíjrendszer, a közszféra munkaviszonyai átalakításának, a jó erkölcsbe ütköző kifizetések kezelésének, a jogszabályok megalkotásának új – az államigazgatást sokszor megkerülő – módját. Hasonlóan kritikus a jelentés a vörösiszap-katasztrófa utáni lépések, a nagyvállalatokra, a pénzügyi szektorra kivetett különadók, valamint az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács gyengítése ügyében. 

 

A Közjó és Kapitalizmus Intézet évente kiadott jelentéseinek célja, hogy megvizsgálja: hogyan hatott az elmúlt év a jó magyarországi kapitalizmus 15-20 éven belüli kialakulásának esélyére. A jó kapitalizmust az intézet egyértelműen olyan gazdaságként és társadalomként határozza meg, ahol az egyéni jólét forrása az értékteremtő munka és a vállalkozás. Ez az együttműködés szabadságára épülő társadalom.

 

A jelentés harmadik éve jelenik meg. A szerzők szomorúan tapasztalják, hogy a korábbi években megfogalmazott félelmeik már viszonylag rövid távon is megalapozottnak bizonyulnak: több olyan lépés, amelyre a 2009-es jelentés veszélyként hívta fel a figyelmet, már 2010-ben is rontotta Magyarország megítélését. Ilyen volt a csődtörvény 2009-es módosítása, amelynek következtében 2010-ben – a Világbank vizsgálatai szerint – kisebb összegre számíthat az a hitelező, aki csődeljárást kezdeményez adósa ellen, mint egy évvel korábban. 

 

Az idei jelentés szerint 2010-ben, hasonlóan az előző évekhez, a makrogazdasági egyensúly keresése volt a kormányok legfontosabb célja. Ehhez az új kormány a korábbinál népszerűbb, de sajnos egyben a kapitalizmus hosszú távú esélyeit erőteljesen romboló eszközöket vetett be. Ilyenek voltak a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott összeg megszerzése érdekében tett lépések, valamint a különböző nagyvállalati, pénzügyi szektorokra kivetett különadók. 

 

A jelentés a nyugdíjpolitikát a jó kapitalizmus, vagyis az együttműködés szabadsága alapján értékeli. Nem az a kérdés, hogy piaci vagy állami rendszer jött-e létre, mert a jó kapitalizmussal mindkettő összeférne. Az azonban nem szerencsés, hogy a rendszer rövid időn belül sokadik reformja, újraszabályozása miatt a kormányzat hosszabb távú ígéreteibe, a jogrendszer stabilitásába, kiszámíthatóságába vetett bizalom rendülhet meg. Ez a hosszabb távú gondolkodást értékeli le.

 

Hasonlóképp a hosszabb távú tervezés ellen hat a visszaható hatályú jogalkotás. Erre a végkielégítésekre öt évre visszamenőleg kivetett különadók esetén láttunk példát. De ugyanilyen káros hatása lehet annak is, ha a köztisztviselők, közalkalmazottak, a munkavállalók elbocsátását, felmentését teszik túlzottan egyszerűvé.

 

A politikai népszerűség keresésének egyik legkevésbé elfogadható technikája az, amikor a kormányzat egyes lépései valós hatásait megpróbálja elkendőzni. 2010-ben ilyen volt a kereskedelmi láncokra, az energiaszolgáltatókra, a távközlési és a pénzügyi szolgáltatókra kivetett a különadó. Ezekben az esetekben a kormányzatnak tudnia kellett, hogy a kivetett adó jó részét végső soron a fogyasztók, a munkavállalók, a beszállítók fogják megfizetni. 

 

A korábbi évekre is jellemző nagyvállalat- és bankellenesség sajnos 2010-ben is fennmaradt. A kilakoltatási moratórium fenntartása, meghosszabbítása mind az együttműködés szabadsága, mind a hitelezés szempontjából az egyik legrosszabb döntés volt 2010-ben. 

 

A jelentés elismeri, hogy a változás sok helyen szükséges. De változtatás előtt mindenképpen szükségesnek tartja a rendelkezésre álló technikák kipróbálását. És csak ha azok bizonyíthatóan sikertelenek, és az újabb eszközök bizonyíthatóan sikeresebbek, akkor tartja elfogadhatónak azok kipróbálását. Ezzel szemben – a politikai népszerűség keresése – határozottnak tűnő, korábbitól eltérő, de gyakran átgondolatlan és hosszabb távon káros lépések megtételére is rávette a kormányzatot. A jelentés szerint ilyen volt a végkielégítések adója és a vörösiszap-katasztrófa kezelése. Ezek esetében a rendelkezésre álló eszközöket (bírósági utat, korábban is létező szabályozás betartatását) sem próbálták ki.

 

Ugyanakkor a kormányváltás után több pozitív változást is tapasztalhattunk. Elsősorban ott, ahol nincs jelentős költségvetési bevételi vagy kiadási hatás. A büntetőpolitika (a büntetőjog, a szabálysértésekkel kapcsolatos szabályok) megváltoztatása miatt csökkenhet a bűncselekmények, különösen a vagyon elleni bűncselekmények száma – ami a kapitalizmus szempontjából az egyik legfontosabb kérdés. A bírósági eljárás, a fizetési meghagyás gyorsítása vagy az adminisztrációs terhek némi csökkentése szintén az együttműködések kialakulását támogatja. A korábbi kormányzat által elfogadtatott új polgári törvénykönyv visszavonása, és a korábbi szakértői csapat ismételt felkérése a reform előkészítésére a jó magyar kapitalizmus szempontjából az egyik legjobb hír volt 2010-ben.

 

A jövőre nézve a jelentés a fő veszélyt a jogalkotás átalakításában, és emiatt a rossz minőségű jogszabályok elfogadásának veszélyében látja. 2010-ben a legfontosabb változás az, hogy a jogalkotást jelentősen leegyszerűsítette a politika. A törvények egy részénél kikapcsolták az utólagos szűrőt, vagyis korlátozták az Alkotmánybíróság jogait. Legyengítettek olyan szervezeteket, mint például a Költségvetési Tanács, amelyek már a törvényalkotás során felhívhatták volna fel a figyelmet a javaslatok nem várt hatásaira, rossz minőségére. Sok fontos törvényjavaslatot nem az államapparátus készített elő, hanem képviselői indítványként kerültek a törvényhozás elé. Ezzel ugyan gyorsabbá vált a törvényalkotás, de egyben a rossz minőségű jogszabályok elfogadásának is nőtt az esélye. A legszembetűnőbb példa a személyi jövedelemadó módosítása volt.

 

Az éves jelentés letölthető a Közjó és Kapitalizmus Intézet honlapjáról.