Kérdések az „arab tavasz” mozgalmairól

Konzervatorium I 2011.03.10. 07:10

Az arab világ megmozdulásai és különösen a líbiai polgárháború számos megválaszolandó kérdést vetett fel. A válaszadás az atlanti közösség feladata lenne, elsősorban az Európai Unióé. Egyelőre azonban még a kérdések felvétésére sem igazán került sor.  Emellett érdekes, hogy Kadhafi fia a civil társadalomnak a globális kormányzati intézmények demokratizálásáról írta a disszertációját, és hogy Anthony Giddens is egyengette a líbiai rezsim útját. Azon Kadhafiét, aki Tartuffe, Übü király és Hókuszpók keveréke.

Máthé Áron írása

Az első és a legfontosabb kérdés, hogy mi történt és mi történik az arab világban. Ránézésre valami megmagyarázhatatlan, földindulás-szerű mozgást láthatunk. Van, aki minden lehetséges forradalmi dátumot (1848, 1956, 1968, 1989) belelát az arab világ megmozdulásaiba. Ez a nézőpont általában a „felvilágosodás” és a „fejlődés” egyik stációját látja ezekben a népfelkelésekben, mit felkelésekben, forradalmakban. Lelkendező írások konferálják fel a Facebook-demokráciát, ami juszt is összeegyeztethető az iszlámmal. Mások optimisták, de óvatosabbak. Kisebbséget látszanak alkotni a cinikusnak tűnő, de valójában csak józan hangok. Sőt, van olyan is, aki az egyes arab országokon belüli hatalmi harcokról, a vezetők erős kezének gyengüléséről, vagy legfeljebb éhséglázadásról beszél. Egyelőre a hurráoptimista verzió uralja a közbeszédet, liberális demokráciát, jogállamot, a totalitárius iszlám mozgalmak visszaszorulását vizionáló nyilatkozatok hangozattak el.

2. Az Európai Unió érdekérvényesítő képessége – itt az a kérdés merült fel már sokadszor, hogy egyáltalán van-e ilyesmi, külön és együttvéve. Líbia és az egész Maghreb elvileg az EU befolyási övezete stratégiai partnere az energiaellátás, kereskedelem, legális és illegális bevándorlás és nem utolsósorban a turizmus miatt. Ehhez képest az EU ismét tehetetlennek bizonyult, sőt, még csak elképzelésekről sem nagyon hallottunk a változásokkal kapcsolatban. Jellemző, hogy a teljesen súlytalanná vált ENSZ és a demokrata kormány által elbizonytalanított USA tett apró, határozatlan lépés-szerűségeket. Az EU még ennyit se.

3. Reálpolitika vagy értékelvű politizálás? Itt nem csak a kormányokra gondolok, hanem a szélesebb értelemben vett „civil társadalomra” is. Nagyon hasonló a képlet a félanalfabéta Ceausescu-házaspárt díszdoktorrá avató nyugati egyetemek ügyéhez. Miközben egy nyilvánvalóan elmebeteg, nárcisztikus diktátor szereplését figyelhette a világ az elmúlt bő 30 évben, némi marketing-offenzíva után a nyugati kormányok lényegében keblükre ölelték Kadhafi ezredest. Kadhafi Líbiája egy ’68-as utópia volt. Nem csoda, hogy ’68 európai örökösei megértő lelkendezéssel fogadták, amikor Kadhafi látszólag belesimult az európai balos estabilishmentbe. Egyik trónörökösének a trendi szerepet szánta, s ezért elküldte a London School of Economics-ra doktorálni. A sikeres disszertáció témája: A civil társadalom szerepe a globális kormányzati intézmények demokratizálásában. Az egyetem gyanús tranzakciókon keresztül horribilis összegeket kapott a Kadhafi családtól, miközben az LSE korábbi vezetője, Anthony Giddens is egyengette a líbiai rezsim marketing-offenzívájának útját: „Kadhafi szereti a harmadik út kifejezést, mivel az ő saját politikai filozófiája, amelyet a 60-as évek végén dolgozott ki, ennek az eszmének egy változata. Ezt fektette le a Zöld Könyvben”. Giddens professzor, az európai baloldal fő ideológusa, Líbia helyén már Észak-Afrika Norvégiáját vizionálta („gyarapodó, egalitárius, és előre-tekintő”), amely, természetesen Kadhafi ezredes vezetésével jön létre. Egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol Giddens és két társa némi halovány kritikát is megkockáztatott, Khadafi a következőket mondta: „Nagyon remélem, hogy a líbiai népnek nem lesz szüksége Moammer Kadhafira a jövőben. Semmiféle vezetőnek, vagy intézménynek nem kellene léteznie, aki vagy ami kormányozza őket”.  Valójában egy cserefolyamatnak lehettünk szemtanúi: a szemforgató baloldal hozsannázott egy kicsit Kadhafinak, miközben felhívta a figyelmét a piacok megnyitásának szükségességére. Az ezredes pedig alázatosan mosolygott a hasznos hülyéknek, hogy továbbra is fenntarthassa családjának uralmát Észak-Afrika Észak-Koreájában. Persze kár lenne csak a baloldalra kenni mindent: miután a jég megtört, Berlusconi is lelkesen üzletelt Kadhafival.

4. A Kadhafi-jelenség megfejtése. Milyen körülmények között kerülhet sor arra, hogy egy ilyen bohóc élet-halál urává váljon? Igen, egy véreskezű bohóc. A napszemüvegei, amikben küldi magát. Az afrikaiságot hangsúlyozó lepel, amelyet teátrális mozdulattal igazít meg a vállán. A teljesen különböző, viszont fantáziadús egyenruhákba öltözött amazon-testőrség. Maga a Zöld Könyv, ez a Monthy Python-műveket együttvéve meghaladó produktum. (A Zöld Könyv képezi egyébként a szélsőbaloldal és az iszlám közötti stratégiai szövetség egyik eszmei kiindulópontját, ennek a közvetett folytatása Carlos, a Sakál Forradalmi iszlám című műve.). Kadhafi egy Európában is jól ismert embertípus egyik különösen is díszes példánya, Tartuffe, Übü király és Hókuszpók vegyülete. Nem szabad elfelejteni, hogy bár mindig voltak excentrikus diktátorok, ez a modern kori bohóckirályság a „semmik vagyunk, minden leszünk” gondolatvilág terméke. A líbiai mosolyoffenzíva idején az Élet és Irodalomban a Zöld Könyvből vett idézetekkel példálózva mutattak rá a női emancipáció hazai problémáira. („Térjünk vissza Kadhafi ezredeshez, és az alapokhoz!”).

5. Az arab-iszlám társadalmak egyes jelenségeinek vizsgálata. Hogy lehetséges az, hogy 30-40 százalékos munkanélküliség van Líbiában, miközben az ország munkaerő-importra szorul? Líbiában a polgárháború előtt közel 5000 indiai vendégmunkás állt alkalmazásban, főleg az autóiparban. A kínaiak számát nehéz megbecsülni, de valószínűleg a „sok” kifejezés illik rájuk. Egyes források szerint 30 000 főről van szó, akik főként az olajiparban és az építkezéseken dolgoznak. A kórházak személyzete nagyrészt kelet-európaiakból került ki. Itt kell visszatérnünk „Kadhafi ezredeshez, és az alapokhoz”. Emlékszünk még a bolgár ápolónők ügyére? A boszorkányperekre emlékeztető vádakkal és eljárás közepette ítéltek halálra öt bolgár ápolónőt és egy palesztin orvost. Az előzetesen őrizetbe vettek száma természetesen sokkal magasabb volt, a vádak között a paráználkodás és a tiltott alkoholfogyasztás is szerepelt. A letartóztatottakat kegyetlenül megkínozták, a nőket megerőszakolták. Az egésznek volt egy aberrált hangulata. Kadhafi nőkhöz való kapcsolata szimptomatikus tünet. Gondoljunk az említett fegyveres háremre. A bombázó ukrán „ápolónőre”. Arra, hogy egyik olaszországi látogatásán 200, modellügynökség által kiválasztott csinos fiatal lánynak prédikált az iszlám nagyszerűségéről. A Svájc „feloszlatására” tett javaslatára, amelyre azt követően került sor, hogy Hannibál nevű fia Svájcban a hotel egyik női alkalmazottját bántalmazta. Az iszlám világban a nők helyzete bizonyos szempontból drámai, miközben a nőktől elzárt, és munkanélküli fiatal férfilakosság a hormonális működést csak az erőszakba tudja csatornázni. A Táhrír téri „felvilágosodást követelő” tüntetők majdnem ízekre téptek egy amerikai és egy magyar riporternőt is. Emellett meg kell emlékeznünk az arab világból érkező bevándorlók által elkövetett tömeges megerőszakolásokról is, amelyeket az őslakos európai nőkkel szemben követnek el. Itt az ellenség rituális, de nagyon is valós alávetése az egyik motivációs tényező. Annyi bizonyos, hogy ha az unatkozó, munkanélküli fiatal férfiak nélkülözni kénytelenek a nő társaságot, akkor az erőszak hamisprófétáinak csábítását fogják meghallani.

Valószínűleg ezek kérdések egyelőre nem fogják különösebben érdekelni a közönség politizáló részét, de előbb-utóbb válaszolni kell rájuk. De addig is legalább azzal az illúzióval tessék leszámolni, a „21. században nem lehet belelőni a tömegbe, mert közvetíti az internet”. Egyiptom példája azt mutatja, hogy egy nagy bálvány, az internet agyaglábakon áll. Líbia példája pedig azt mutatja, hogy igenis bele lehet lőni a tömegbe, akár gépágyúval is.

Nincs új a nap alatt.

 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr1002725013

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ács József - FORRADALMÁROK 2011.03.16. 09:23:36

CSOPORTKÉPEKMi mindenre alkalmas az egyistenhitek teológiája! A modern ember megborzong és felismeri az internetben Isten három fő attribútumát. Mindentudó, mindenható, mindenütt jelenlévő. Sokan dolgozó-szobájukban, munkahelyükön vagy internet-kávézók...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Velden (törölt) 2011.03.10. 09:25:05

Naivság lenne demokratizálódást feltételezni a forrongó országokról. Ezek a törzsi alapokra épülő, erős kezű vezetőt igénylő társadalmak jelenleg nem érettek még a demokráciára. A legvalószínűbb, hogy pusztán éhséglázadások országról országra terjedését láthatjuk. Nem vidám dolog azt látni, hogy Európa immár sokadszor bizonyítja tehetetlenségét. Messzire vezet a kérdés, de működik egyáltalán az EU?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.03.10. 20:42:41

Kadhafi Mussolini inkarnációja és mint olyan, a nyugat számára teljesen elfogadható. Sőt, ha kicsit szovjetellenesebb lett volna komoly támogatásokat is kapott volna.

Ami pedig a mostani helyzetet illeti, szerintem pedig eljön a szabadság az arab népek számára. De mivel a szabadságot nem elég megkapni, meg is kell tanulni, ezért pillanatok alatt anarchiába süllyed az ország, ahonnan a nép visszavágyik majd a jól megszokott diktatúrába...

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2011.03.10. 21:33:23

komolyan érdekel az arab helyzet, ugyanis azt látom, ott lesz demokrácia és jólét, ahol a nők fel vannak szabadítva, mert a férfiak készek ráébredni, hogy mindkét nembeliek elsősorban emberek...
nálunk például épp visszarendeződés látszik ebben, (csak meg kell nézni a "vezetők" nembeli arányát), szóval nem várható sok jó a társadalomra nézve...

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2011.03.11. 01:39:11

érdekes megnézni egyébiránt, hogy mit csinált az eu a grúz válság alatt és mit tesz most.
csendben jegyzem meg, történetesen lenne dolga az eu elnökségnek is. csak ötlete nincs.

@Lord_Valdez: minden nép számára az aktuális szabadság igénye az előző zsarnokság alól való kibújás.
a nép többnyire csak a relatív szabadságot érti meg.

sronti 2011.03.11. 01:52:28

" A líbiai mosolyoffenzíva idején az Élet és Irodalomban a Zöld Könyvből vett idézetekkel példálózva mutattak rá a női emancipáció hazai problémáira."
Ez a mondat a kontextus miatt nagyon erős csúsztatás. A linkelt cikket érdemes elolvasni.

WinG 2011.03.11. 10:21:07

Érzésem szerint nem lesz túl nagy változás az arab világban. A mostani lelkesedést és bizakodás nem fog sokáig tartani. A "népnyúzó" elnököket elzavarták, de az őket követő demokratikusan (?) megválasztott vezetők képtelenek lesznek leszámolni a korrupcióval és talpra álíltani a gazdaságot - ami ennyi idő alatt amúgy is lehetetlen. A lelkesedés kitart egy ideig még, de mi lesz 1-2 év múlva, amikor az emberek látják majd, hogy hiába zavarták el Mubarakot meg a többi idiótát, a fizetésük még mindig nem nagyobb? Megint kimennek az utcára, megint zavargások lesznek, aztán majd jön egy erős kezű katonai vezető, és átveszi a hatalmat.

Remélem, hogy nem így lesz, de sajnos ezt tartom a legreálisabb forgatókönyvnek.

AlerTomi 2011.03.11. 10:51:52

Sziasztok!

Jó vitaindító.

A 2. ponthoz: igazából nem tudom mikor volt utoljára sikeres közbelépési akció a Nyugat részéről bármilyen komoly nemzetközi konfliktus kapcsán. Fontos lenne az önvizsgálat a líbiai haveri országokban; mégis ott vannak olyan erős szempontok is, mint az olaj, vagy a stabilitás. Egyiptom volt az egyik legstabilabb nyugati szövetséges, valamint normális a kapcsolata Izraellel. Líbia ennél nehezebb ügy, elsősorban az olaj az érdekes.

"Reálpolitika vagy értékelvű politizálás?" Na igen... A szabad világ a saját stabilitása és belső jóléte érdekében köthet -e piszkos kompromisszumokat a nem szabad világgal? (Lsd. Raymond Aron)

5-10 év múlva jóval könnyebb lesz válaszolni a "Valóban forradalom volt -e 2011 telén?" - kérdésre.
Erre az egész balos-utópista harmadikutas hablatyra rárakódik az egész Facebook-őrület is, mely kétségtelenül nagy dolog, de a politika természete ettől még nem fog átalakulni.
Itt elsősorban vezetésszervezési és a tényleges politikai cselekvésre gondolok. Ajánlom az alábbi linket:

www.stratfor.com/weekly/20110202-social-media-tool-protest

Technológiai fejlődés vs. politika természete: Szerintem ennek a konfliktusnak ez az egyik legfontosabb diskurzusa.

sourcerror 2011.03.11. 11:29:45

@sronti: Elolvastam a cikket, nem látom a csúsztatást.

2011.03.11. 11:54:07

"Kadhafi látszólag belesimult az európai balos estabilishmentbe..."

Ja, csak és kizárólag a BALOS establishmentbe. Élén Berlusconival.

sronti 2011.03.11. 11:56:39

@sourcerror:
A poszt azt sugallja, hogy ez a cikk része a mosolyoffenzívának, míg valójában azért inkább Kadhafit fikázza és a Zöld Könyvet is csak abszurd példaként mutatja be. Értem, hogy minden alkalmat meg akar ragadni a szerző a baloldal, különösen a ballib értelmiség fikázására, de ez akkor is csúsztatás.

GuloGulo 2011.03.11. 12:03:08

Nem értem, hogy mit hiányolnak azok, akik a nyugat ill. az EU közbelépését hiányolják. Mit kéne tennie az EU-nak? Vagy mit kellett volna a tunéziai, egyiptomi, jemeni, stb tüntetések idején? Az EU majd mind államfője kérte, h a vezetők engedjenek az elsöprő népakaratnak, mondjanak le stb. Mi többet tehet az EU? Hogyan kellett volna beavatkozni pl az egyiptomi eseményekbe? Katonákat küldeni? Export- importkorlátozást bevezetni?

továbbá, ha az EU-nak van joga beavatkozni, akkor más országoknak miért ne lenne joga érvényesíteni érdekeit, ilyen-olyan eszközökkel?
Mi lenne ha minden érdekelt ország beavatkozna? Mondjuk Líbia esetében az Usa, az EU, Kína, India, a szomszédos Tunézia, Egyiptom és Algéria, az összes olajtermelő ország ( akiknek lehet, h egy elhúzódó líbiai válság az érdekük). És mind a saját ügyét egyengetné.
Ja, hogy itt most emberi jogokat sértenek kadafiék? Lőnek a tömegre? bombázza a saját népét? Azt pedig nem szabad. be kell avatkozni!
De 40 évig elnyomni a népet, rendőrállamot építeni, cenzúrázni, nyomorban tartani azt szabad?
akik most beavatkozást sürgetnek miért most teszik ezt? eddig megfelelt Kadafi rendszere?

Murderface 2011.03.11. 12:06:46

@AlerTomi: "...igazából nem tudom mikor volt utoljára sikeres közbelépési akció a Nyugat részéről bármilyen komoly nemzetközi konfliktus kapcsán. "

1944 június 6.? :D:D:D

Asidotus 2011.03.11. 12:14:33

Szerintem ez az arab forradalmi tavasz európai szemmel nézve egy nagyon nehéz kérdés. Ha én lennék az EU vezetője, nem tudnám, hogy most mit tegyek.
Mert nézzük a tényeket:
1. alapvetően diktatórikus vezetésű országoban törtek ki a lázadások.
2. ezek az országok mégis szekuláris vezetésűek voltak, nem muszlim szélsőség által irányítottak.
Támogatni ugyebár nem kéne diktátorokat. Másrészt viszont, látjuk, hogy az araboknál mire vezet a demokrácia. Igen, muszlim szélsőséghez(Hol látjuk? Hát, pont Európában, ahol demokratikus körülmények között élnek a muszlimok, és körükben nem a nyugati típusú demokráciafelfogás terjed, hanem a szélsőéges iszlám.)
Egyelőre még úgy tűnik innen, hogy a mozgalmak hangadói nem iszlám radikálisok, de már Egyiptomban megjelentek ezek az emberek, és Líbiából is hallani ilyen hangokat.

Ez egyetlen, reálisan értelmes megoldástól (atombomba) eltekintve, mi lehetne a számunkra, európaiak számára jó ötlet, amit az EU tehetne?

Őszinte Őrült 2011.03.11. 12:37:47

@sronti: én is elolvastam és teljesen igazad van, de az értetlen kolléga kedvéért kiegészítenélek. ugye ez a mondat a rosszindulatú csúsztatás:

A líbiai mosolyoffenzíva idején az Élet és Irodalomban a Zöld Könyvből vett idézetekkel példálózva mutattak rá a női emancipáció hazai problémáira. („Térjünk vissza Kadhafi ezredeshez, és az alapokhoz!”).

miért? az ÉS cikk egy dokumentumfilm-sorozatot véleményez, ennek kapcsán hozza fel Kadhafit a következőképpen: "Kadhafi ezredes ebben [Zöld Könyv] megfejtést ad a demokrácia problémájának megoldására, osztályelemzést végez, analizálja a törzsek szerepét a modern államban, és megnyilatkozik a női nemről is."

kérdés: az így felvezetett idézetek pozitív értelemben vett példálózásnak minősülnek? (nem) akkor ez most csúsztatás volt? (igen)

vasgyuszi 2011.03.11. 12:58:12

@WinG: a sok lusta arabjának az kell, nem pedig a demokrácia... Nem ártana jobban orizni az EU déli határvidékeit is, nehogy a menekült söpredék itt húzza meg magát.

Orbán a magyar nép ópiuma! 2011.03.11. 13:16:08

Mijaza' estabilishment?
Establishmentről tudok, de erről nem.

Link Elek 2011.03.11. 14:10:34

az EU elnoket jelenleg Orbán Viktornak hivjak.
meg kell kerdezni tole miert kussol.

bz249 2011.03.11. 16:02:55

@Nűnű: eloszoris talan eszre kell venni, hogy itt nem "arabok/muszlimok" vannak, hanem kulonbozo orszagok. Nagyjabol ugyanaz oket egy kalap ala venni, mintha Magyarorszagrol es Uzbegisztanrol beszelnenk posztszovjet orszagok alatt es, hogy ezek mind egyformak.

De most tenyleg mi a hasonlosag a szolgaltatas alapu gazdasagot uzemelteto, del-europai szintu versenykepessegu, berber tobbsegu, light szunnita, nagyjabol 1.9-es termekenysegi mutatoju, 30 atlageletkoru egykori francia gyarmat Tunezia es mondjuk Jemen kozott (6.5-es TFR, 18 eves atlageletkor, csekely olajjovedelem, arabok, terrorista kikepzokozpont stb)?

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása