Összeegyeztethetőek-e a széleskörben népszerű, Barack Obama balliberális kormányzatát élesen elutasító amerikai libertárius-konzervatív Tea Party mozgalom célkitűzései a katolikus társadalmi tanítással? Erről kérdezte az amerikai Catholic News Agency Steven Schnecket, az Amerikai Katolikus Egyetem katolikus társadalmi tanítással foglalkozó intézetének igazgatóját és Robert Sirico atyát, az Acton Intézet michigani igazgatóját.
Sirico atya úgy fogalmazott, hogy a Tea Party mozgalom eléggé formátlan, amorf jelenség, nagyon változatos, mint spontán, populista mozgalom. A mozgalom összefoglalva kisebb államot szeretne és azt, hogy az politikusoknak kisebb hatalma legyen az emberek élete felett. A mozgalom számos tagja, szimpatizánsa „fejlett katolikus érzékenységről” tesz tanúságot, míg mások „már-már anarchista” nézeteket vallanak. És az is figyelemre méltó, mondja Sirico, hogy a mozgalom rengeteg apolitikus embert vett rá arra, hogy mégis foglalkozzon a politikával.
Hozzáteszi: az egyháznak a szubszidiaritásról szóló tanítása, tehát hogy a dolgokat amennyire lehet, helyben kell elintézni, egybecseng a Tea Party számos követelésével. Sirico azonban óv a Tea Party fanatikusabb szárnyától. A szubszidiaritás azt jelenti, fejti ki az atya, hogy a társadalom magasabb szintjéről nem szabad beavatkozni az alsóbba, csak ha az nyilvánvalóan szükséges, de akkor is csak időlegesen. A helyi problémákat és igényeket ugyanis leginkább helyben tudják kezelni, a kormányhoz való fordulás csak az utolsó megoldás lehet.
Steven Schneck is egyetért azzal, hogy a Tea Party egy folyamatosan formálódó, alakuló mozgalom, melyben egyrészt kifejeződik a középosztálynak az Obama-adminsztráció tevékenysége és frusztrációja miatti dühe. A mostani amerikai politika ugyanis támogatni látszik a szegényeket és a gazdagokat, de megfeledkezik vagy egyesen bünteti a középosztályt. A Tea Partyban ugyancsak jelen van némi libertarianizmus is, ami abban nyilvánul meg, hogy ellenzi a „jótékonykodó dadus-államot”.
Mint Schneck mondja, a katolikusoknak négy alapvető szempontot kell figyelembe venniük, amikor politizálnak: az emberi személy méltóságát, azt, hogy a közjó előrébb való a személyes érdekeknél, a szolidaritás a közösség más tagjaival, az állampolgárokkal, és végül az említett szubszidiaritás, ami az állam és a civil társadalom szerepének megfelelő felfogását jelenti. Ugyancsak különösen tekintettel kell lennie egy katolikusnak a szegények helyzetére, a bevándorlókra, a család és a közösség alapvető fontosságára, és különösen tisztelnie kell a teremtést és a magántulajdont.
Schneck rámutat, hogy a Tea Party leginkább a szolidaritás és a közjó kérdésében van feszültségben a katolikus tanítással, de mutatkozik némi feszültség a bevándorlás és a szegények helyzete kezelésének felfogásában is.
A szabadságot nem csupán a mások iránti felelősségünk határozza meg, ahogy az öngondoskodásra és a felelősségvállalásra buzdító libertárius individualizmus tartja, hanem az, hogy mit teszünk másokért, és ez ki is terjeszti a szabadságot. Schneck figyelmeztet, hogy az az individualizmus, ami az igazságosságot a szolidaritás nélkül képzeli el, könnyen ellentétbe kerül a keresztényi szeretettel.
A katolikus-kapitalista Acton Intézet helyi vezetője arra is emlékeztetett, hogy a Tea Party mozgalom és a konzervatív Republikánus Párt ellenzi Obama egészségügyi reformját. Azonban XVI. Benedek az egészségügyi ellátáshoz való jogot elidegeníthetetlen jognak tartja, amit a kormányoknak biztosítaniuk kell állampolgáraik számára, függetlenül attól, hogy ki tud fizetni érte.
Sirico azzal kritizálja a Tea Party mozgalmat, hogy semmilyen szerepet nem szánnak a szegénység kezelésében a kormánynak. De ő is és Schneck is leszögezik, hogy ettől függetlenül alapvetően szimpatizálnak a mozgalommal. Sirico szerint Obamáék politikája olyan, mint a fogorvosi vizit, amin minél kisebb fájdalommal és minél hamarabb túl szeretnénk lenni.
Schneck hozzáteszi: örvendetes, hogy a Tea Party mozgalom vezetői határozottan abortuszellenesek, annak ellenére is, hogy a mozgalomban erősen jelen lévő libertárius áramlat nem szereti, ha a kormány erkölcsi vagy vallási értékeket támogat. Jeffrey Bell, az Etikai és Közpolitikai Központ (Ethics and Public Policy Center) munkatársa szerint attól még, hogy a Tea Party elsősorban gazdasági kérdésekre és a kevesebbet költő kormány melletti kiállásra összpontosít, nem szorítja háttérbe a társadalmi kérdéseket sem. A felmérések szerint a Tea Party mozgalom szimpatizánsai ugyanis társadalmi kérdésekben konzervatív álláspontot foglalnak el.
A bejegyzés a Magyar Kurír cikkének szerkesztett változata.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
