Hogy meri azt mondani a jobboldali kormány, hogy a nemzet letéteményese, hogy meri azt mondani, hogy nemzet politikát folytat és különben is, hogy meri kisajátítani a nemzet fogalmát? Meg mi az, hogy nemzeti együttműködés? Az utóbbi napokban folyamatosan találkozhatunk a bukott progresszió publicistáinak finnyáskodásaival, amelyek a fenti kérdésekben összegezhetőek. Mi lehet emögött az előző húsz éven végighúzódó ellentét mögött? Mert mindezt már Antall Józseffel szemben is felhozták.
Szilvay Gergely írása
Mert a baloldali pártok is nemzetinek tartják magukat, magyarnak és ha a jobboldal nemzetezik, hazaárulózik, akkor úgy vélik, önkényesen ki lettek rekesztve a nemzet közösségéből. Pedig ők is a magyar foci- kézilabda- és vízilabda-válogatottnak drukkolnak a vébén, a magyar énekesért izgulnak az Euróvíziós Dalfesztiválon, és ők is jót akarnak a határon túli magyaroknak. Meg a belülieknek.
Csak szerintük a jobboldal harsány, nemzeti giccset felvonultató retorikája és sovén tettei nem európaiak, és éppen nem ezek hanem a saját mérsékeltnek mondott elképzeléseik szolgálják a nemzetet. Lásd Bauer és a benyaliz mérsékelt külpol.
Szóval. A nemzeti együttműködés rendszerének (ja, nagybetűvel) télleg van egy kicsi kamuíze. Nemzeti giccs is kétségtelenül létezik, és használják is. Ruhában, dalban, szónoklatban. Meg nyilván személyükben a baloldaliak is a nemzet részei.
Habár ezt éppen nem tagadta el tőlük senki (talán néha igen, de hát ebből felesleges volna általánosítani). A baloldalnak fel kéne mérnie, hogy milyen viszonyban is van a nemzeti léttel. Nyilván van egyfajta hangsúlybeli eltolódás is (retorika). Másrészt koncepcióbeli is vagyon. Ezügyben pedig a baloldal kicsit le van maradva. És túl sokan maradtak itt az előző rendszerből és szövegelnek ahhoz, hogy elhigyjük nekik a nemzeti fordulatot. Szóval tetszettek volna korábban hangoztatni, hogy fontosnak tetszenek érezni a nemzeti közösséget. És talán nem kéne távol maradni a Trianon-emléküléstől.
Mert mi eddig igazából csak azt láttuk, hogy a baloldalon tagadni tetszenek a nemzet fontosságát. Talán elfogadták, hogy létezik ilyen entitás, de puszta létezésén túl nem sok lényegi funkciót tulajdonítottak neki. Márpedig van olyanja, még ha természetesen a nemzet abszolutizálásától óvakodni kell is, és ugyan mindenkinek szent a saját nemzete, amolyan profán értelemben, a Bogár-módra való szakralizálásától azért óvnánk. A nemzeti egység fontos dolog, de azért nem azt jelenti, üzenjük a széljobbnak, hogy akkor egy üdvözítő ideológia (például nacionalizmus) alá be kell állni (a la Gömbös), mert a véleménykülönbségek széthúzzák a nemzetet. A nemzet a közösségi (és esetleg az állami) lét egyik, de nem kizárólagos szintje.
Szóval baloldal és jobboldal közt különbség van a tekintetben, hogy milyen fontosságot tulajdonít a nemzetnek. Egy liberális-individualista ideológia nyilván nem olyan nagyot. Sem egy eredendően kollektivista-internacionalista. Habár éppenséggel minden megeshet, lásd Csau meg a mai Kína (és a mai kínai nemzeti kommunizmust az ottaniak viszonylagos jólétével legitimáló jobbikos).
De emellett senki nem tiltotta meg, hogy az MSZP vagy bármilyen baller tömörülés a nemzetre is hivatkozzon. De nyilván nekik ez nem menne, mert olyan fasiszta-íze van. Jellemző a baloldalra, bárhogy is emlegetik időnként a közösség fontosságát mint baloldali érték (nyilván az is, biztos), hogy ha egy közösséget, főleg ha az intézményesedik, akkor csak kirekesztőleg tudnak értelmezni. Tehát adott bármilyen közösség puszta létével kirekeszti azokat, akik nem tagjai, főleg ha szabályai is vannak, amiket be kell tartani, ha az ember a tagja akar lenni. Ők ezen szabályok miatt nem akarnak tagok lenni, de azért kirekesztve érzik magukat, mert csak nem ők, hanem a közösség is beleszólhat, hogy ők tagok lesznek-é benne, és ezután nem tehetnek azt, amit akarnak. Na, leginkább két ilyen gyanús közösségfajta van: az egyházak és a nemzet.
Mindkettőbe be lehet kerülni akaratunk ellenére (születés, keresztelés), egyikből sem lehet kilépni formálisan. Pedig egyébként tök liberális alakulat mindkettő, ugyanis egyik sem küld ránk hadosztályokat, ha nem veszünk részt az életében. Csak hát ugye a születést és a keresztelést nem lehet visszacsinálni, örök bélyeg mind a kettő...
A népszabadságos és népszavás publicisták (Várkonyi) állandóan azzal jönnek, hogy Orbánra csak ilyen meg olyan kevesen szavaztak, nem is lett meg százalékban a kétharmad, és hogy nem szavazott rá mindenki. Azaz mivel nem szavazott rá a választópolgárok minden egyes tagja, ne akarjon nemzeti együttműködni. Ez a választási matek jó játék, mindkét oldal el szokta játszani vesztesként, hogy kiszámolja, az ország lakosságának az összességéből (az utolsó választójog nélküli csecsemőt is beleszámítva) hányan is szavaztak a győztesre. Elárulom, mindig kisebb szám fog kijönni 50 százaléknál. Szavazni ugyanis nem kötelező. A parlamentáris demokrácia műfaja ellenben azokra tud építeni, akik véleményt nyilvánítanak. És a győztes politikája meg fogja határozni a nem szavazók és a vesztesre szavazók életét is.
Azért álszent ez a hozzáállás, hogy velem ne akarjon Orbán nemzetiegyüttműködni, ha nem szavaztam rá, mert korábban épp az ország állítólagos kettéosztása ellen kardoskodtak a baloldalon. Medgyesy, Gyurcsány mögé fel kell sorakoztatni a nemzetet? Egész Magyarországot? Csak a nemzeti jelző megosztó? A Lengyel Lászlók, Galamus-csoportok, Dési Jánosok akkor is kiakadnának, ha Orbán országos vagy jelzőnélküli együttműködést hirdetett volna. Az van, hogy ők nem akarnak együttműködni, ahogy azt Kartal Zsuzsa meg is írta. Ez nem retorika-, hanem programfüggő. Sokatmondó, hogy a NER-t (minden kissé lózungos felhangjával együtt) a baloldali véleménykifejező magánemberek nem az összefogás aktusaként értékelik, hanem a kirekesztés, a szembenállás aktusaként. Az együttműködés, mint kirekesztés.
A NER nevének megvannak a maga indokai, mindenesetre az új kormány nem kezd korporatív állam építésébe, úgyhogy nem is kell együttműködnie Kartal Zsuzsáéknak, de akkor nekem miért kellett volna szerintük részt vennem a nagy gyurcsányi reformkorban? Mert ha én abból ki akartam maradni, akkor ketté osztottam az országot, mert nem voltam hajlandó együtt haladni a progresszióval. Apropó, a haladás szó és a reformkor rétorikai kisajátítása nem kirekesztő? Vagy a progresszióval mindenki köteleles együtt haladni, mert aki nem, azt lelövik, mint költőt az erőltetett menetben? Nem lehet önként lemaradni?
Vagy ezentúl az lesz, hogy minden választás után felosztják a pártok az országot, és egy párt szavazói egy területre költöznek, és mindenki kormányozhatja saját magát? Nem hiszem, szóval akár tetszik, akár nem, egyelőre azok lesznek mindenkinek a kormánya, akire a voksolók többsége szavaz. Azoknak is ők lesznek a kormánya, akik nem rájuk szavaztak. Ez van.
Szóval az van, hogy a ballib közírók szerint akkor mindenki köteles együtműködni, ha a progresszió van kormányon, és aki nem akar, az megoszt, ha a jobboldal van kormányon, akkor viszont ők kérik a jogot, hogy kimaradjanak mindenből, mert a jobb ne akarjon együttműködni, mert az megosztó. Időnként magukat rekesztik ki, önként és dalolva, hogy utána kirekesztő jobboldalról hisztizhessenek.
