Ki kell mondani: részünkről nincs jószomszédi viszony, ha a határon túliak sínylik ezt meg. A Gyurcsány-féle bájvigyor-diplomácia már elvérzett az előző nyolc évben, semmit nem értünk el vele, ideje visszaváltani az antalli és az orbáni sebességbe.
A kettős állampolgárság megszavazása kapcsán rögtön megkapta Orbán és Martonyi, hogy még tárgyalni sem volt hajlandó a törvényről - de hát mit tárgyaljon valamiről, ami csupán arról szól, hogy megkönnyítik, hogy a határon túliak éljenek egy eddig is létező lehetőséggel? És miért tárgyaljon valamiről, ami a szomszédos országok többségében is létezik, beleértve Szlovákiát is? (Korábban egyébként kitapogatták a szerb és a román álláspontot, ami nem volt elutasító, lévén ők is ugyanezt csinálják).
Miért kellett volna tárgyalni valamiről, amiről annyira gyökeresen eltérőek az álláspontok, hogy nemigen lehetséges közeledés? A tárgyalás csak arra lett volna jó, hogy a szlovák kormány rögtön belerúgjon az új magyar kormányba (persze az valószínűleg nem tűrte volna ezt olyan lemondóan, mint az előző kabinetek), meg hogy kihasználja és elmondhassa otthon: a magyarok elfogadnak minket.
A szlovák taktika az, hogy olyan helyzetet teremtenek, amiben valamire való tisztes diplomácia nem ül le tárgyalni, mert az megalázó, hanem tiltakozását fejezi ki, majd ezután közlik, hogy a magyarok nem konstruktívak, nem akarnak tárgyalni. Ha mégis tárgyalnak, akkor meg röhögnek rajtuk, hogy ezekkel mindent meg lehet csinálni. Ha van rajtunk sapka az a baj, ha nincs rajtunk sapka, akkor az. Igazából a szlovák kormány sem tárgyal, maximum úgy tesz, mintha.
Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha mi eltörölnénk a kettős állampolgárság lehetőségét, valamint hoznánk egy ellen-nyelvtörvényt. Ugyanazt mondanák ránk, mint amit mindig, akármit is csinálunk, hogy feltámadt a magyar irredentizmus. És vajon milyen reakcóit váltana ki, ha a Tiso-féle szlovák náci bábállam eszméinek feltámasztásával vádolnánk Ficoékat?
A múlt haladáspárti emberei, Gyurcsány et al. feat. Bauer Tamás persze rögtön a nemzetközi kapcsolatok tönkretételével vádolják az új parlamenti többséget. Utóbbi például azt írja:
A törvényt, amely – a leszármazás és nyelvtudás kerülőútján – nemzetiségi hovatartozás alapján kínálja fel a magyar állampolgárságot a szomszédos országokban élő magyaroknak, s ezzel bevonja őket a magyar politikai nemzetbe, felrúgja a nemzetközi rendet, a szomszéd országokkal kötött alapszerződéseket és konfliktust gerjeszt többség és kisebbség, határon inneni és túli magyarok között.
Mi a frász ellenkezik a törvényben a nemzetközi renddel? Az alapszerződésekkel? És miért is baj, hogy származási alapon ad állampolgárságot az új törvény (megint hangsúlyozzuk: csak könnyít annak megszerzésén)? Miért, milyen alapon kéne adni? A származás és nyelvtudás teljesen legitim szempontok, a nemzet ugye alapvetően vérségi kötelékeken, származáson alapul, ha tetszik, a biológián, akármennyire is fasisztákat kiált most az igen tisztelt progresszió (ez természetesen nem jelenti sem a nemzet abszolutizálását, sem azt, hogy valaki ne lehetne kettős vagy többes identitású). A németek is származási alapon adnak külföldi német leszármazottaknak állampolgárságot, és szomszédaink is eszerint járnak el.
Bauer egy töketlen, megalázkodó, sikertelen, lehajtott fejű külpolitikát folytatna:
A szomszédsági politika, a magyar kisebbségek ügyének kezelése a magyar politika egyik alapkérdése. Többször leírtam már: az MSZP és az SZDSZ első koalíciós kormánya, a Horn-kormány a magyar kisebbségek ügyét a szomszéd országokkal való megbékélés és a kisebbségi jogok államközi alapra helyezésével kezelte, összhangban a kisebbségi pártok – a Bugár Béla vezette MKP és a Markó Béla vezette RMDSZ – törekvésével, hogy a kisebbségi jogvédelmet összekapcsolja az ottani társadalomba való integrációval. A Fidesz ezzel szemben gyökeresen más politikát, a szomszédokkal vívott hidegháború politikáját követte korábban a státustörvénnyel, most a kettős állampolgárságról szóló törvénnyel és a Trianon-emléktörvénnyel.
Érdekes, mintha a határon túli magyar pártok nem lettek volna megelégedve ezzel a megbékéléses külpollal. Az ugyanis éppen a jószomszédi viszonyért cserébe áldozta fel a határon túliak törekvéseit, sőt számolta fel szervezeteiket, hogy csak a MÁÉRT-et említsük meg. A Kárpát-medencei magyar képviselők fóruma meg nem Gyurcsány és Bauer kezdeményezése volt. A szomszédos országokkal való politika sarokköve a határon túli magyarok helyzete kell legyen, ez ügyben az MSZP-SZDSZ a hamis irénizmus, a mindenáron való békülékenység, az önfeladás bűnébe esett, amit nagy nehezen tudott ellensúlyozni Sólyom László, nem csak a határon túliakkal, hanem a lengyelekkel való viszony tekintetében is.
A jószomszédi viszony a szomszéd államokon is múlik, jelen esetben elsősorban Szlovákián. Ha a viszony hidegháborús, akkor az nem a mi hibánk, hidegháborút jelenleg Fico csinál. Nyilván azért is hisztizik, mert tudja, vége azoknak az időknek, amikor a magyar kormányt pofozógépnek használhatta. Ki kell mondani: részünkről nincs jószomszédi viszony, ha a határon túliak sínylik ezt meg. a Gyurcsány-Bauer-féle bájvigyor-diplomácia már elvérzett az előző nyolc évben, semmit nem értünk el vele, fel kell vállalni a konfrontációt, ha arra kerül a sor, ideje visszaváltani az antalli és az orbáni sebességbe.