"Ha úgy fogalmazza meg a kérdést, hogy Sólyom László a következő években a köztársasági elnök lesz-e, akkor azt a választ adnám, hogy szerintem nem, nem ő lesz"
Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke 2010. április 27.
Három állításom van: (1) A Fidesznek minden joga megvan ahhoz, hogy ne Sólyom Lászlót jelölje köztársasági elnöknek a következő ciklusban. Erre a választóktól kapott egyértelmű, és erős felhatalmazást. (2) Miközben mind a párt, mind az elnök sokat köszönhet egymásnak, a Fidesz és Sólyom László számára is talán kedvezőbb, ha 2010-2015-ig a köztársasági elnöki pozíciót nem Sólyom tölti be. Előbbinek azért, mert minimalizálni tudja a lehetséges konfliktusokat, utóbbinak pedig azért, mert megmaradhat a viszonylag elfogulatlan, autonóm szakember szerepében. Magyarországon ugyanis a köztársasági elnök jogköre olyan mértékben korlátozott, hogy egy vita esetében, a gyakorlatban minden esetben a parlamenti többség akarata érvényesül. (3) Pokorni Zoltán kijelentése és annak közlési módja nem éri el a politikusi kulturáltság, politikusi diplomáciai hajlam megfelelő, a választók által egy politikustól elvárt szintjét. Ha pedig Pokorni Zoltán megfelelőnek ítéli ezt a nyilatkozatát és az egész beszélgetést, akkor nem alkalmas arra, hogy a párt nevében bármit is kijelentsen.
Mivel az első állításnak törvényi és Alkotmányban foglalt alapja van, elsősorban az utóbbi két állítás igényel magyarázatot.
Nézzük a másodikat. Sólyom sokat köszönhet a Fidesznek. Tény, hogy Sólyom László nem lett volna elnök, ha őt a Fidesz nem támogatja. Tény, hogy a Fidesz hagyta az elnököt függetlennek látszani, sem előzetesen, sem utólagosan nem nyújtott be „számlát” a támogatásért cserébe. Tény, hogy a Fidesz, szemben az MSZP-vel és a Sólyom Lászlót személyében is aljas stílusban támadó Jobbikkal, támogatta az elnököt.
A Fidesz viszont szintén sokat köszönhet Sólyomnak. A köztársasági elnök megválasztása már önmagában jelentős politikai sikerként ütött rést a szocialista hatalmon, miközben az elnök ezer és egy törvénynek állított eredményes, vagy kevésbé eredményes szakmai korlátot. Sólyom, verbálisan és tetteivel is, a pártpolitikán felül tartott erkölcsi tükröt a szocialista kormányoknak.
De az is tény, hogy amennyiben a megváltozott erőviszonyoknak megfelelő, újradefiniált kapcsolat kialakítására kerülne sor, mindkét fél érdekei sérülnének. Sólyom Lászlónak mérlegelnie kellene, hogy a rossz, vagy a rosszabb szerepet választja-e. Ha a törvényekkel kapcsolatos aggályait egyeztetés nélkül fogalmazza meg, akkor könnyen ő lehet a „hepciáskodó eredménytelen”, ha pedig egyeztet és aláír, akkor „kibújt a szög a zsákból” és túlzott lojalitással vádolják majd őt. Sólyomnak amennyire terepe volt egy kiegyenlített erőviszonyú parlament, annyira nem lenne terepe egy egyértelmű, vitathatatlan erőviszonyokkal rendelkező parlament. A Fidesz szintén megsínylené az új viszonyt, hiszen a közvélemény szemében vagy „maga alá gyűrné az elnököt”, vagy „nem venné komolyan a jogos kritikákat”. Az tehát, hogy Sólyom Lászlót esetleg nem jelölnék újra, mindkét fél számára egy kockázatcsökkentő, kölcsönösen kedvező lépés lenne.
A Pokorni-interjú tényszerű tartalma önmagában nem aggályos. A stílus viszont az. Pokorni Zoltán döntéshozatalban és végrehajtásban elfoglalt jelenlegi helye közel sincs azonos súlyban egy köztársasági elnöki intézménnyel. Ha őt megkérdezi Demcsák Zsuzsa különösen a köztársaság elnökének pozíciójáról, akkor neki legfeljebb annyit illik mondani, hogy ez a kérdés nem az ő hatásköre, viszont a Fidesz nem fog ebben a kérdésben elhamarkodott döntést hozni. Kész.
A fenti nyilatkozat, annak megfogalmazása, valamint a hely, ahol elhangzott, egyrészt nem méltó az elnöki intézményhez, másrészt a jó modor hiányát is feltételezi a Fidesz alelnökéről. Ez ugyanaz a bennfenteskedő stílus, ami akkor is megfigyelhető volt, amikor Kövér László (valószínűleg minden egyeztetés és szakmai tudás nélkül) az adócsökkentés elmaradását belengette. Márpedig az ilyen nemcsak ellenszenves, hanem káros is a pártra, és különösen az új kormányra, valamint Orbán Viktorra nézve.
A Fidesznek észre kell vennie, hogy választóinak jelentős része már többet vár el a párttól, minthogy az legyen a „kisebbik rossz”. Pokorni és Kövér elszólásai sehol nincsenek a kurvaországozó miniszterelnökhöz, vagy a szalonképtelen szélsőségesekhez képest. De nekünk nem is ők szolgálnak mércéül.
