Huszonöt éve hunyt el Carl Schmitt

Konzervatorium I 2010.04.07. 10:00

Carl Schmitt végigélte az egész huszadik századot: vele szenvedett, döntött, s bukott el – ám e szenvedései, döntései s bukásai során olyan elméleteket alkotott, amelyek ma is (sőt, manapság éppen egyre inkább) aktualitással bírhatnak.

Akinek megadatik a sors azon kegyelme / csapása, hogy nehéz időkbe születik, ahol csak lüktet a nietzschei felszólítás, miszerint: „man kann nicht nicht wollen”, az rákényszerül, hogy normalitásaink paravánja mögé nézzen. Carl Schmitt éppen ezért mutatta ki szekuláris politikai fogalmaink teológiai gyökereit, a jog normák mögötti döntés tényszerűségét, a béke mögötti háborút, a liberalizmus mögötti totalitarizmust, a jog mögötti politikát.
„Tout est politique”, énekli egy francia együttes  – és megelőzően vallotta, Carl Schmitt nyomán, a kiváló Julien Freund.

Techet Péter írása

Carl Schmitt II. Vilmos idején született, és Helmut Kohl kormányzása alatt hunyt el. Kapott elég időt, elég nehézséget. Pedig már 1945-ben, az amerikai fogságban ülve megírta, hogy „jöjj, szerelmetes halál”.  Ő azonban nem meghalt – hanem megfigyelőként vett részt megannyi temetésen. Eltemette a wilhelminus császárságot, eltemette Weimart, eltemette a „heiliges Deutschlandot”, eltemette a Jus Publicum Europaeumot, eltemette Európát. De eltemette lányát s második feleségét is.

„Az idős ember az emberi jogok legnagyobbikát veszti el: nem övéi ítélnek róla”, idézte gyakran Goethe mondását. Carl Schmittről ma is ítélkeznek. Vádolják őt – de közben Izrael első igazság-ügyminiszterétől a hatvannyolcasokon vagy a konzervatív katolikusokon át Slavoj Zizekig megannyian olvassák, értelmezik, használják.

Persze nem mindenki vallaná ezt be. Mert amint az életében, úgy halála után is inkább számít „Geheimtipp”-nek.

„A 96 éves Carl Schmittet – voltaképpen meglehetősen pontosan – élete második felétől egyre növekvő magány jellemezte. A magány próbára teheti a hitet, roncsolhatja, de hozzájárulhat elmélyüléséhez is. A keresztény ember egyedül, magányosan áll Teremtője előtt, s ebben a magányban olyan erő és mélység lakozik, ami semmiféle más tapasztalattal nem ér fel. A magány nem azt jelenti, hogy az ember hazátlan. Pusztán korábban nem ismert mélységeket nyit meg előtte. Megnövelheti a felfogóképességünket, az érzékelésünket. (…) A keresztény ember számára a nagypéntek nem bukás, nem vég – hanem átmenet. A megfeszített feltámadása reménységünk alapja. Húsvét vasárnapjának reggelén Carl Schmitt a halál kapuján átlépett az örökkévalóságba: oda, ahol a hitünk láthatóvá lesz, ahol kérdéseink, kutakodásaink konkrét válaszokat nyernek. Legyen hát Isten néki – amint majd egykoron nékünk is – kegyelmes bírája, ajándékozza néki éltető közelségét!” Így imádkozott a sírjánál Werner Böckenförde, a neves szociáldemokrata és Schmitt-tanítvány alkotmányjogász, Ernst-Wolfgang Böckenförde paptestvére.

Carl Schmitt – amint az Ex captivitate salusban megvallja – nem szégyellt imádkozni Bodinért, Hobbesért. Mi se szégyelljünk hát.

Carl Schmitt Karl Mannheimtól kért a háború után megértést. Ám megértés csak odaát van. 1985. április 7-én, éppen a Feltámadás reggelén Schmitt elhagyta ezt a tökéletlen világot, amelyben ő sem tudott tökéletes maradni. De hát tévedni annyira katolikus dolog.

Legyen hát véle irgalmas s megértő a Teremtő.


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr991900915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cypriánus 2010.04.07. 12:42:48

A nagy lószart volt ő katolikus.

időskori ezoterikus irányba hajló szösszenetei nagyon is árulkodóak.
Meg a Leviathán hasonlat, brrrr. Meg hogy a kereszténység "érzületi vallás szemben a zsidó "törvényvallással, -ha ez nem markionita gondolat, akkor semmi sem az.

Nagy koponya volt, de ne csináljunk már egy szerénynek éppen nem nevezhető gnosztikusból valami nagy keresztény gondolkodót. "a Führer oltalmazza a jogot", na ná, persze.

techet 2010.04.07. 13:47:51

@Cypriánus:

1. A markionita dolog sanszos, bár evilági politikai teológiájával nem klappolna, az biztos. Nemrég jelent meg egy fiatal brüsszeli kutatónak, Tristan Storme jóbarátomnak egy könyve erről.

2. Ezoterikus? Az romantikus, márpedig ő eléggé ellene volt a romanticizmusnak. A Theodor Däubler írásában még persze úgy vélte, hogy a romanticizmussal lehet fellépni a felvilágosodás hideg semmije ellen - de aztán elutasította azt, mert hiányolta belőle a döntés, a felelősségvállalást, az elköteleződést, az egyértelműséget, a szubsztanciát - ergo a katolicizmust.

3. A törvényvallással szembe helyezett katolicizmus gondolata azért nem egészen nem-katolikus gondolat. Bár Schmitt nemigen tematizálta mindezt.

4. Pedig az, katolikus gondolkodó. A Führer schützt das Recht egy botrányos írás - ámde intencióiban nagyon sajátságos. Schmitt ugyanis éppen eme írásával bizonyítja, hogy nem nácizmusa miatt állt a nácik mellé. "Was ich hätte tun müssen als Jurist, habe ich auf meine Weise getan - aber erst NACH dem Ermächtigungsgesetz. (...) Verstehen Sie? ICH habe Hitler nicht ermächtigt." (Carl Schmitt im Gespräch mit Dieter Groh und Klaus Figge, 1972). E mondatoknak nagy jelentőségük van. Most el kell mennem, így nincs időm kifejteni. Röviden: Schmitt a Staat védelme miatt, s nem a nácizmussal való egyetértés okán áll Hitler mellé, s éppen ezért üdvözölte azt, amikor Hitler leszámolt azokkal, akik a nácik forradalmiságát akarták továbbvinni. Ettől függetlenül nem kérdés, hogy Schmitt egy karrierista, nárcisztikus, szkizoid személyiségű ember - és ez magyarázza folyamatos outsiderségét, elvégre a náciknál sem volt hosszú ideig maradása. "Szerény származású, obskurus fiatalember voltam. Sem az uralkodó réteg, sem valamely ellenzéki irányzat nem ragadott meg. Semmiféle egylethez, párthoz vagy körhöz nem csatlakoztam – de senki nem is keresett engem", írta magáról Berlin 1907 c. írásában.

Persze tán a vita a lényege az, hogy miként definiáljuk a katolicizmust.

További szép napot.

Cypriánus 2010.04.07. 13:56:15

a katolikus kereszténységet nem kell definiálni. Pál már megtette : "Isten egyháza, amit a saját vérén szerzett"

a kereszténység tényleg nem törvényvallás, DE nem is "érzületi". A törvény szerepe a katolikus hagyományban soha nem volt olyan negatív, persze nem is az üdvösség forrása.

a Leviathán-mitosz antiszemita toposzként használata pedig azért elég markionita ízű, Ószövetség VERSUS Újszövetség. Pedig ha valami, na ez pont nem újszövetségi.

techet 2010.04.07. 16:28:04

@Cypriánus: Rendben, gondolom, ezt a definiciot Schmitt sem utasitotta volna el. En csak arra akartam utalni, hogy azert a katolicizmusnak is vannak eltero olvasatai (II. vatikani zsinat, felszab teologia, perszonalizmus, lefebvrizmus, stb.).

Jo, nem erzuleti - de nem torveny. Hanem a konkret rend vallasa. Ama, et fac quod vis.

Schmitt markionizmusa vitatott - ahol reagal Marcionra, az elutasito. Egyebkent pedig Schmitt nem utasitotta el az oszovetseget - eppen ezert nem antiszemitizmusa nem keresztenyjellegu, hanem politikai-metafizikai.

De a halottrol jot, vagy semmit... :))))

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.04.07. 18:21:48

R.I.P.

A "Politikai fogalma" c műve szvsz alap a modern konfliktusok megértéséhez. Érdekes lenne belemenni a mostani ún. terrorizmus elleni háború kritikájába Schmitt munkássága alapján. (ellenségfogalom, igazságos háború értelmetlensége, stb)

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2010.04.08. 12:21:02

mivel épp sietek, csak egy, már-már irreleváns részletre reagálok: nagyon kellemes zene!

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2010.04.08. 12:23:10

sajnos épp sietek, ezért csak egy, már-már irreleváns megjegyzés: nagyon kellemes zene!

blogmotor mondjon le...

techet 2010.04.08. 22:00:09

@Regno delle Due Sicilie: Jaja, bár Schmitthez tán valami metálindusztriál, wagnerrockos, ősgermán, fekete-fehér klipp illenék. Valami Laibach. Vagy ROME - ez például nagyon jó. Egy luxemburgi csapat, tessék rákeresni.

Igaz, Schmitt a mélyén franciás vérű, romantikus volt, így tán az mp3 lejátszóján ilyet hallgathatott, miközben körmölte a politikai teológia 2-t.

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2010.04.08. 22:56:39

@techet: őszintén szólva zeneileg még elfogadok olyasmiket is, amik sose kerültek fel Schmitt mp3 lejátszójára... érdemileg: az írás frappáns, mondjuk rövidebbre sikerült mint Reinhard Mehring apró szöszenete (még Schmitt "korát megelőző" mp3-as története is kimaradt belőle). feltételezem ismered, mit gondolsz róla, milyenre értékeled?

techet 2010.04.08. 23:58:05

@Regno delle Due Sicilie: A 2009-ben, a Beck Verlagnál megjelentre gondolsz? Itt fekszik előttem a könyvkupac tetején, rajta egy félig fogyasztott goudasajt... Recenzálnom kéne majd, mert eleve azért kaptam meg a kiadótól. Szerintem kissé száraz munka - de hihetetlenül precíz, információgazdag, egyszerűen alap minden schmitt-kutatáshoz. Persze elsőnek kissé tömény lenne - ha valaki csak ismerkedni (táncoljál! lazuljál!) akar schmitt-tel, annak jobb egy amcsi vagy egy francia munka vagy paul noack 1993-as biográfiája. Egyébként Mehring könyve nagyon jó, a náci szerepvállalást nagyon megértően elemzi, s kitér tényleg az eddig nem tematizált szexuális életre is (ehhöz egyébként nicolaus sombart 1997-es könyve izgi). 10-ből 10.

techet 2010.04.09. 03:02:16

Valamint - ez itt a reklám helye - ajánlom a Hitel áprilisi számát, amiben hosszabban írok Schmitt titkáról.

La Serenissima 2010.04.10. 16:27:02

@techet: mármint ott, a Hitelben írsz majd Mehringről, vagy a reci máshova megy? esetleg vmelyik német orgánumba?

nekem is megfordult a kezemben, de kicsit megijedtem tőle és végül úgy döntöttem, hogy mostanában sajnos nem fogom tudni elolvasni.

amúgy én 500 oldalnál hosszabb művet mostmár elvből nem vállalok recizésre, mert azt valahol mindig megbánja az ember. elveszi a szabadságodat, beszűkít és sokáig csak kis területen tanulsz, mész mélyebbre. persze vannak kivételek. úgy gondolom pl. milyen jó lenne Schlett három kötetéről (vagy 2000 oldalnyi lesz...) írni vmi tisztességeset, de másrészt azért ezt is képtelenségnek tartom.

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2010.04.10. 21:42:13

@techet: végre eljutottam a ROME-ig, remek zene, helyenként egyenesen lenyűgöző. (tudom jól, hogy ez nem zenei oldal, de azért szerettem volna megköszönni a tippet.)

techet 2010.04.11. 12:08:15

@La Serenissima: A recenzió majd máshová. A recenziós műfajt egyébként is szabadon kezelem - egy könyvről úgysem lehet (főleg ha hosszú) leírni, hogy mi van benne, mert akkor újra kéne írni kétszer annyi terjedelemben, hanem felvillantásokat kell adni. A Mehring-könyv három érdekessége: 1. hogy irgalmatlanul pedáns mű, pontos, stb, 2. hogy kitér bőven Schmitt magánéletére, 3. hogy 43 pontos "érvkészletet" állított össze annak kérdése, miért lett Schmitt nácipárttag. A recenzió még nem tudom hova lesz. Az áprilisi Hitelben így inkább Schmitt "titkairól".
Tényleg, megjelent már az egész Schlett-opusz?

@Regno delle Due Sicilie: Örülök neki.

La Serenissima 2010.04.13. 20:39:45

@techet: a "Schlett" (Békés után szabadon) első kötete jelent meg mostanáig, a 2. már be lett igérve a Századvég honlapján, de nincs pontos dátuma a megjelenésének.

ma olvasgattam a Hitel április számát. a Te írásod roppant érdekfeszítő és stilisztikailag is remekre sikerült, csak gratulálni tudok hozzá!

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása