Sziasztok srácok!
Haverok, barátok, rokonok. Maradtok azok a véleménykülönbségek dacára, amit ugye egy-egy üveg bor után már a szomszédok is tökéletesen hallanak. Én itt most aljasul kikerülném a bort és a vitát is, majd egyszer leiszom, ha másképp nem.
Jól tudom, hogy ismeretségünk, barátságunk olyan lehetőség, amire ismeretlenként esélyem sem lenne, a nélkül egy volnék a bérencek, ilyenolyancsicskák, hacsak nem a férgek közül, még ha utóbbit nem is tartom valószínűnek. Gyanús az biztosan lennék, mást gondolok, másképp, kilógok ilyenkor. De ennyi év ismeretség után igencsak vicces lenne megkérdőjelezni az indítékaimat, netán pedigrémet, - katolikus, antikommer család ugye -, így aztán maradok az, ami, zavar a nemzeti erőben.
Tisztáznám a zavart, vagy legalább a pozícióimat.
Együtt, ugyanabban a zavaros trutymóban ülünk. Sok hasonló kérdés piszkál minket, akkor is, ha másként is fogalmazzuk meg őket és gyökeresen más válaszokat kínlódunk ki. Gyerekfejjel zuhantunk át kommunizmusból demokráciába, szocialista tervgazdaságból (nekünk akkor ABC, egyféle túrórudi és gyümölcslé, rosszul fizetett, de biztos munkahely szüleinknek) a piacgazdaságba, ahol a jó hamar természetessé vált, ahogy annak visszáságai is azonnal kiverték a biztosítékot. Soroljam? Általában, csak miattad Zoli, nem rajongtunk az SZDSZ nagyképű, mindentjobbantudó lekezelő okoskodásáért, frász kerülgetett, amikor 94-ben Gyula vezetésével visszatértek a bajszos apparatcsikok (címerállat: Suchman Tamás) és később súlyos bazdmegek röpködtek, amikor ezek együtt az állam tőgyére rácsavarodva prédikáltak szabad piacról, vállalkozásról (címerállat: Kóka János).
Aztán pár évvel később, Gyurcsány már javában mozgatta a végtagjait a kamerának, a düh új irányt vett nálatok. A szocik és a szadesz ijesztően hosszúra nyúlt egyre szagosabb, akkor még nem ilyen egyértelmű, de tudhatóan impotens és rablógazdálkodása, a tehetetlenség érzése mellett, lassan elkezdtünk vitatkozni. Nem a szocikon és a szadeszen. Hirtelen felbukkant egy csomó új ellenség, akik annyira azért nem voltak újak, egy részüket Csurka Pista bácsi már bevezette a köztudatba, csak ti ezeket, tizenéves fejjel még kiröhögtétek, ha érdekelt egyáltalán.
Hinni kezdtétek ti is, hogy ezért, a pártokon, a nyakunkba ragadt kádárizmuson kívül kell lennie egyéb felelősöknek, kell hogy valaki akarja ezt, nem létezik hogy az ostobaság, felelőtlenség, a lenyúlás önmagában idáig vezethet. Akkor beszéltetek először karvalytőkéről, nagyhatalmú távoli nemzetpusztítókról, az országot szándékosan tönkretenni akaró EU-ról, USA-ról, Izraelről. Én meg pislogtam és nem értettem, milyen nyavalya tört ki rajtatok. Az üresen álló több tízezres lakóparkok meséjénél tán el is röhögtem magam; jó, mondtátok, ezt tényleg csak Z-től hallottuk, de megesküdött, hogy látta. Z arra is megesküdne, hogy tegnap hozták vissza az ufók a jövőből, röhögés, ennyiben maradtunk.
Jó lett volna, ha ennyiben maradunk. Ehelyett szaporodtak az ellenségek, és az ellenségekkel szemben alkalmazandó ideológiai-harcászati elemek. A szemét neoliberális TESCO osztályvezető, majdhogynem. Én meg egyre kevésbé értettem, értem, mit akartok.
Ezt az újsütetű keletmániát például egyáltalán nem. Pedig próbálom, elhihetitek! Ti, akik az Ojtozi szorosnál keletebbre sosem voltatok, ja, de Tomi két éve Isztambulban (hoztál egy vízipipát), úgy beszéltek a keletről, mintha az lenne az út, az igazság meg a remény. Melyik kelet, egyébként? Az ügyesen kiprivatizált, Kapolyi-Fletó típusú, olajjal-gázzal folyó orosz Kánaán? A komcsi-vadkapitalista és korrupt Kína, esetleg Türkmenisztán a röhejes exkomcsi diktátorával (az a bájos aranyozott szobor), vagy Ahmedinezsád Iránja, ahol jobb esetben lecsuknak, ha nem vagy elég muzulmán? Mit szólna ehhez az a nyolcgenerációnyi református lelkész, akiket közös őseink között tisztelhetünk, Gábor?
Biztos én vagyok a hülye, de ami nekem ebből lejön, az némi túlméretezett romantikus honfoglaló-kalandozó nosztalgia, amivel önmagában semmi baj (azért egy kis sámánista keresztényellenesség becsúszik, hejj koppány), de ha jól tudom, azért ti sem kumiszt kortyolgattok a laptop mellett. Legyen nosztalgia, tökös hagyományőrzés, de ne csináljunk már belőle életfilozófiát, műkedvelő őstörténet-kutatók kettős spirálba csavarodó poénjaira építve. Hat éve sincs, amikor együtt röhögtük magunkat betegre a Magyarréti (Názáretiből etimológiailag) Jézusról hadováló elmebetegen meg a rajongóin, és bár azon még ma is elröhögcsélünk, már ti is pedzegettek hasonló bizarr dolgokat. Persze, itt van még a hanyatló dekadens nyugat (kommerek is ezt mondták) is, ami olyan, amilyen, bár halkan megjegyzem, olykor ti sem vetitek meg a dekadenciát, tanúja voltam párszor. No meg a mindent megrohasztó New York - Tel Aviv tengely, mintha kötelező lenne hamburgert enni, szar filmeket nézni, vagy naponta kergetnének körülmetélni. Persze lehet, hogy te egy másik USA-tól tartasz, nem attól, ahol a lakosság 76%-a hívő keresztény, és a ballib elnök Ágota nénit megszégyenítő tempóban jár misére. Ha számít ez még.
És persze az ehhez kapcsolódó multi-karvalytőke, ami szerintetek már önmagában is rettenet, ráadásul, arcán beteges kárörömmel, tudatosan igyekszik tönkretenni az országot - bár ti sem tudjátok, miért. Bezzeg majd saját magunk, megtisztulva ettől az ármánykodástól, úgy röppenünk fel a magyar tehetség segedelmével a svájci életszínvonal fölé, mint egy szojuz rakéta. Mégis hogyan? Mutassatok már egy országot, ami külföldről érkező tőke nélkül sikeres volt az elmúlt harminc évben! Mutassatok egy országot, ami a mezőgazdasági adottságaira (kertország) építve gazdagodott meg! A magyar álomhoz autó, szoftver, gyógyszerek, nanotechnológia is kellenek, ami az átkozott tőke nélkül nem átkozottul nehéz, hanem lehetetlen. És nekünk nincs, illetve édeskevés van belőlük. A leggazdagabb magyar nagyvállalkozók, sőt bankok vagyona is kevés egy komolyabb kockázatra. Egy győri Audi gyárhoz mérhető, tehát a világpiacon egy-a-százból sikertelen beruházástól padlót fogna a magyar gazdagok toplistájának fele. A magyar tehetségből, a siker hajtóanyagából jó, ha a rakéta előindítására futja, mert a világpiacot jól ismerő-értő menedzsment és pénz nélkül nemhogy svájci, osztrák álmokat elérni, de vacak kelet-közép-európai álmot sem lehet kergetni. A zseniális találmányokból pedig helyettünk majd németek, csehek vagy éppen szlovákok csinálnak egy új Siemenst.
Nem, ezzel nem azt mondom, hogy a pénzt, tőkét imádni kéne. A tőke sem szeret viszont. Csak annak kéne látni, ami, és nem annak, aminek mondjuk Marx - és ezt sem véletlenül hozom fel. Az olyannyira utált tőke, kizsákmányolás, ami egyre gyakrabban bukkan fel a mondataitokban, ugyanis erősen kommer szagú, persze nem a gyurcsányi értelemben vett (az (poszt)kádárista), csak úgy klasszikusan, ahogy Marx és Engels elkezdett gondolkodni a kapitalizmuson (ajánlanám, hogy olvasd a Tőkét, de már csöppet félek attól, hogy tetszeni fog). Nagyon szeretném, ha odáig nem jutnátok el, én ugyanis kifejezetten nem kedvelem a kommunizmust. Akkor sem, ha a vörösbe fehér csíkok csúsznak a zászlón. Merthogy tökmindegy, nem a sarlókalapácstól, és nem is az internacionálétól lesz valaki komcsi, az jelképcsere kérdése. Hovatovább úgy beszéltek, mint Tamás Gáspár Miklós.
Hiába közhely, fogadjátok el, az ideérkező külföldi tőke nem akar többet, mint jó üzleti lehetőséget, hasznot, és igen, annyit enged meg magának, amennyit mi megengedünk neki, csakhogy ez kölcsönös. Mi sem kérhetünk többet annál, amit még elvisel, és ez soha nem egyenlő azzal, amit egyébként igazságosnak gondolunk. Ha többet kérünk, odébb áll, és akkor lehet magyarázni a munkanélküliek seregének a magyar virtusról meg tehetségről: még az éhenhalás előtt el fognak hajtani a vérbe, de nagyon durván. Gyakran verejtékezve lenyelhető kompromisszumokat kell kötni, de a jó ötleteket, kemény munkát megveszik jó pénzért is, ha érted a nyelvüket. Mert nem ugyanolyannak kell lenni, nem másolni kell őket, csak érteni és beszélni annak a rettenetes üzleti világnak a nyelvét, logikáját. Anélkül tényleg csak periféria leszünk, olcsó munkaerő, diszkontpiac.
Az erre járó ügyeskedőket, akik lenyúlni jöttek (hazai segítséggel, ne feledjük!) meg ki lehet hajítani az országablak üvegén át. Joav Blum valóban egy szemétláda, ahogy a snájdig svájci úriember is, meséltem róla, aki képen köpte a komplett magyar élelmiszer-egészségügyi törvényt, míg egy rokon elegánsan el nem küldte a francba, vagy legalább keletre, mert az ilyen addig keres, amíg talál. Nemzetiségétől függetlenül. Sőt. Ismerek szívében mindhalálig magyar építési vállalkozót, aki a segédmunkásait télen fűtetlen lyukakban szállásolja, minimálbérért dolgoztatja, és nem fele annyi adót fizet, mint a rohadt multi, hanem nullát. És még röhög is rajta. Pedig a segédmunkás srác is igazmagyar, nem holmi jöttment vagy hazaáruló gyökér. Ott a nem kispályás libatenyésztő, francia exportra, aki, stílusosan, tojik kifizetni a munkabéreket, ha épp nincs hozzá kedve, a sokcsillagos szállodás, resort&spa, akinél az alja staff minimálbér közelében keccsöl, annyit, hogy szinte egy se bírja a próbaidő lejártáig. Ügyes, nem igaz? Csupa hű, a nemzetért élni-halni kész arc. (Neve címe minden szereplőnek nálam, ha érdekel, személyesen megadom.)
A legszebb az egészben, hogy ti is ismertek párat, nemde? Vagy hallottatok ezt-azt. De ti, akiknek magasztosabb célok lebegnek a szemeitek előtt, az ilyet lerázzátok magatokról. Aljas rágalom! A hazaszeretet nem korrupt, nem használja ki honfitársait. Ha ez nem igaz, bedől az álom a tisztességes, egyszer majd gazdag nemzetről, amiben hisztek.
Nincs tisztességes nemzet, de vannak, akik ennek az illúzióját (titeket) gátlástalanul kihasználják. A hatalom, a pénz szagára hangsebességgel repülnek rá, aztán olyan mesét mondanak nektek, amilyet hallani szeretnétek, és ti borzasztóan szeretnétek hallani a saját meséteket, tehát esélyetek sincs kiszűrni a nemzetpusztítókat. Nem marad más nektek, mint az önámító vigasz. Igen....de legalább magyar! Velünk van!
És ehhez még csak gátlástalan görénynek sem kell lenni. A napi ócska kompromisszumok lépcsőjén, főként, ha a nemesebb célokra és nem a lefelé vezető fokokra ügyel az amúgy tiszta szívű honfitárs, nemhogy titeket, saját magát is meggyőzi arról, hogy az a szerencsés állami megbízás voltaképpen a haza érdekét szolgálja, ő csupán annak szerény eszköze. Na jó, kicsit tán haszonélvezője is. Így alakult. Naná, hogy elhiszitek ezt is.
Ez az álmokkal összeragasztott világ, amiért, és a nemzetpusztító erők, amelyek ellen harcoltok, ezek jogosítanak fel titeket a nemzet, haza, ország kizárólagos képviseletére. Mert vállaljátok ezt a hősies, már-már emberfeletti küzdelmet. Letekinteni az egri vár ormáról az elsöprő erejű ellenségre, itt nincs bocsánat az árulóknak, csak a győzelem vagy a nemes halál. Igen, ez már értelmet és célt ad a napi robotnak, a hiábavalónak tűnő áldozatoknak.
Pedig az a valódi harc. Százszor nehezebb, ezért nem meritek fölvállalni célnak. Mert kicsit be vagytok tojva ettől a gyors, zavaros globalizált izétől amiben élünk. Kapaszkodókat, egyértelmű magyarázatot kerestek, felelőst azért, ami nem úgy működik, ahogy szeretnétek. Annak az illúzióját , hogy értitek, mi történik. Hát srácok, ezzel mindenki így van, csak van ,aki elfogadja a zavart és megpróbálja egyenként szétszálazni belőle a problémákat. Korrupciót, tolvajlást, pazarlást, a bruttó ostobaságot etc. egyenként, nem egy rohadt nagy sötét, rosszindulatú kalapba tuszkolva, csak mert kényelmesebb. Meglepő lesz, de így, arccal a valóság felé, a bajok százaival együtt is, lehet hinni a haza felemelkedésében, mert az a nemzet, amelyiket minden kósza falevéltől, multitól, azok árnyékától is védeni, megmenteni kell - nagyjából ezt mondjátok -, abban ti nem is hisztek, nektek ez egy szerencsétlen lúzer, akit az első szellő nemzethalálba küld.
Hát nekem nem.
Mielőtt felkapnátok a vizet, mi mindent varrok a nyakatokba, amit nem mondtatok vagy hisztek: jelzem, összefoglalva írtam meg a véleményem mindnyájatoknak. A fentiekből személyesen rád csak annyi tartozik, amennyit találva érzel. A többit ignoráld! Viszont kérném, hogy Józsinak, aki, tudom, aranyember és fenséges fogast süt, de ezeket egytől-egyig (még brutálisabbakat is) hiszi, sőt ordítja, zavart kuncogás és jófejkedő bólogatás helyett, legközelebb mondjátok már meg, hogy te néha tényleg segghülye vagy! Értelmes, nem beszari, felnőtt emberhez illően, ahogy ismerlek titeket. Nektek tán még elhiszi, másnak már nem.
Üdvözlettel: haverotok, barátotok, rokonotok.
Fölhívom a pártaktivisták figyelmét, ez nem Jobbik-ellenes cikk, felőlem arra szavazol, akire akarsz, nem érdekel. A kampányrizsát azonnal kimoderálom, ahogy az agresszív tuskóságot is. Az nem vélemény, szabadság sem jár neki.
