dobray
I 2010.01.18. 07:01
Fura képzettársítások gyökeresedtek meg a jobboldali sajtó egy részében - ezt a részt pedig Magyar Nemzetnek hívják; annak is elsősorban a Lovas István fémjelezte vonulatára gondolok. A Nemzetben ugyanis rendszeresen azon az alapon bírálják a mindenkori szocialista kormányt, Bajnait és Gyurcsányt, valamint az EU-t és Almuniát meg Amerikát, hogy az neoliberális gazdasági politikát folytat. A Magyar Nemzet cikkeiből, híradásaiból, elsősorban pedig Lovas István munkásságából pedig körülbelül azt lehet leszűrni, hogy:
neoliberális = kapitalista = fogyasztói társadalom = Egyesült Államok = atlantizmus = neokonzervativizmus (ja, és = globálkomprádor elit, c. Bogár László). Ez meg azért korántsincs így.
A jobboldalon egy ideje még Antall Józsefet is szidni szokás azért, mert hogy állítólag neoliberális politikát folytatott volna (meg mert úgymond túl puha volt, és számos más, állítólagos hibája mellett nem merte megtagadni az adósság kifizetését). Hát, ez azért vicces, mert Antall József a német kereszténydemokráciát, és Konrad Adenauer szociális piacgazdaságát tekintette zsinórmértéknek, nem pedig a neoliberálizmust. Bár negyven év kommunizmus után persze tűnhetett sokkolóan új, liberális gazdaságpolitikának, amit Antallék műveltek (és persze ugyanilyennek tűnhet bármiféle tisztességes kapitalizmus Hugo Chávez-féle dél-amerikai országvezetői iskola kedvelőinek nézőpontjából is).
Nade. Lovasék valami mást értenek neoliberalizmuson, mint tőlünk nyugatabbra (meg mint az eredeti szerzők). A Magyar Nemzetben ugyanis a fenti fogalmi azonosításokon túl neoliberális olyasmit értenek, hogy megszorító, adóemelő, multiknak támogatást nyújtó, a hazaiakat sanyargató, a törvényeket a hazaiakkal nagyon, a külföldiekkel semennyire betartató gazdaságpolitika. Ja, meg mindent privatizáló.
Igenám, azonban ez éppenhogy nem neoliberális gazdaságpolitika, hanem baloldali (kivéve talán a privatizációs tételt). Ingatlanadó, meg luxusadó, meg mindenki álljon a saját lábára, legyünk önállóbbak, és ne várjuk, hogy állambácsi segít, de azért adót emelünk - na, ez tök balos hozzáállás. Vagy még az se, hanem Bokrososan-Gyurcsányosan-Bajnaisan-Oszkósan technokrata. Ha a szoci gazdaságpolitikának azt vesszük, amikor növelik az adót, de az újraelosztást is, és csomó mindenben támogatást kaphatunk különböző jogcímeken, a bérletkedvezményektől kezdve énnemtommeddig, az balos. Ha aszongyák nekünk, hogy állj a lábadra, de ehhez csökkentjük az adókat, többet kapsz kézhez, de nem kapsz annyi támogatást, az meg ugye nem balos (hanem neo?liberális, konzervatív, mittomén). De ahogy olyan konstrukció sem létezik, akármennyire szeretnénk, csak csodaországban, hogy csökkentjük az adót és növeljük a támogatásokat (esetleg talán időlegesen, ha valami nagyon nem hatékonyan működött addig), úgy a Bokros-Gyurcsány-Bajnai-féle állja-lábadra-de-még-előtte-zsákot-kötünk-rá típusú gazdaságpolitika is csodaország csodaterméke.
Bajnaiék tehát nem neoliberálisak. A hatalmas adók és a hazai vállalkozók, valamint a középosztály sanyargatása értelmetlen adókkal ugyanis nem neoliberalizmus, ahogy az agyonbürokratizált és agyonszabályozott piac sem az. Ilyen szempontból bizony jól jönne nekünk némi dereguláció, amit ugye annyian kárhoztatnak, mint a WTO és Amerika globálkomprádor elitjének rablószabályát. Viszont az sem neoliberális gazdaságpolitika, hogy nem műküdik az állam (ha nem működik az állam, az tényleg vezethet valamiféle khm, rablókapitalizmushoz, lásd Dél-Amerika, vagy rosszabb esetben Szomália-típusú anarchiába).
Az egydimenziós államfelfogás értelmetlenségét (a csupán két opció, a kis éjjeliőr állam és a nagy állam szembeállítását) már kimutatta Shenpen kolléga, de foglalkozott vele Megadja Gábor is a komment.hu-n, ehhez én csak annyit tennék hozzá, amit Cséfalvay Zoltán írt a Heti Válasz 2009. november 26-i számának 52. oldalán (IX. évf. 48. sz., sajnos mióta megújult a Lovasék szerint úgyszintén neolib-neokon Heti Válasz honlapja, amely amúgy Magyarok a piacon rovatával éppen nem a globálkomprádor elitet népszerűsíti, hanem a hazai kkv-ket, a nyomtatott lap anyagai nem olvashatók a neten, vagy nagyon eldugták őket az előfizethető pdf-be, úgyhogy nem tudom linkelni).
Szerinte az új kapitalizmusban az államnak „ nagyon is sok feladata lesz, de nem elsősorban mint szolgáltatónak, hanem mint szabályozónak és ellenőrzőnek. Vagyis éppen az lesz a szerepe, amit nálunk a neoliberális ördögnek tartott Milton Friedman már 1962-ben megjelent Kapitalizmus és szabadság című könyvében megírt: <Az állam szükséges, mint egy, a játékszabályokat meghatározó fórum, és mint a bíró, aki elmagyarázza a szabályokat, és megköveteli azok betartását>. <style type="text/css">
” Na, hát a szabályok betartatása nem volt éppen erőssége az előző nyolc év szoci országlásnak.
De nem csak nálunk volt ez így, Cséfalvay szerint ugyanis számos fejlett országban csődöt mondott a versenyhivatal, a bankfelügyelet és a nemzeti bank, azaz meg kell találni a módját, hogy miként szabályozzuk és ellenőrizük azokat, akik a gazdaságot szabályozzák és ellenőrzik. Azaz szabályozni kell szabályok megalkotóit és ellenőrizni az ellenőröket, lehetőleg a bürokrácia növelése nélkül (sőt itthon a csökkentése mellett, tegyük hozzá).
Azt pedig meg sokszor leírtuk, hogy a konzervatív gazdaságpolitika még nyugati értelemben sem egyenlő a neoliberálissal, mégha esetenként találkozott is a kettő. Amint ugyanis azt Molnár Attila Károly írja - az egyébként erősen protekcionista módon kapitalista - Roger Scrutonnak A konzervativizmus jelentése című kötetéhez írt bevezetőjében, konzervatív gazdaságpolitika, mint olyan, nem létezik, és a korlátlan szabad piacot pedig igencsak sok konzervatív bírálta (ez a kis tanulmány egyébként igen hasznos a konzervativizmus, gazdaságpolitika, neoliberalizmus egymáshoz való viszonyának feltérképezéséhez). Úgyhogy például itthon ha a Fidesz nem a Szadöf-Madesz európaiértelembenvettkonzervatív elképzelései szerint alakítja gazdaságpolitikáját (Merre tartanak a magyar konzervatívok?), az attól még lehet szalonképes, és nem kell rögtön azt kiabálni á la Kóka, hogy kommunista gazdaságpolitikát folytat a Zorbán (reméljük, hogy azért a Fidesz-vezetőség nem Bogár László, hanem mondjuk inkább Heim Péter útmutatásaira fog figyelni).
Ugyanakkor legalább egy lélegzetvételnyi neoliberalizmus biztos, hogy nem ártana a szocik által leterhelt magyar gazdaságnak, és ennek biztos, hogy a kis- és középvállalkozások örülnének a leginkább. Azaz megfelelő mértékben adagolva a neoliberalizmus felérne egy kiadós protekcionizmussal is. És akkor majd talán Lovasék nem használják ködös jelentésű, mindenkire lecsapó bunkóként a neoliberalizmus vádját.