Új kampányfilmmel rukkolt elő a legnagyobb parlamenten kívüli párt, a Jobbik. Önmagában a film nem érdemel túl sok szót, a szokásos erős képi-, és szövegvilággal operáló videót kaptunk. Láttunk már sokkal hatásosabbat is a párttól, most egy kicsit túlzásba vitték a propagandisták a szájbarágást és az érzelmeskedést. A videót csupán egy hajszálnyi választja el attól, hogy önmaga paródiájává váljon, a túlzottan patetikus hangú Csabai Jánostól a komor vágásokon át a szájbarágós mi-ők párhuzamig minden erre utal. A saját választóik azonban elhiszik ezt a filmet. Ők a célcsoport, rájuk hat, őket fanatizálja.
A kampányfilm aláfestő zenéjét a radikális párt a Rekviem egy álomért című, (a Trainspotting után talán legismertebb) drogos témájú kultuszfilmből lopta. (Illetve, dehogy lopta, nyilván megvásárolta a szerzői jogokat a forgalmazó Artisantól…) A Rekviem egy álomért kemény film. Gyomor kell hozzá. A tartalmát nehéz röviden összefoglalni, ám a cím mindent kifejez: a függő reménytelen álmokat kerget, a bukás biztos. A függőség pedig nem kizárólag a drogosokra vonatkozik, a fogalom tartalma a lehető legtágabb.
A film zenéje pedig halotti gyászzene. Gyászolja az álmokat. A drogok, a tévé, a hamis remények áldozatait. Ahogy a zene egyre erősödik, egyre durvábbá válik, úgy buknak el az álmok hamis kergetői is, miközben a néző csak tehetetlen dühöt érez, esetleg fájdalmat a jobb sorsra érdemes szereplőkért. Nincs katarzis, nincs feloldozás, nincs happy end. Ezek helyett csak a húsba markoló valóság marad.
Az az igazság, hogy ahogy a radikális párt erősödik, ahogy készül a hatalomra, amilyen irányba változik az elmúlt pár hónapban, egyre inkább igazzá válik rá a filmbéli párhuzam. Más értelemben persze, mint ahogy a készítők gondolják.
Azok az emberek ugyanis, akik a Jobbik erejét adják, szintén függenek és szintén erősen fanatizáltak. Elméjüket viszont nem a drog és nem a tévé igyekszik megfertőzni, hanem a mozgalom. Álmaik pedig szintén a gazdaságról, az ismertségről, a jobb életről, a sikerességről szólnak. Nem elítélendő vágyak ezek, a humánumból fakadnak. Ezért képesek embertársaink a Jobbikért mindenüket feláldozni: ingyen dolgozni, munkájukról, karrierjükről lemondani a pártért, szélsőséges esetben emberi kapcsolataikat ideológiai szempontból felülvizsgálni, elszigetelődni, radikalizálódni, tehetségüket mások céljainak szolgálatába állítani, a családjukkal való időtöltés helyett gárdista-társaikkal „cigányfertőzött” falvakban masírozni, elfelejtve fontos dolgokat.
Például azt, hogy a politika jellegéből adódóan nem az igazság-hamisság, fekete-fehér párhuzamrendszerben értelmezhető fogalom. Azt, hogy a világ nem olyan egyszerű, amilyennek sokszor szívesen látná az ember. Azt, hogy a Tesco Turul üzletlánccá való átnevezésével, a Tv2 és az RTL Klub betiltásával, a rendőrség mellett egy más nevű szervezet (csendőrség) felállításával az ország alapvető gondjai nem oldódnak meg. Azt, hogy a Jobbik parlamentbe kerülése választói szempontból nem cél, legfeljebb eszköz. Azt, hogy saját áldozataikból rövid távon mindenképpen mások fognak profitálni. Azt, hogy politikai pártokért az ember nem hoz önzetlen áldozatot. Országért, hazáért, nemzetért, elvekért, környezetért, embertársakért igen, de politikai pártért nem.
Rossz látni a szép álmokért rossz módszerekkel űzőket. Rossz érzés látni, ahogy jó, ámde naiv emberek rossz társaságba keverednek. És, hogy mi, ezzel szemben tehetetlenek vagyunk.
Update: A fanatizmusra egy kitűnő példa a Youtube videó kommentjeiből:
A Jobbik-nak kormányzati pozícióba KELL kerülnie, koalíciós kényszer nélkül. A kényszer szülte koalíció ugyanis felhígítaná a radikális párt kiváló programját.
A Jobbik legkésőbb 2014-ben abszolút többséget fog szerezni az Országgyűlésben, átveszi az ország kormányzását és felemeli Magyarországot.
