Rosszabbul élünk-e a globális átlagnál? Rosszabbul, mint a moszkvaiak, a bogotaiak és a bangkokiak?
Legalábbis
a Lényegblog által linkelt Economist-tanulmány erre enged következtetni. És ebben az a szomorú, hogy 20 éve úgy gondoltuk, hogy eszünkbe sem fog jutni ilyen városokkal hasonlítani össze magunkat, inkább Béccsel, Rómával...
Fel lehet persze tenni a kérdést, hogy miért is a globálkonzumerizmus vanity-termékeiben kell mérni az életszínvonalat? Amire a válasz egyrészt az, hogy azért, mert ez jól összehasonlítható. Másrészt pedig az, hogy igen, jogos, hogy nem
csak ebben kell mérni, ezért vegyünk bele még néhány adatot, és azokkal együtt vizsgáljuk csak meg
ezeket a számokat alaposabban! Hátha rájövünk valamire.
Ruhabolti eladónők átlagos fizetése
(fenti tanulmány, 39. oldal)
Az átlagfizetés fogalma nem sokat jelent, az átlagember fizetése már inkább. Tekintsük a nagyobb ruhaáruházak bugyiosztályán dolgozó, néhány év rutinnal rendelkező eladónőket átlagembernek, és akkor a következő arányokat kapjuk:
| | Budapest | Moszkva | Bangkok | Bogota |
| Ruhaáruházi eladónő bruttó fizetése | 100% | 163% | 97% | 83% |
| Ruhaáruházi eladónő nettó fizetése | 100% | 197% | 128% | 98% |
Szép. A 20-30 éve még az üres boltok előtt sorban álló, lepukkant, acéllal tömött fogú, általunk eléggé lesajnált ruszkiknál kétszer annyit keres egy eladónő. Bangkoknak, oké, jelentős bevételei vannak a turizmusból, és hát, a prostitúcióból, de alapvetően ugye azért harmadik világnak tekintjük, mégis jelentősen többet keres egy eladónő. Bogota ugyebár a harmadik világ archetipikus esete, és ennek ellenére alig keres kevesebbet egy eladónő, de mivel az árak alacsonyabbak (majd ezt látni fogjuk), mégis jobban jön ki, mint a magyar. Gyakorlatilag, az anyagi feltételeket nézve mindhárom városban jobb neki. Hát, erre nem igazán tudok mit mondani.
Ennek természetesen egyik oka a közterhek:
Átlagbérre jutó adó és TB
(fenti tanulmány, 28. oldal)
| | Budapest | Moszkva | Bangkok | Bogota |
| Átlagbérre jutó adó és TB | 30% | 15% | 5% | 15% |
Ez természetesen nem az összes közteher: a munkáltatóra jutó TB nincs benne, ÁFA nincs benne stb.
Nézzük hát az árakat is:
Árszínvonal összehasonlítása
(fenti tanulmány, 8. és 19. oldal)
| | Budapest | Moszkva | Bangkok | Bogota |
| Átlagos árszínvonal, lakbért nem számítva | 100% | 102% | 108% | 87% |
| Háromszobás lakás lakbére, olcsó környéken | 100% | 231% | 63% | 69% |
Ha a lakbért nem számítjuk, Moszkva gyakorlatilag nem drágább jelentősen Budapestnél, és eladónőnk kétszer annyit keres. Az viszont tény, hogy a lakbér nagyon durva. Vélhetőleg kénytelen lesz a városon kívülről ingázni. Bangkokban egy kicsit felverték az árakat a turisták, de ezzel együtt is jobban jön ki az egynegyeddel magasabb fizetésével, pláne, hogy a lakbér meg a kétharmada a pestinek. A bogotai eladónő az enyhén alacsonyabb fizetésével együtt is jobban jön ki, mert az árak jó egyhatoddal, a lakbérek jó egyharmaddal olcsóbbak.
Helló, harmadik világ! Megállapíthatjuk, hogy az árak és a bérek tekintetében jobb a harmadik világ egyes városaiban, mint például Bangkokban és Bogotában lenni eladónőnek, mint Budapesten. Ami Moszkvát illeti, bonyolultabb kázus - kétszer akkora fizetésnek is elég csúnya érvágás a 230%-os lakbér, azaz a lakbér fizetésarányosan 15%-kal nagyobb, de egyrészt szerintem ezt bőven kompenzálja az, hogy minden más viszont kb. ugyanannyiba kerül, másrészt pedig ha városon kívüli ingázással meg tudja oldani, akkor rendben is van.
És akkor nézzük a fő indexeket:
Átlagosan mennyi ideig kell dolgozni a következőkért
(fenti tanulmány, 11. oldal)
| | Budapest | Moszkva | Bangkok | Bogota |
| 1 Big Mac | 100% | 36% | 76% | 98% |
| 1 kg kenyér | 100% | 50% | 220% | 180% |
| 1 kg rizs | 100% | 18% | 41% | 32% |
| 1 iPod Nano 8GB | 100% | 52% | 96% | 91% |
Nos. Azt figyelembe kell venni, hogy ez az átlagfizetésből van számolva, ami nem ugyanaz, mint az átlagember fizetése. Ezzel együtt megállapíthatjuk, hogy röhej, de bizony átlagos moszkvainak lenni, már ami az anyagiakat és a fogyasztást illeti, sokkal jobb, mint átlagos budapestinek. És a harmadik világbeli Bangkok és Bogota is előbbre vannak, mint mi, ami nagyon elgondolkodtató.
Egyetlen kivétel a kenyér - ám figyelembe kell venni, hogy nem mindenhol számít annyira alapvető népélelmezési cikknek, mint hazánkban, azt hiszem, nem mondok nagy hülyeséget, ha azt mondom, hogy Bangkokban inkább a rizs, Bogotában inkább az itt nem megadott kukoricalepény lesz az. Mondjuk, aki Bangkokban vagy Bogotában éhes, még mindig megteheti, hogy kenyér helyett rizst eszik, amit a fentiek alapján valamivel több, mint harmadannyi munkával keres meg, mint Budapesten... szóval, azt hiszem, a kenyeret itt figyelmen kívül hagyhatjuk.
A képlet látványosan tragikus. Béccsel összemérhető életszínvonalra készültünk 20 éve, ehhez képest Moszkva is durván elhúzott mellettünk és még a harmadik világgal való összehasonlítással sem kerülünk ki jól.
Nagyon durva azt leírni - márpedig nagyon úgy néz ki- , hogy a bogotai eladónő jobban él, mint a budapesti... ide jutottunk. Pár év múlva Mumbaijal és Nairobival kell összehasonlítsuk magunkat, hogy jól jöjjünk ki belőle?
Multik árai
Egy dolog hiányzik még a képből. Alacsonyak a fizetések, magasak az adók, a fizetésekhez képest magasak az árak, egyelőre ennyi derült ki ezekből az adatokból, még egy dolog hiányzik: drágák-e a Magyarországon a multik?
Sajnos éppen a Big Mac és az iPod egyszerű, pl. dollárban számolt árát nem közli a statisztika, sebaj, számoljuk ki. Sajnos, a Big Max Index az átlagos fizetéssel számol és nem az átlagember, mint pl. a ruhabolti eladónő fizetésével, de sebaj, használjuk most ezt.
| | Budapest | Moszkva | Bangkok | Bogota |
| Átlagbér | 100% | 191% | 88% | 111% |
| Big Mac index | 100% | 36% | 76% | 98% |
| Big Mac kalkulált ára | 100% | 68% | 66% | 109% |
| iPod Nano index | 100% | 52% | 96% | 91% |
| iPod Nano kalkulált ára | 100% | 99% | 84% | 101% |
A moszkvaiak kimondottan jól jártak: kétszer akkora fizetésükhöz képest a Big Mac ára csak a kétharmada. Gondolom, akkor ott tényleg nem számít a "Meki" luxusnak. Az iPod Nano ára nagyjából ugyanakkora, ami relatíve olcsó: mind a nagyobb fizetőképes kereslet, mind a drágább munkaerő magasabb árat indokolna Moszkvában, mind Budapesten. Azaz: Moszkvához képest Magyarországon, igen, nagyon drágák a multik. Legalábbis ezek.
Bangkokban míg az átlagember fizetése a magyarnál jó egynegyeddel magasabb (128%), az átlagfizetés alacsonyabb (88%): nyilván sokan vannak olyanok, akik a bolti eladónőnél alacsonyabb státuszban vannak. Ennek ellenére mind a Big Mac, mind az iPod Nano ára mindkettőhöz képest alacsonyabb: igen, Bangkokhoz képest is drágák Magyarországon ezek a multik.
Bogota fordítva van: az átlagember fizetése a magyarénál egy hajszálnyit alacsonyabb, ám az átlagfizetés magasabb, gondolom, a szervezett bűnözés és társaik miatt a szórakoztatóiparnak például jól mehet ott, biztos jól megy pl. a pincéreknek. A Big Mac ott az átlagembernek drágább, mint Budapesten, de az átlagjövedelmet kereső embernek nem, és ugyanez mondható el az iPod Nano-ra is. Bogota esetében tehát nem egyértelmű helyzet, mondhatjuk nagyjából, hogy ezen multik árai a fizetőképes kereslethez és a bérköltséghez viszonyítva hasonlóak, mint Budapesten.
Az összes adatot együtt nézve: igen, Magyarországon drágábbak ezek a multik, mint amit a bérköltségek és a fizetőképes kereslet aránya indokolna.
Mivel magyarázható ez? Moralizálni ne kezdjünk: sem a Big Mac, sem az iPod Nano nem olyan létszükségleti termékek, amelyek esetében a moralizálás indokolt: ilyen termékek esetében morálisan elfogadható, hogy annyit kérnek érte, amennyit tudnak. Azaz ne beszéljünk kapzsiságról: kapzsiságnak azt nevezzük, amikor a szegény család kezéből kiveszik a kenyeret, nem azt, ha drága a Big Mac és ezért kénytelen vagy gyrost enni. Vagy kínai mp3-lejátszót venni. Ilyen termékek esetén nincs értelme kapzsiságról és egyéb morális kérdésekről beszélni. A "sznob" kategóriájú termékek esetében tökéletesen érthető és elfogadható, hogy annyiba kerül, amennyit csak kérni tudnak érte. A kérdés csupán ez: miért tudnak ennyit kérni érte? Ki fizeti meg és miért?
Nyilván közrejátszhatnak az árban a magasabb közterhek. Ez akkor sem indokolja azt, hogy a Big Mac ára Moszkvában kétharmaddal magasabb bruttó, és kétszer akkora nettó bérek mellett kétharmada legyen a budapestiének. Semmiképpen sem. Az igazi okot máshol kell keresnünk.
Ez az a vonal, amit tovább kellene nyomozni. Úgy látszik, az átlagos moszkvai kétszer akkora jövedelme ellenére sem hajlandó annyit fizetni a Big Macért, mint a magyar, és csak kb. annyit hajlandó fizetni az iPodért, mint a magyar. Vajon miért? Komolyabb-e a helyi verseny, a hazai ételeket nyújtó pirog-gyorséttermek? Vagy kevésbé "sznobok", kevésbé hajlandóak prémiumot fizetni az ismert, menő nyugati márkákért pusztán csak a márkanév miatt?
