Tory
I 2009.08.14. 20:00
A korábban említett Nature-tanulmány kapcsán sokakban felmerül kérdés: A legfejlettebb országok kedvezőbb demográfiai mutatói nem csak a bevándorlók miatt ilyen kedvezőek?
A logika körülbelül ez lehet: Minél fejlettebb egy ország, annál vonzóbb a bevándorlók számára. Mivel - a ki nem mondott premissza szerint - a bevándorlóknak több gyermeke van, így ez az, ami emeli a gyermekszámot. Azaz, nem az "őslakosok" vállalnak több gyermeket a kedvezőbb körülmények és közpolitikai döntések miatt, hanem csak több bevándorlót vonz a jólét. Szerintem bár a bevándorlók színesítik a képet, de önmagában nem magyarázzák a kiemelkedő termékenységű országok helyzetét. Úgy tűnik, hogy az "őslakosok" nélkül nem lehetne elérni ezeket a kedvező mutatókat.
Miért is nem lehetséges kedvező demográfiai mutatókat elérni az őslakosok nélkül?
Nos, azért, mert viszonylag kevesen vannak a bevándorlók. Nézzünk egy számszerű példát! Ha demográfiáról és a kedvező francia tapasztalatokról beszélek ,mindig megkapom a "bevándorló-érvet": nem a bölcsődék vagy éppen a három éves anyasági szabadság működik, hanem a bevándorlók, főképp az észak-afrikai muzulmán bevándorlók növelik csak a teljes termékenységi arányszámot.
Nos, ez nem lehetséges.
Bár nehéz csípőből statisztikát mutatni - mivel a legtöbb európai ország nem tartja nyilván sem a vallási, sem az etnikai kisebbségeket, sem a demográfiai mutatóikat -, de nem lehetetlen megbecsülni ezeket a statisztikákat.
Franciaországban 2.0 a teljes termékenységi ráta (TFR), míg a muzulmán bevándorlók - és a muzulmánok - aránya legfeljebb 10 százalék. (Pontos adatok nagyon nincsenek, de ez egy felső határos becslés). A legtöbb bevándorló algériai, és az algériai TFR 2.8 most. Tegyük fel, csak a számítás kedvéért, hogy a Franciaországba bevándorló algériaiak (és az összes többi észak-afrikai és más országból származó muzulmán bevándorló) egy egész ponttal magasabb TFR-t mutat. Ugyan ez durvának tűnik, de nem teljesen légből kapott, hiszen például az Amerikában élő mexikóiak TFR-ja is magasabb, mint a Mexikóban élő mexikóiaké. Nos, ezekből a feltevésekből az következik, hogy az "ős"-francia TFR körülbelül 1.8. A közelítő értéket úgy kapjuk, hogy súlyozva átlagoljuk az "őslakosok" és a bevándorlók TFR-jét. Maga a szám így jön ki:
1.8 = (2.0 - 0.1 * 3.8) / 0.9.
Ez kisebb, mint a 2.0, de még mindig nagyon magas európai szemmel. Például, ez lényegesen magasabb, mint a megfelelő magyar szám (bevándorlókkal, kisebbségekkel) , az 1.34 TFR. Másképpen: ez az elég kemény feltevéseken alapuló "őslakos"-francia TFR szám olyan magas, mint a magyar TFR volt a - most már - demográfiai aranykornak számító nyolcvanas évek végén. (Zárójelben: egyébként a fenti metodológia szerint a nem-roma magyarok TFR-ja körülbelül 1.25. Nem különbözik nagyságrendileg az országos átlagtól. Persze a különböző korfa még egy kicsit változtathatja a becslést, de a számokból látszik: nincs drámai hatása.)
Azaz, a kedvező francia számok mögött a többségi "ősfrancia" lakosság van. A bevándorlók nincsenek elegen, hogy a számokat nagy mértékben befolyásolják - legalábbis jelenleg. Ugyanez igaz Magyarországra is. Ám a becslések szerint a francia "őslakosok" majd 50 százalékkal több gyermeket vállalnak, mint a magyarok. Ez pedig nagyon kemény különbség.
Természetesen a korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést. A magas francia termékenység nem feltétlenül a kemény és eltökélt, társadalmi közmegegyezésen alapuló gyermekbarát közpolitika miatt alakult ki. Lehet, hogy a hároméves gyes/gyed vagy éppen a bölcsődék kevésbé fontosak, mint a jó sajtok vagy éppen a túlárazott vörösbor...
De. De egy valamit lehetetlen mondani. Mégpedig azt, hogy a francia termékenység mögött csak a bevándorlók vannak. Ez a kérdés pedig fontosabb, mint amilyennek látszik. A vitának van tétje. Ha gazdasági tényezők, mint például az életminőség vagy éppen a társadalompolitikai ösztönzők, hatnak a gyermekvállalásra, akkor van lehetőség cselekedni. Ha nem, akkor kidobott idő és pénz ezen akár gondolkodni is.
Szerintem van értelme ezen gondolkodni. Én úgy gondolom, hogy a legfejlettebb országok magas termékenységi rátája mögött nem elsősorban a bevándorlók állnak. És nem is a túlárazott vörösborok. Hanem tényleges választási lehetőségek a családok, és kiemelten a nők előtt. Ha ezeket a tényleges választási lehetőségeket megteremtjük, akkor más döntéseket is fogunk látni.
A választás szabadsága pedig nagy eséllyel több gyermeket jelentene - legalábbis Magyarországon. Tudjuk például azt, hogy a magyar nők átlagosan eggyel több gyermeket terveznek és szeretnének, mint amennyit ténylegesen vállalnak?
És ha igen, összekötjük-e ezt a közpolitikával?
Ha tetszett az írás, szavazz a Goldenblogon a Konzervatóriumra!
Kapcsolódó írások:
Nincs - értelme
Keleti szél
