Az igazság fogalmával kapcsolatban manapság bizonyos viszolygás figyelhető meg, majdhogynem a békés együttélést veszélyeztető tényezőnek, kirekesztőnek tartják, ha valaki, például az egyház, azt állítja, hogy az igazságnak birtokában van. XVI. Benedek ellenben folyamatosan hangoztatja, hogy az igazság valójában nem más, mint a világ és benne az ember „rendeltetése". Mindenkiben ott motoszkál a lelkiismeret, és a vágy, hogy minél többet tudjon meg a világról és saját magáról. Ezért képes minden ember, akár vallásos, akár nem, értelme révén felfedezni a világot és az emberi együttélést mozgató szabályokat. Ez a közös igazság az, ami az emberek és csoportjaik közötti párbeszédnek alapját képezi.
Közgazdasági Nobel-díjat érdemelne a pápa a Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű enciklikáért - vetette fel kissé provokatívan egy ismert olasz közgazdász-bankár. Hiszen a dokumentum közgazdaság-tudományi értekezésként is megállja a helyét. Ráadásul nem valamilyen részletkérdést fejteget, hanem az egész gazdaság alapelveit teszi helyre: azokat, amelyek segíthetik a kilábalást a jelenlegi világválságból. Logikusan, tudományosan megalapozott állításokkal mutat rá, hogy a megoldást csak a szó szoros értelemben vett gazdasághoz való visszatérés jelentheti. Hiszen abban egyetértés mutatkozik a szakértők között, hogy a válságot éppen a gazdaság alapszabályainak módszeres figyelmen kívül hagyása okozta.
Alapvető előfeltétel tehát, hogy minden szereplő helyre tegye a dolgokat: ismét meg tudja különböztetni, mi a cél és mi az eszköz. Figyelembe vegye, hogy az eszköz nem önmagában, hanem aszerint erkölcsös vagy erkölcstelen, ahogyan használják.
XVI. Benedeket persze nem elsősorban a gazdasági kérdések érdeklik. A Caritas in veritate „a teljes értékű emberi fejlődésről" szól, s ezért is jóval több közgazdasági értekezésnél. A pápa rámutat, hogy igazi változás (ha úgy tetszik: reform) csak akkor lehetséges, akkor lehet a világot „jobbá" tenni, ha előbb az ember változik meg. Akkor, ha megérti, mi a szerepe a szeretetnek (caritas) és az igazságnak (veritas) saját személyes életében és a társadalmi együttélésben, sőt a globalizációban. Két olyan „idealistának" tűnő kategóriáról van szó, melyekről a „realista" ember azt gondolná, nem sok köze lehet a gazdasághoz meg a nemzetközi folyamatokhoz. A pápa pedig szépen levezeti, hogy bizony több van, mint gondolnánk.
A szeretet itt az a másik felé odaforduló, annak javát kívánó, tevékeny szeretet, amelynek természetét és következményeit XVI. Benedek első enciklikájában, a Deus caritas est-ben fejtette ki. A szeretet által az ember megtapasztalja az ajándék, az ingyenesség, a szolidaritás értékét. De szorosan kapcsolódik - írja a pápa - az igazságosság fogalmához is. Hiszen a szeretet a „sajátjából" ad a másiknak, ingyenesen, aminek csak akkor van értelme, ha előtte már megadta neki azt, ami az „övé", vagyis ami az igazság szerint jár neki. Ugyanígy, a szeretet szorosan kapcsolódik a közjó fogalmához is mint a társadalomban élő emberek közös javának szolgálata. A szolidaritás, az igazságosság és a közjó pedig bizony gazdasági-politikai kategóriák is.
Az igazság fogalmával kapcsolatban manapság bizonyos viszolygás figyelhető meg, majdhogynem a békés együttélést veszélyeztető tényezőnek, kirekesztőnek tartják, ha valaki, például az egyház, azt állítja, hogy az igazságnak birtokában van. XVI. Benedek ellenben folyamatosan hangoztatja, hogy az igazság valójában nem más, mint a világ és benne az ember „rendeltetése". Mindenkiben ott motoszkál a lelkiismeret, és a vágy, hogy minél többet tudjon meg a világról és saját magáról. Ezért képes minden ember, akár vallásos, akár nem, értelme használata révén felfedezni a világot és az emberi együttélést mozgató szabályokat. Ez a közös igazság az, ami az emberek és csoportjaik közötti párbeszédnek alapját képezi. S egyedül ez teszi lehetővé, hogy ne csupán szabadságunkat és egyenlőségünket tudatosítsuk, hanem a testvériséget is, ami összeköt. Az igazságnak megfelelés, más szóval a „rendeltetésszerű használat" határozza meg a dolgok erkölcsösségét.
Az enciklika ezt nagyon jól bizonyítja például napjaink egyik divatos területén, a környezetvédelemmel kapcsolatban. A Föld azért van, hogy az ember kezelje és nem azért, hogy kizsákmányolja. Az előbbi az erőforrások felhasználását jelenti a természeti egyensúly tiszteletben tartása mellett, a legitim szükségletek kielégítése céljából. Az utóbbi pedig az ökoszisztéma egyensúlyának megbontásával jár, a jelen és a jövendő generációk fejlődésének, sőt életlehetőségeinek veszélyeztetésével Vagyis, nem éppen a szeretet megnyilvánulása...
Az igazsághoz ragaszkodás nélkül nincsen társadalmi tudat és felelősség, és - figyelmeztet a pápa - akkor pedig a közösségi cselekvés, a politika magánérdekek és a hatalmi logika rabjává válhat, veszélyeztetve a társadalmi összefogást. Az igazság tiszteletben tartása nélkül a szeretet is üres fogalom csupán, amit mindenki tetszése szerint és pillanatnyi érzelmei hatására tölt meg tartalommal. Vagy éppenséggel nem több, mint puszta szentimentalizmus, és így szigorúan magánügy.
A Caritas in veritate alaptézise tehát ez: egyedül az igazságnak megfelelően gyakorolt szeretet az, ami lehetővé teszi mind az egyes ember, mind pedig az egész emberiség teljes értékű fejlődését. Csakis ennek tudatosítása után tudja az enciklika megszólítani értelmünket és lelkiismeretünket.
A szerző blogja: Vatikáni Figyelő
