Vendégszerzőnk, Hungarian Bullshit írása
Múlt vasárnap óta új időszámítás van az SZDSZ-ben, a párt rendkívüli tisztújító közgyűlése nagy többséggel Retkes Attilát választotta elnökké. Retkes, aki Mesterházy Ernő, az SZDSZ egyik pénzembere és Demszky Gábor jelöltje, távozásra szólította fel Kóka János frakcióvezetőt, aki régi ellenlábasa Retkes társának, Fodor Gábornak.
Mint az várható volt, Retkes ellen már aznap megindult az ellenkampány,
Kóka feljelentést tett egy videó miatt. Konrád György írót
Retkes nyegle modora bántotta, ezért lépett ki. Tizenegy alapító is kilépett a pártból. Érdekes, hogy Kóka János és az SZDSZ korábbi mutyizásai nem érték el a morális küszöbét Konrádnak és a 11-eknek sem. A Hírszerző, hogy, hogy nem, de keddre időzített egy
Kóka János-írást a Nabucco-vezetékről, melynek aktualitása ugyan volt, de egyértelmű állásfoglalást jelentett az MDF-hez kötődő Political Capital részéről. Másnap Kóka János üzletfelei és barátai tiltakozó
aláírásgyüjtésbe kezdtek, melynek a lényege az, hogy megvádolták Retkest, hogy ő terjeszti a videót Kókáról, az aláírók ezen kívül
„előre szervezett háttértapsolókról” beszéltek, de a „legszebb” az első pont: .
„Nem akarunk olyan liberális pártot, amelyben az egyik szervezeti egység vezető tisztségviselője a párt meghatározó politikusait lámpavason szeretné látni.”
A nyilatkozat hazugsága már itt tetten érhető, az
„egyik szervezeti egység” ugyanis maga a párt legfőbb választói testülete, mely Retkest elnökké választotta, a „lámpavas” pedig nem más, mint rágalom, erre egyébként Retkes a válasz-
levelében reagált. A végső döfést azonban a Magyar Narancs, ez az egykori színvonalas, ma sem teljesen nívótlan kormánylap vezércikke, és Pető Ivánnak, az SZDSZ egykori elnökének szavai (MN, 2009. július 16.) adták meg. Pető szerint Retkes
„antiszemita toposzokat” (11.) használt a vasárnapi gyűlésen. Pető, aki a kilencvenes évek népi-urbánus játékának régi elemét szedte elő, a politikai ellenfél leantiszemitázását, saját magát húzta le ezzel a WC-n.
Ennél gusztustalanabb már csak a lap névtelen vezércikkírója, aki amellett, hogy örömmel állapítja meg, hogy az SZDSZ elnökének nincs ráhatása a párt parlamenti frakciójára, mert azt csak az Alkotmány és a Házszabály kötelezi (kisgazda érveket olvashatunk), rátér Retkesre: „Hogy is képzelheti e férfiú, hogy elvezetget egy pártot, miközben az ehhez szükséges alapismereteknek sincs a birtokában? Mintha valaki autóvezetés közben arról értekezne, hogy a féltengely teljesen szükségtelen alkatrész, a zökkenőmentes haladás nélküle is megvalósítható. Retkes az árokban fogja végezni pályafutását, de a köztársaság 2010-es büdzséjére semmineő befolyással nem lesz. Ez a hon minden polgára számára megnyugtató kell, hogy legyen, eltekintve attól a pár embertől, akik Retkest kitalálták, azt képzelve talán, hogy szavazatért cserébe ők is beállhatnak majd a sor végére kis csajkájukkal a kezükben, hátha marad valami a bogrács alján...”(3.)
Ennek a Szabad Népre hajazó, gyomorforgató szövegnek az írója nyilvánvalóan tudja, milyen (indirekte) költségvetési tételnek lenni, és a Magyar Narancsot Gyurcsány Ferenc popsijába tévő főszerkesztői-szerkesztői stáb bizonyára azt is jól tudja, milyen együtt mutyizni abból a bográcsból, melynek fontos eleme a költségvetés zavartalan lezavarása.
Noch dazu: a történet nagyon egyszerű: a fiatalokat érvényesülni nem engedő Pető-Kuncze-Magyar Bálint-triumvirátus nagy kínjában feltalálta a gyurcsányi segédlettel elnökké avanzsáló üzletember Kókát, aki pedig korábban az SZDSZ-nek sem volt tagja, a párt korábbi szellemiségéhez pedig semmi köze. A kiüresedett párt azt várta az ideológiátlan Kókától, hogy ő majd áramvonalasítja, cégesíti, eladja a piacon, és biztosítja túlélését.
Ez részben sikerült is, Kóka létrehozta a
Republikon intézetcsoportot, ám gyanús cégügyei, az általa vezetett minisztérium rendkívül rossz híre, valamint az, hogy vezető politikusként feketemunkásokat alkalmazott a saját háza építkezésen (jobb országokban ezért azonnal repült volna), mutatja azt, hogy Kóka János milyen ember és politikus, valamint milyen a felelősségük Petőéknek, akik ráeresztették őt a pártra. Fodor Gábor elnöksége is irritálta Kókát: a kétségkívül bohém és alterglob Fodornak ugyanis több köze van a liberális párthoz, mint a pártszervezeti üresedést kihasználó Kókának. Nem véletlenül olyan idegesek most Petőék, nem véletlenül kiabálnak kígyót-békát, antiszemitáznak,
jobbikoznak, akkor, amikor Retkes leszámolni akar Kóka túlhatalmával, és szembenézett az SZDSZ hibáival.
Amúgy
Kóczián Péter jól látja, az egész küzdelem az 1994-es koalíció ellenzői és támogatói között feszül. Az előző és a mostani kormány SZDSZ-es ügyfelei nem akarnak szakítani azzal a koalícióval, amelytől még egy kis pénzt várhatnak addig, amíg végleg be nem zár a bolt.
Kapcsolódó írások:
