Caracalla
I 2009.07.02. 11:55
Talán Fricz Tamástól származik - de mindenképpen általa vált ismertté - Moldova Györgytől származik - és a politológiába Fricz Tamás lopta be - a következmények nélküli ország kifejezést, amellyel a magyar közállapotokat próbálta megragadni.
Mára egyértelmű, hogy ez a kép téves. Igenis vannak következményei a dolgoknak. Legfeljebb nem olyan következményei, amilyenek egy többé-kevésbé élhető országban lennének, vagy éppen amilyeneket az igazságérzetünk diktálna.
A mai példánk az egyik eddigi legnagyobb kartellpanama, aminek sikerült a nyomára bukkanni a dicsőséges harmadik (kétésfeledik) köztársaság történetében. Az Index meglehetősen alapos cikkben ismerteti az ügyet, amely leginkább az egyesült államokbéli trösztök aranykorára emlékeztet: a 'piaci' szereplők leülnek, és meghatározzák a - nekik megfelelő - árakat. A speciális kelet-európai megoldás része, hogy az állami szereplő is boldogan részt vesz az ügyben, elvégre a piaccal mindig csak a baj van, a kézi vezérlés meg milyen jól működött már a kádárizmusban is, ugye.
Egészen röviden a következő ezzel a probléma: azáltal, hogy a versenyt sikerül kizárni, gyakorlatilag semmi nem motiválja arra a cégeket, hogy költségcsökkentésre, hatékony működésre hajtsanak, ami a fogyasztói árak csökkentésében és a nagyobb gazdasági jólétben jelenne meg. Egy igazán jól működő kartell egyetlen dologban különbözik a kommunizmus szabályozott gazdaságától: hogy a szabályozás nem állami, hanem magáncégek kezében van. Ám ugyanannyira kevéssé hatékony mind ár, mind minőség szempontjából. Érdekes kérdés, amit messziről nem könnyű megválaszolni, hogy a malomipari összejátszás és a fuzárimmal kapcsolatos - az állami szervek szerint természetesen nem létező, ill. nem komoly - probléma között van-e összefüggés. Mindenesetre a lisztpiacra az jellemző a jelek szerint, hogy drága és rossz minőségű termékek vannak.
Persze ilyen méretekben kartellezni nem egyszerű. Egyrészt, ha nem lennének teljesen balfaszok az erre hivatottak, akkor például a környező piacok vizsgálatából meg lehetett volna állapítani, hogy hazánkban túlárazott a liszt, és akkor ennek már csak az okát kellett volna megvizsgálni. Különösen, hogy a lisztesekkel már 2004-ben is voltak gondok, még egy relatíve alacsony bírságot is kiosztott a GVH. Általában nehéz minden ilyen méretű tevékenységnél a problémamentes és nyomtalan együttműködés - relatíve sokan tudnak róla, feljegyzések készülnek, levelek iródnak stb. Nyilván a GVH-nak magától semmi nem tűnt fel, viszont ha már bejelentés érkezett - és itt az elégedetlen alkalmazott jól ismert variációja játszott be - akkor drága versenyjogi felügyelőinknek nem volt mit tenni, le kellett rövidíteniük az egésznapos kávészünetet (feltételezve hogy nem kentek meg valakit iszonyatosan), és kicsit bele kellett kapargatni az ügybe. A törvényeket megkerülni, hajlítani lehet, de teljesen figyelmen kívül hagyni azért nehéz.
A szokásos gyors és hatékony eljárási módszernek megfelelően kb. egy év alatt még nem sikerült semmit felmutatni, még egy elsőfokú határozatot sem. Ellenben már majdnem sikerült tartaniuk egy nyílt tárgyalást, a védett tanúval. Ez végül elmaradt - de az Index újabb cikke szerint - azért az illetőnek sikerült egy névre szóló meghívót küldeni - a munkahelyére. Ezek után nem csoda, hogy a cikkekben csak monogrammal megjelenő illető élete pokollá vált. Hatvanmilliárd (ez a becsült kárösszeg) forintnál kevesebbért - jóval kevesebbért - is ölnek embert.
Ez az a pillanat, ahol az összes embert, aki az adott levéllel foglalkozott - az ügyintézőt, a vezetőt, aki aláírta, az ügykezelőt, aki postázta - kibasznák alkalmatlanság címén. Egy normális országban. Voltaképpen majdnem mindegy, hogy valakit megvettek kilóra, és ez a levél csak az információátadás elkenésére kellett (a GVH-nál egyébként jellemző karrierút, hogy pár év GHV-alkalmazottság után az illetők nemzetközi ügyvédi irodák magyar fikókjainál folytatják az életet a kartellezők védelmezőiként), vagy 'csak' sima balfaszság áll az ügy mögött, és tényleg ennyire elkúrták. Fejeknek kellene hullania, a GVH elnökének pedig fel kellene ajánlania a lemondását.
Ezzel szemben a GVH első dolga az volt, hogy valamilyen más kartellel kapcsolatos adatszolgáltatások miatt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál dolgozó kartellező kollégáikat mentesítsék a lehetséges követelmények között (üzenet: ha már kartellezel, akkor vegyél részt még többen, mert az 'get out of jail free'-kártyaként működik).
A bejelentést tevő élete pedig tragikomikus fordulatot vett. Az anno a 92 és feledik Gyurcsány-programban szereplő tanúvédelmi intézkedések még sehol sincsenek, így sem védelem, sem ellentételezés nem jár azért, ha valaki fellép a kartellek ellen (még ha számításba vesszük, hogy a számunkra ismeretlen bejelentő nem feltétlenül tisztességből tette, amit tett, akkor is megérné élete végéig eltartani állami apanázsból). Ellenben különböző előremutató ötleteket kapott mind az alkalmatlanságát alaposan bizonyító GVH-tól, mind az ügyben eszköztelennek tűnő Sólyom Lászlótól, mind a mindenre alkalmas Draskovics Tibortól, vagy épp a korábban az új parkolási rend és szabadság kormánybiztosi tisztét betöltő Kondorositól.
Különösen vicces az igazságügyminisztériumi válasz: ha nem kap állást a magánszférában, próbálkozzon a közszférában, és rögtön elküldték neki az FVM weboldalának linkjét is. Mi ez, ha nem az ügyfélbarát közigazgatás csúcsa?
A Transparency International munkatársa véleményét olvasva már cinikusan kuncogtam:
"Nem hiszem, hogy, a kormányzatban háttérbe került a korrupcióellenes küzdelem, nem teheti meg a kormány, hogy semmit se tegyen a korrupció ellen, mert komoly ígéretek voltak rá"
Kérem, egy teljesen komoly, tévében előadott ígéret, békaemberekkel, ürgebőrben.
A fentiek alapján senki nem hiheti a továbbiakban, hogy Magyarország következmények nélküli ország lenne. A dolgoknak igenis vannak következményei.
Csak nem annak, ha valaki éveken át a jogszabályok ellen cselekszik, akár állami, akár piaci szereplőként. Csak nem annak, ha valaki milliárdos kárt okoz az országnak. Csak nem annak, ha valaki teljesen alkalmatlan a munkájára a közszférában.
Annak ellenben van, ha valaki elhiszi, hogy a dolgok működnek.
A dolog üzenete egyértelmű: megszoksz vagy megszöksz. Más út továbbra sincs.
De nézzük a dolog pozitív oldalát: a Tanú című film következő részének az élet megírta a forgatókönyvét.
Kapcsolódó írások:
Miért beteg a magyar kapitalizmus? – A Közjó és Kapitalizmus Intézet éves jelentése
Ez a sarc lesz a végső
Izmos állam, kövér állam
