Régóta készülhet az SZDSZ saját válságára, hiszen jóideje tulajdonképpen ezen dolgoznak a fejesei, akik az MSZP-vel való formális szakítás után úgy viselkednek, mint egy csoport pszichodrámás, akik azt a feladatot kapták, hogy alakítsanak egy országgyűlési frakciót. A pszichodráma nagy előnye a résztvevők szempontjából, hogy zárt ajtók mögött játsszák, az SZDSZ terápiás foglalkozásai viszont az egész ország színe előtt zajlanak, már akit még érdekel ez az egész. Összességében olyasmi a történet, mint ami Poe elbeszélésében a Maison de Santé-ban játszódik. S amikor Eörsi Mátyás az Őszinte Perceket adja elő a diktafonok és kamerák félkörében az SZDSZ válságáról, tényleg azt kívánjuk, legyen már végre vége, mert baromira unjuk. Nem kell több felvonás, elfogyott a popkorn, a kóla, meg a türelem is. Dehát a vég úgy látszik nem hirtelen, katartikusan sújt le ebben a történetben, szóval gyötrődünk még kicsinykét.
Az SZDSZ egy sajátos zárvánnyá, ideológiai rezervátummá képezte magát a közéletben. Most meg akarnának újulni, ki akarnának törni a sáncok közül, és csodálkozva veszik észre az útjukban álló kerítést, amit saját maguk húztak fel maguk köré. Most a csodavárás időszaka köszönt be, láthatóan tényleg képtelenek számolni azzal, hogy beüthet a krach, bezárhatják a boltot, a wurlitzer megáll, a majmoknak pedig nem lesz kitől beszedni az aprót. Most már tényleg semmi más nem maradt, amiből táplálkozhatnak, mint a múlt. Merengeni a Demokratikus Ellenzék idején, a négyigenes népszavazás sikerén, a húsz százalékon. Ezt az időt viszont szómágiával, ráolvasással nem lehet visszahozni. Az ügyvivői testület most a semmibe hátrál a lemondásával, és kötve hisszük, hogy amennyiben a frakció mind a tizenkilenc tagja le is mond, rövid időn belül tudnak helyettük ismert, de bizalmat ébresztő és patyolatorcájú képviselőket találni.
Nem, Gabik, ezek azt üzenték, és ha már a fasiszta diktátor is ezzel cinkel titeket, akkor igen magasra ér. Az ár. Könnycseppet sem morzsolunk el a frakcióharcok felett, és todományos érzékenységünket is csak annyira birizgálja az eset, mint azét a kutatóét, aki egy amőba vajúdását vizsgálja a tárgylemezen. Halmozottan hátrányos helyzetűek tetszenek lenni, kalickából mogyiért nyúlkáló látványosság. Ez a mostani mentőötletetek pedig egy vicc. Előttünk a jelenet: a városban a fasiszta godzilla tombol, a rombolás hangjai közepette először egy, majd egyre több hang kiáltja, Ott!, Oda nézzetek!. A lassan eloszló por- és füstfelhőn egy bajusz tűnik át, majd egy alak bontakozik ki belőle. Kuncze Gábor az, piros bugyogóban.
Kuncze közéleti tevékenysége az utóbbi időben nagyrészt médiaszereplésekre korlátozódott, képviselői tevékenysége látványosan lecsökkent a korábbi ciklusokhoz képest. Egy jópofáskodó interjú Gyurcsány Ferenccel, és egy khm, szerencsétlen javaslat azzal kapcsolatban, mit is tegyenek azok, akik elégedetlenek az ország állapotával, és ennek hangot is merészelnek adni. Nos, ez az ember lenne az SZDSZ megmentője, legalábbis a fővárosi választmány kévánsága ez. Álljon ő a frakció és a párt élére, libéralisme ou mort! csatakiáltással visszafoglalni legalább a Gödör környékét.
Kuncze kritériumai, hogy "országosan ismert, tiszteletnek örvendő, jelentős vezetői tapasztalatokkal rendelkező, sokoldalúan felkészült, a párt egységét megteremteni és a nyilvánosság számára hitelesen képviselni tudó személyiség". Ezen felsorolás alapján természetesen bármely párttársa megfelelne a feladatra, ahogyan Kuncze és a Digitális Tábla szerint Demszky Gábor lenne az ideális jelölt. Mások szerint Gusztos Péter.
Az önmagának törvényt adó párt gázfröccsöt ad a szakadék szélén, bármelyik jelölt kerüljön is a volán mőgé. Az agónia július négyig folytatódik, akkor jön az Országos Tanács a következő résszel. Addig is: Kakukk! Kakukk!
Kapcsolódó írások:
A hübrisz zsoldja
Európa, Európa
