Caracalla
I 2009.06.12. 10:56
Tegnap este lejött egy olyan cikk az Indexen, amitől még a a legvisszafogottabb embernek is fröcsögő nyállal kommunistázni támad kedve. Megint az ügynökügy került elő, az 1956-os intézetnek sikerült azonosítania a Nagy Imre újratemetésén részt vevő 181 ügynök közel kétharmadát.
Ez az egész ügynökügy egyébként a teljes magyar politikai elit és kapcsolt részei árulása, a szartologatás eklatáns példája. A magát antikommunistának hazudó SZDSZ és MDF nem voltak képesek 1990-1994 között tisztába tenni a múltat, megszabadítani bennünket a kádárista-haszonleső elittől és a nyilvánosan még ezt sem vállaló titkos ügynökeiktől, és még máig ennek a következményeit nyögjük. Magyarország nem követte a német példát, sőt itt miniszterelnök lehetett egy kommunista besúgó.
Csak néhány elszánt személy - hős - volt, aki megpróbálta és megpróbálja feltárni az elhazudni vágyott történelmünket. Kenedi János, Ungváry Krisztián, Rainer M. János és az 1956-os intézet többi dolgozója, meg még páran lassan már két évtizede küzdenek azért, hogy a politikai pártok konszenzusa ne hamisíthassa meg, ami történt, ne másíthassa meg a történelmet, olyanformán, mint az az érett sztálinizmusban volt szokásban.
A jelenleg rendkívül lassan üzemelő honlapon alapvetően a Nagy Imre újratemetésén és azzal kapcsolatban még rendelkezésre álló dokumentációk alapján próbálják feltárni, hogy mi is történt húsz éve. A csontvázak meg halmokban dőlnek ki a szekrényből.
Mit érezhetnek például a tisztességtelenségben megőszült Bárándy György ügyfelei és kollégái? Az öreg besúgó, ki tudja, kinek számolt és számol még be az ügyvédi titoktartás körében - miközben titokban legföljebb azt tartotta, hogy besúgó volt - tudtára jutó információkről? És vajon milyen tanácsokat adhatott fiának az igazságról? Addig jó, amíg nem derül ki?
Itt van aztán a rendszerváltás után a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alelnöki tisztét is betöltő Vörös Vince esete. Jó, hogy nem rögtön Kádárt kérték fel a szerepre. Jó kis gazda.
Vagy itt van a verbálisan - de tettekben soha! -, akkor még rendszerváltó és antikommunista SZDSZ sajtóreferense, illetve egy másik SZDSZ-es, akik szintén élvezték a rendszer által odavetett aprót. Volt persze Fideszes és MDF-es kapcsolata is a szolgálatoknak.
A felháborító, hogy ezeket az alakokat nemhogy nem csukták be börtönbe, de semmiféle felelősségrevonás nem volt. Még a nyilvánosság általi ítélkezést is megakadályozták a derék, adóból fizetett politikusaink.
Nekünk, sima állampolgároknak nem marad más, mint hogy emlékezzünk: a szolgálatokkal való együttműködés nem volt kötelező, az erkölcsi hullák nem hősök, a politikusok pedig cserbenhagytak minket, már megint.
És reménykedjünk, hogy a lépten-nyomon akadályokba botló kutatóknak minnél többet sikerül megmenteni a történelmünkből.
Kapcsolódó írások:
Lehet más az SZDSZ?
„Az egyetlen mérce" - Beszélgetés Dr. Forrai Istvánnal, Antall József miniszterelnök „politikai" titkárával
A besúgói jelentés hermeneutikája (Rainer M. János: Jelentések hálójában – Antall József és az állambiztonság emberei 1957-1989)