Ha a sportágak életképessége tükröződik a blogoszférában, előbb vagy utóbb hokinagyhatalom leszünk. Van rakásnyi hokiblog, a hazai csapatoknak, az NHL-nek, de még az orosz KHL bajnokságának is. Mind közül kiemelkedik persze a hazai hokivilág mekkája, a Jégkorong blog, ahová minden fanatikus és kocaszurkoló, vallási hőfokától függően, napi vagy heti rendszerességgel ellátogat, mint minden tisztességes muzulmán a Kába-kőhöz.
A hazai jégkorong népszerűsége és anyagi lehetőségei a szocializmus éveiben ugye nagyjából a nulla közelében álltak: se fedett stadion, és érthetően szurkolók sem sokan voltak. Mintha a KGST iparához hasonlóan itt is államközi megállapodással osztották volna szét a szerepeket; Jaros, ti Skodát gyártotok és jégkorongoztok, Jánosom, hát ti csináljatok buszt, meg mittudomén, pólozzatok, úgy is ott van nektek a Balaton...
Pénz azóta sem szaporodott meg jelentősen a hazai jégkorongélet körül, a fociéletben zsizsegő legendás üzletemberek luxusautói még nem parkoltak be a lassan szaporodó jégcsarnokok elé, de ezzel együtt, vagy pont ezért, lassan, szívósan a sportág folyamatosan fejlődik, és 70 év után megint ott vagyunk, ahová a futball már huszonvalahány éve képtelen eljutni: a sportág elitjében. Az éppen zajló A csoportos világbajnokságon megszorongattuk a szlovákokat és a fehéroroszokat, meg kaptunk két nagyobb zakót, a hoki Szentföldjének számító Kanada csapatától és ami jobban fáj, a sógoroktól is, de ez az a sportág, ahol a vereségek sem kedvetlenítik el az embert.
Nem szalmaláng lelkesedés ez, mert hiányzik belőle a romantikus önámítás, nagyotmondás, a bukás utáni ócska kifogások gyüjtgetése. Számvetés van önmagunkkal mindennap, a számvetésnek pedig következményei. Ahogy EP mondaná: a pozíciónk tiszták. Nem ez a jellemző ma Magyarországon, hogy egészen kulturáltan fejezzük ki magunkat.
És ha már kultúra, akkor érdemes egy egy pillantást vetni a hokit körülvevő szurkolótáborra is. Amikor a négy nyert mérkőzésig tartó magyar bajnoki döntőben a sokkal esélytelenebb Újpest egy meccsen elverte a favorit Alba Volánt, a székesfehérvári szurkolók, ahelyett, hogy darabokra szedték volna a stadiont meg az ellenfél szurkolóit, megtapsolták a jobbat. Az ellenfelet.
Értéket, tartást, közös örömöt nyújtó hagyományt még olyan lehangoló időkben is lehet teremteni, mint amilyenhez most vanszerencsénk. Köszönet érte mindenkinek, aki részese!
(Utolsó A csoportos meccsünkön ma 12 15-kor lehet szorítani a srácokért. Jővőre pedig a gyors visszajutásért!)
