Azt hiszem, hogy a Szokurov film magyarított címe: Orosz bárka. A film különben szerintem is nagyon jó, pontosabban egy érdekes kísérlet.

Viszont Szokurov kapcsán annyi pontosítást tennék, hogy ő nem volt Tarkovszkij tanítvány, sokkal inkább arról van szó, hogy bizonyos tekintetben Tarkovszkij örökösének tartják Szokurov munkásságát.
Mondjuk szerintem Tarkovszkij művészete annyira személyes és egyedi volt, hogy csak nagyon nagy vonalakban beszélhetünk kettejük szellemi-művészi kapcsolatáról.

Na, jól eloffoltam a végére a dolgokat, úgyhogy. Snitt.

Dehogy offolta el, Gasper, én csak azt írtam, amit hirtelenjében megtudtam vagy megtudni véltem + ahogy értelmeztem. Úgyhogy köszönöm a kiegészítést.

Úgy, úgy. Az orosz bárka címen vetítették a filmet Magyaro.-on. Én a Duna tévén láttam, talán másfél-két éve. Bár kizárt hogy egyetlen vágás nélkül vették fel és az is, hogy csak egyetlen nap alatt, de pislantani nem tudtam, úgy néztem végig. Hű, de nagyon-nagyon jó volt!!!:-)

Nincs mit.

Amúgy ha már film, akkor ott van Nyikita Mihalkov -szerintem eléggé hollywoodira sikerült- filmje, a Szibériai borbély.
Viszont van benne egy nagyon jó jelenet, amelyet a Kremlben vettek fel, ahol egy tisztavatást láthatunk. Ráadásul Mihalkov játsza a cáratyuskát, elég meggyőzően.
De maga a jelenet mintha a manapság igen feltörekvő Oroszországot is szimbolizálná egyben. Szóval olyan büszkére sikeredett jelenetről van itten szó.

Na, akkor itt a nem éppen rövid részlet, de érdemes megnézni:

www.youtube.com/watch?v=ZyOphyIt_ho&NR=1

üdv, G

Ajajajj!
Olaszul van szinkronizálva. Szóval így elég gáz, de lehet orosz részleteket is ott találni.

Megnézegettem itt a linkeket és bizony nem tudom elhesssegetni a gondolatot, hogy az oroszoknak is egy putyin-éra kellett, hogy vissza tudjanak fordulni a saját múltjuk felé, lehet, hogy mi sem ússzuk meg kevesebbel:-(

bbjnick,
a kérdés csak az, hogy hová is nyúlnánk vissza a te gondolatmeneted szerint.

Baj lesz Putyinnal, nem német, márpedig a Romanovok - mint a Windsor-ház - ugyi....

Gasper!:-)

Visszakérdezek: mert az oroszak hová nyúlnak vissza? Van egy orosz (moszkvai) történelemtanár ismerősöm. Többnyire itt él Magyarországon. Most éppen otthon van. Elég sokat beszélgettünk arról, hogy ők hogyan látják a "dolgokat" és mi hogyan. Neki egy szemernyi problémát sem okoz, hogy újra fölfedezze a múltjukat. Meséli: folyamatos téma a családján belül és a rokoni-baráti körben minden új információ, ami a bolsevizmusról vagy a bolsevizmus által eltorzított múltbeli tények valós arcáról kiderül. Nekik ez nem kényes, hanem izgalmas és felszabadító. És mindemellett teljes valójukkal a mában élnek és készülnek a nagyhatalmi pozícióra... (És tényleg!: Putyin annyiban érdekes, amennyiben most ő a "megmentő", aki (tényszerűen) a vadkapitalizmusból, az anarchiából, a kormányzóságokat szabad prédaként kezelő egykori párttitkárok, és "újoroszok" kiskirálykodása alól felszabadította Oroszországot.) Nincsenek aggályaik, hanem elvárásaik vannak vezetőikkel szemben...

Hogy mi hová nyúlnánk vissza a gondolatmenetem szerint???

Illyést olvasgatom mostanában és szerintem nála ott a válasz: kontinuitás van. Szellemi értelemben mindenképpen. Csak hagyni kellene, hogy ezek a szellemi értékek/erők éljenek, működjenek. Tudom, hogy ez így nagyon "nácigyanús" szöveg, de hát mi'csinájjunk, mi'csinájjunk, ez van: hatástalanítani kellene azt az ideológiai terrort, azt a szellemi blokkot, amit a későkádári elit, mint egy "maya-fátylat" borított a társadalomra, hogy ellenállásképtelenné tegye. (A mechanizmust volt szerencsénk megismerni az elmúlt húsz év alatt). Ha ettől megszabadulnánk - fogadjunk két fél vodkába! -, mindjárt láthatóak volnának a jövő körvonalai is (akár több is:-D)...:-)

Lehet, hogy megleplek, de szerintem nem csak 1948-ig vállalhatóak a hagyományok, hanem utána is születtek olyan szellemi értékek, amelyeknek üzenete van a mának is (de ezek nyomban nyilvánvalóvá is válnának, ha értelmes és szabad társadalmi párbeszéd folyhatna az országban)...


ü
bbjnick

Naná, hogy 1948. után is születtek vállalható és fontos szellemi dolgok, hiszen végső soron teher alatt nő a pálma :))) De komolyra fordítva a dolgot, elég csak a 60-as 70-es évek magyar képzőművészetére gondolni, abból is a Tűrtre és a Tiltottra.
Talán csúnya amit írok, de engem kicsit zavarnak azok a hiradófelvételek, ahol Illyés a Kacsingatóssal jattol, úgy a konszolidáció éveiben. Persze ez nem von le semmit írói, szociográfiai munkásságából. Márait például próbálta hazahívni az Akadémia a 80-as években, de ő még a lehetőség gondolatától is irtózott. Szegényen, betegen, öregen lett öngyilkos San Diegoban, nem is sejtve hogy mekkora divatot csinál az utókor a munkásságából.
De hát ez volt a puha diktatúra. Viszont az ára sokba' van eddig is, és még nem látjuk a számla végét.

Egyébként az egy érdekes dolog, hogy a Szovjetunió összeomlása után mindenféle probléma nélkül tudták és tudják az orosz emberek pravoszláv hitüket gyakorolni. Na persze az orosz lelket az a rendszer sem tudta kifingatni.
Nálunk meg mi van? Félművelt ateista sóderolás van mindenhol. Na persze sajnos az egyházak, mint szervezetek körül sem éppen mindig tökéletes minden.

A másik pedig az, hogy szerintem a hazug politikai korrektség méghazugabb kényszere tragikus visszatartó erőt jelent ennek a társadalomnak. Én a pc-ben látom az egyik legkomolyabb problémát.

Gasper!

"a hazug politikai korrektség méghazugabb kényszere tragikus visszatartó erőt jelent ennek a társadalomnak. Én a pc-ben látom az egyik legkomolyabb problémát."-írod.

"hatástalanítani kellene azt az ideológiai terrort, azt a szellemi blokkot, amit a későkádári elit, mint egy "maya-fátylat" borított a társadalomra, hogy ellenállásképtelenné tegye. (A mechanizmust volt szerencsénk megismerni az elmúlt húsz év alatt). Ha ettől megszabadulnánk - fogadjunk két fél vodkába! -, mindjárt láthatóak volnának a jövő körvonalai is (akár több is:-D)...:-)"-írom.

Ennek az ideológiai terrornak egy legfontosabb eleme az általad is említett PC...

ü
bbjnick

Tudom, egyről beszélünk :)

De például nagyon tetszik a borsodi cigányvajda országos feltűnése, aki egy az egyben p*csánrúgná a kisebbségi vezetőket és a vajdaság intézményét helyezné újra előtérbe. Ahogyan az évszázadokon keresztül autentikusan működött ebben az országban. Mondjuk úgy 1948-ig.

Na megint elkanyarodtunk Bergyájevtől :)))

orosz frigyláda! na persze! jó hogy nem mózeskosár! megáll az eszem... :))))

És mit szólna ahhoz, ha bárkát írtam volna? Az talán nem az Ószövetségben van? Nem sok ésszel lesz kevesebb a világban, ha az Öné megáll :>