Caracalla
I 2008.10.08. 08:23
Volt szerencsétlenségem olvasni a HVG.hu oldalán a vélemény rovatban megjelent méltányos politikaelemzést Pétervári Zsolt klaviatúrájából. Az alapfelvetés a következő: ne legyen költségvetési plafon, mert az szűkíti a kormány mozgásterét, továbbá a magas államháztartási hiány egy szép politikai hagyomány, és emellett még a liberális elvek szerinti 'checks and balances' rendszerét is összedöntené, mivel a kormány 'önálló hatalmi ágként való létét kérdőjelezné meg'. Továbbá előveszi még azt a bizonyos körökben népszerű érvet, hogy a fejlesztési hitelek és - az éppen aktuális pénzügyi zavarok miatt - a pénzügyi rendszer megmentése érdekében felvett hitelek jó dolgok, nem csak fogyasztásra lehet hitelt felvenni.
Ilyen szép kövér és egytől egyik csúsztatáson alapuló demagógiacsokrot már régen láttam.
Kezdjük hátulról. Kérem jelentkezzen, aki látott hazánkban olyan fejlesztési hitelt, amit jól költöttek volna el. Minden, az állam által finanszírozott beruházás drágább, tovább tart, és sokszor értelmetlen. Ki venne fel hitelt az ötös metróra? Ki venne fel hitelt a következő autópályára? Hol látni olyan tervet, amely a következő két évben komoly hitelfelvételt indokolna? A pénzügyi zavarokról meg annyit, hogy miért is kellene a költségvetésnek kisegítenie a bajba jutott pénzintézeteket? Ennek komoly morális és pénzügyi kockázatai vannak, amely azonban jelen post témájába nem vágnak - olvassák el inkább Becker és Posner gondolatait a témáról. Azonban ezt a vitatott témát mint kizárólag egyértelműen pozitív elemet felvenni eléggé megkérdőjelezhető. Mindenesetre szögezzük le: Magyarországon nem lehetséges olyan jogi aktust alkotni, amelyet ne lehetne módosítani, például a fenti - kétségkívül rendkívülinek minősíthető - körülmények esetén, ha megvan hozzá az elfogadással azonos többség.
A második problémája a szerzőnek a politikai pluralizmus, a hatalmi ágak egymáshoz való viszonya és a kormányzat, mint hatalmi ág elméletéből vezetné le a költségvetési korlát liberális demokráciában való elfogadhatlanságát, és helyette inkább a költségvetési törvényben való rendelkezést javasolná a kiadások befagyasztásának eszközéül. Ezzel az elmélettel két apró probléma van: a liberáls demokráciának, mint zászlónak a heves lengetése közben Pétervári elmulaszja felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány mindig a parlament - amely közvetlenül választott népképviseleti szervként a legfőbb hatalom egy liberális demokráciában - felhatalmazása alapján költhet pénzt. Ennek a felhatalmazásnak az alapvető eszköze tényleg a költségvetési törvény - amely azonban nem feltétlenül egy évre szól - és a felhatalmazás teljesítésének ellenőrzési eszköze a felmentést is tartalmazó zárszámadási törvény. Vagyis a kormánynak sosincs olyan mozgástere, ami ne a parlamenttől származna. Az meg egyenesen hipokrita álláspontnak tűnik, hogy a tipikusan egyéni és részérdekek előtérbe kerülését hozó költségvetési vitában tartja elképzelhetőnek Pétervári a költségvetési korlát megtárgyalását - a tapasztalatok azt mutatják, ez nem fog működni. Ugyanakkor egy költségvetési korlát nem vonna el oly sok jogkört a kormánytól, legfeljebb a tervezéskor olyan elemmel kényszerülne számolni, amelynek megállapítása eddig sem állt jogkörében.
És akkor a mostani helyzet újabb specialitása: a kormány kisebbségben van, vagyis nem bírja a legfőbb hatalmi ág támogatását (tegyük fel, hogy mind az SZDSZ, mind a Társaság, mind az MDF ellenzéki). Nyilvánvaló, hogy a költségvetési törvénnyel formálisan a parlament képes korlátozni a kormány mozgásterét. Összedőlne ettől a demokrácia? Pétervári Zsolnak kellene a fenti gondolatmenete alapján a leghangosabban követelni a kormánytöbbség helyreállítását vagy új választás kiírását. Én személy szerint nem tartom azt rossz döntésnek, hogy az SZDSZ kiemel egy valóban fontos kérdést abból a mocsárból, amely a költségvetés kialakulását körülveszi általában.
A harmadik elem pedig a hagyományra való hivatkozás. Lám-lám, már a dualizmusban is rossz volt a költségvetési politikánk, miért akarnánk azt most megjavítani? Csak éppen arról az apróságról feledkezik meg, hogy a dualizmusban teljesen más volt az állami bevételek és kiadások struktúrája, tipikusan nem volt például kiterjedt állami szociális ellátórendszer, stb. - voltaképpen nem tudnám a különbségeket felvázolni, de Pétervári anélkül használja a hasonlatot, hogy erre vagy kísérletet tenne, vagy felhívná olvasói figyelmét. Az általa hozott idézet pedig éppen rontja az összevetés hitelességét, hiszen ott egy kétségkívül fontos beruházási célra - vasútfejlesztésre, amelyben hazánk igencsak elmaradot volt - felvett hitelről van szó. A Horty-rendszerben felvett kölcsönök egyébként tudtommal az ország katasztrogfális gazdasági helyzetét kívánták kezelni, amikor majdnem mindegy, milyen áron, de tőkére volt szükség, a kádár-rendszerbeli hitelek viszont tudtommal éppen az életszínvonal fenntartását szolgálták. Most javasoljam Pétervári Zsolnak, hogy költözzön jurtába és járjon lóval, az is milyen szép hagyomány? Elég kicsinyes lenne.
Pétervári Zsoltnak elő kellene kapnia az Alkotmányt meg a klasszikus liberális munkákat, és utánaolvasnia, hogy a kormányzat munkáját úgy általában korlátozza-e a parlament. Ott jó eséllyel nem azt fogja találni, hogy a kormány kormányoz, az ellenzék ellenőriz, a választópolgár meg ítélkezik, hanem a választópolgár választ, a bíróság igazságot (vagy legalább jogot) szolgáltat, a kormány végrehajt, a parlament törvényt hoz. Ezek ugyanis a liberális demokráciának a garanciái. Esetleg elő kénne venni a tankönyveket újra.
