"Sok kutató úgy véli, hogy a szavazáson való részvétel egyik mozgatórugója az önzetlenség lehet."

majd később:

"Az ilyen típusú szavazó egy másik válfaja egocentrikus megfontolás miatt véli úgy, hogy szavazata számít."

Így már minden világos.

:D

Szerintem egyébként ez az állítás az, amit különösen érdemes volna körüljárni, megvitatni:

"A demokrácia minősége ugyanis attól is függ, hogy minden lényeges állampolgári csoport részt vesz-e benne."

A magyar helyzet: az idős, nyugdíjas korosztájok politikai aktivitása jóval magasabb, mint a fiataloké. A politikai közbeszédet pedig olyan szimbolikus ügyek uralják, melyeket a fiatalok egyszerűen leszarnak, mert nem releváns, teljesen virtuális álproblémák. A nyuggerek meg imádnak rugózni rajta. Lásd a jobb-és baloldal állandó tüntetőit és felvonulóit.

Amíg a politikai közbeszéd nem változik meg, és nem olyan dolgokról szól, mely a fiatalabb generációkat is érdekli, addig ők kevésbé fognak elmenni szavazni, és marad az, ami most van. Én így látom.

KorosztáJok???!!!
Jáááááááj, ez fályt!
:D

jellemző, hogy ha nyuggerezek, pont maga kezd kekeckedni :D

Amúgy meg golyót a fejembe, ááá...:)

"A demokrácia minősége ugyanis attól is függ, hogy minden lényeges állampolgári csoport részt vesz-e benne."
Mi az hogy "lényeges állampolgári csoport"?? Ha vannak ilyen csoportok akkor vannak lényegtelenek(?) is. És ahol ilyenek vannak az még demokrácia?

Az állítással természetesen nem értek egyet. Szerintem egyáltalán nem ettől függ a demokrácia minősége.
Hadrián VII.-hez csatlakozva: ezt az állítást érdemes lenne megvitatni.
Mitől függ a demokrácia minősége??

"Mitől függ a demokrácia minősége?? "

talán az autoritás elismertségétől. Ha a politika hiteltelenné van téve, akkor maga a demokrácia intézménye válik hiteltelenné. Az Őszödi beszéd, a költségvetés eltitkolásának jelentősége ebben rejlett - értelmetlenné vált általa a szavazásban részvétel.

Petibatya,
Mindenki tudja, hogy a szavazati jog (elvileg és in abstracto) még ma is képességekhez kötött. Mondjuk ha ki volna terjesztve a csecsemőkre és a közveszélyes elmebajosokra, akkor végre megvalósulna a hőn áhított demokrácia? For God's Sake...

Loxon,

ráadásul a tizennyolc éves korhatár önkényes és elnyomó. El kell törölni: aki már tud katicát rajzolni, az ikszelni is tud.

Ez az, Pharmacist, mindig tudtam, hogy mi ketten egy új kor hajnalát nyitjuk meg, amely eltörli a Sötét Berögződéseket.

Nem kellenek korhatárok, képességek. Piha, maszlag! Ikszelni mindenki tud, aki nem, annak meg kell fogni a kezét, és a Szent Demokrácia nevében vezetni. Ez hát a Végső Válasz, a Közös Nevező!

Az ikszelés!

Közben azon gondolkodtam, nem kellene-e szavazni arról, hogy szavazzunk-e.

A paradoxont leszámítva, az ikszelés nem elnyomó? Miért ikszet? Az iksz miért X-alakú? Miért pont oda? Miért tollal? Miért csak egyet? Etc.

Ezen még gondolkodnom kell. Addig is, el vagyok nyomva.

(letör egy darabot az elnyomottak keserű kenyeréből és Loxonnak nyújtja)

Köszönöm... barátom... testvérem. (Az elnyomottak szenvedésteljes ábrázatával forgatja lassan, megbecsüléssel szájában a falatot.)

Azt kell mondjam, hogy megfontoltam, és... nehezemre esik bevallani, mert valami ős középkori sötétség fojtogatja a lelkem, hogy ne tehessem... igaza van. Egy éjszakába telt, egy nehéz éjszakába, de fokról-fokra be kellett lássam igazát.

Ha jól meggondoljuk, az X túlságosan emlékeztet a különféle keresztekre, amelynek uralma alatt milliók szenvedtek. Talán elég lenne egy pötty is. Pöttyöt ejteni mégiscsak könnyebb, olyat még egy csecsemő, egy rángatózó őrült vagy egy légy is tud. Talán toll sem kell hozzá, elég volna egy vagy akár több, igen, több nyálcsepp. Gondolnunk kell azokra, akiknek szent véleménye nélkül demokráciánk nem lehet Teljes és Tökéletes. Én szívem szerint megszavaztatnám az állatokat, mégpedig a bacilusoktól a patkányokon át a sasokig mindegyiket, valamint a füveket, fákat... óh, a bölcsesség határtalan, és minden lénynek joga van döntenie a sorsáról. Talán, még Isten is, ha van, kaphatna egy esélyt, hogy a saját sorsáról döntsön, és egy szavazattal hozzájárulhatna a Teljes Igazság győzelméhez. Amely természetesen mindig a többség bölcs választásának felel meg.

De előbb, ebben is teljesen igazat adok Önnek, el kellene gondolkodnunk, vajon a szavaztatás nem egyfajta diktatúra-e? Végül is előírt szabályok szerint zajlik, ami mégiscsak diktatórikus dolog. Mindenféle kirekesztő szabályt kell betartani. Egyáltalán, be kell tartani dolgokat, szabályokat. Ez elnyomás, színtiszta elnyomás, ne is próbálják vitatni. Le a szavaztatókkal, le a demokratákkal!

(Öngyilkos lesz, de a többség szavazata feltámasztja)

Kénytelen vagyok egyetérteni az urakkal. Sajnos a demokráciát még nem sikerült kiterjeszteni a csalánozókra pl. (bááááár....) Hát milyen demokrácia az ilyen?
A másik az, hogy ha egyszer mindenki dönthet magáról a demokráciában, akkor miért engedjük hogy a zemberek 40-50%-a ne szavazzon? Így a demokratikus önuralom alapján magukat nyomják el. És Rusznyó is megmondta, hogy kényszeríteni kell azokat a szabadságra, akik ezzel nem tudnak okosan élni.
Mindenkit az ikszelőpadho'!

Gabrilo, Maga egy tekintélyuralmi elhajló. Magát már túlhaladta a korszellem (ti. Mr. Pharmacist meg én vagyunk a korszellemek, és kísértetként járjuk be Európát).

Először is arról kellene megszavaztatni a csalánozókat (is), hogy szavazzunk-e. (1). Sőt. De, izé. Arról kellene inkább szavazni, hogy szavazzák-e meg a csalánozók, pontosabban... na, most jól belezavarodtam.

Nincsenek szabályok, ez a lényeg.

(Súgva: Pharmacist, Pharmacist! Segítsen.)

Istenem,
inkább a Szent Hivatal szakavatott eljárásai, mint a maguk humornak látszó tevékenysége.

Nem tudom a szavazáson mit lehet itten viccelődni, én szavazok, maguk többiek nem. Kiváló monarchista megoldás: egy ember egy szavazat. A többieknek meg altesti rugdosás.

Aha, már az Ancien Régime is kommentelhet? :(((

"Miért megyünk el szavazni?" No miért is?

Mert tévesen úgy gondoljuk, (mert elhitetik velünk), hogy szavazatunkkal tényleges alternatívák között választhatunk.

Valójában a társadalom jövőjére vonatkozóan - mint ahogy a társadalom rendszerelméleti megközelítésénél ez nyilvánvalóan látható - konkrét elemeiben, előre meghatározható jó cselekvési alternatívák nem léteznek. Amiről - az időbeni kényszerű változtatás igényeit figyelembe véve - alternatívák tekintetében egyáltalán beszélni érdemes, az a legkülönbözőbb szintű társadalmi alrendszerek jövőbeni jó (értsd: közjót szolgáló) működéséhez szükséges, jó döntések feltételeinek megteremtése, vagy e feltételek megteremtésének elmulasztása.

A pártok a választópolgárok számára az állam, és ezen keresztül a társadalom jövőbeni működésére vonatkozóan minden esetben konkrét részleteiben is meghatározott alternatívákat kínálnak. Egyértelműen így van ez, a magukat egyre gyakrabban „program pártokként” meghatározó pártok esetében, de alapvetően ez a meghatározója az inkább „ideológiai” alapon szervezett pártok hatalomszerzési technikáinak is.
Ezek a konkrétumaikban is meghatározott - társadalmakat megosztó - alternatívák, és közülük a közjót leginkább szolgáló alternatíva kiválaszthatóságának látszata a többpárti demokráciák politikai és társadalmi megújulásának legfőbb korlátai.

A parlamentáris demokráciák viszonyai között a különböző pártok közreműködésével zajló kollektív szemfényvesztés „teremti” meg a feltételeket az államhatalom, s azon keresztül a társadalmi folyamatok irracionális működéséhez, ezeknek az irracionális folyamatoknak az állandósulásához, és elmélyüléséhez.

A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom "A polgári demokrácia csapdája" című írást.
www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=45004