Az internetes vitákat elnézve nagyon úgy tűnik számomra, hogy a vallásokkal, egyházakkal kapcsolatban kétféle álláspont az elterjedt: vagy az ember konkrétan hívő, vagy pedig elszánt szekularista, aki a vallásokat sötét középkori babonáknak, az emberi fejlődés előtt akadályként álló ódon romoknak tartja, amelyeket el kell takarítani az útból, feloldva őket a maró gúny savában.
Lehetséges-e higgadt középút - az a verzió, hogy nem vagy hívő, de elszánt antiklerikális sem? Sőt: jó ötlet volna-e egy efféle középút irányába elmozdulni? Ezt vizsgáljuk most meg.
Shenpen írása teljes terjedelmében portálunkon olvasható.