Meglepő módon egy-két dologban egyetértek Babarczy Eszterrel:
"Azzal is egyetértek, hogy tulajdonképpen nem is a melegekről van szó, hanem az általános balkáni idegállapotról, arról, hogy mindenki idegbetegen vár valami vélt provokációra, hogy üthessen végre. Nem tudom, hogy figyeled-e, hogy állnak az emberek sorban mostanában: alig várják, hogy valaki rálépjen a lábukra, és üvölthessenek egy jó nagyot."
De mi van valójában emögött?
Szerintem az van, hogy a létező rendszer rosszabb a skandináv értelemben vett szocializmusnál és rosszabb az amerikai értelemben vett kapitalizmusnál.
Rosszabb a szocializmusnál, mert nem együttérző, rosszabb a kapitalizmusnál, mert nem igazságos, mert az előrejutás, a siker, a vagyonosodás módja nem a tehetség, a kemény munka és a takarékosság, hanem jó politikai kapcsolatok, az oligarchia köreibe tartozás, a közvagyon lenyúlása, a külön engedélyek, a lezsírozott EU-támogatások, a megúszott adócsalások és egyéb húzások, a belülről való súgások és így tovább. (Reakciósok kedvéért: és rosszabb az arisztokráciánál, mert nincs noblesse oblige. Afféle anti-arisztokrácia: nem a legnemesebbek, hanem a leggátlástalanabbak uralma.)
Ennél többről is van szó, ez nem csak gazdasági kérdés, hanem arról van szó, hogy a rendszer igazságtalansága a jellemet, a karaktert is erodálja. Amikor a főgengszter reményteljes kisgengszter csemetéi már a bíróságot is semmibe veszik, akkor egyértelművé kezd válni, hogy az oligarchiára más törvények vonatkoznak: leginkább semmilyenek.
Ez az alapvetően igazságtalan helyzet kőkeményen rombolja azokat az amúgy sem túl erős polgári jellemvonásokat, amelyekre manapság egy úgy-ahogy normális állam épülhetne. Az emberek dühösek, és jogosan azok, igaz, nem mindig tudják, hogy kikre kellene dühösnek lenniük és gyakran nem azokra dühösek, akikre kellene. És gyakran nem úgy fejezik ki, ahogy kellene.
Van egy határ, amit meg kell húzni és onnan kezdve sitt, nyilván. A jogos harag nem mentség mindenre, főleg akkor, ha pont ártatlanok ellen tör ki, mert éppen ők vannak kéznél. Lehet ez a határ a repülő macskakő és Molotov-koktél, vagy ennél még szigorúbb határ is, most ebben a cikkben nem kívánok állást foglalni.
De azt is látni kell, hogy ebben a légkörben nem szabad provokatív rendezvényeket szervezni. Talán, amikor prosperitás van, nyugalom és önbizalom személyes és nemzeti szinten egyaránt, talán akkor az emberek úgy állnak egy ilyen homokosfeszthez, hogy röhögnek egyet rajta, azt mondják, hogy ezek tök zakkantak, de hát ilyen is van, és kész.
Most nem ez a helyzet, most feszültek az idegek, fortyognak az indulatok, erős a frusztráció, a neurózis határára vagy onnan is tovább sodorta az embereket a sokféle igazságtalanság, az oligarchikus rendszer. Igen, erről nem a homokosok tehetnek, ennek az egésznek ők is az áldozatai. Nyilván. De ettől még önmérsékletre van szükség.
Valamit pontosan tisztázni kell. Odáig egyetértek a libikkel, hogy a türelem, a tolerancia fontos dolgok (igaz, visszafele is, pl. szólásszabadaság mindenkinek). De a türelem nem jelenti a normális és az abnormális közötti határok eltaknyolását.
Ez a drag queen-banzáj közterületen abnormális, ezt ki kell mondani, ezt tisztázni kell.
A dolog másik része viszont, hogy elvileg kell (polgári kötelesség) és szerencsés esetben a gyakorlatban is viszonylag jól lehet tolerálni dolgokat annak ellenére, hogy azok abnormálisak. Pontosan ez a plurális, sokszínű társadalom lényege, hogy el lehet térni az elfogadott normáktól, ha az ember normálisan, visszafogottan, a többiek érzéseit-előítéleteit tiszteletben tartva csinálja. És amikor jólét van, nyugalom és önbizalom, akkor egy kicsit kevésbé visszafogottan is el lehet térni, lehet talán egy kicsit feszegetni a határokat, pukkasztani a polgárokat. Mondom: egy kicsit. Nyilván nem az a cél, hogy legyen mindenki egyforma, eléggé unalmas lenne.
Most ennek nincs helye, mert most nem a szerencsés eset áll fenn. Most sok a feszültség a légkörben, puskaporos a légkör, sok az indulat, a frusztráció. Ez nem kedvez a türelmességnek. Most egy darabig magánterületen tessék homokozni, pl. egy kibérelt kempingben, oké?
