smalladam
I 2008.06.30. 11:40
vendégszerzőnk írása
Bár ezt a posztot Zamárdiból írom, elsősorban azoknak ajánlom, akik hozzám hasonlóan kénytelenek szembesülni a nyár felé tetőző poszt-ifjúsági problémával, és a napjaikat ilyenkor is egy légkondicionált irodaház harmadik emeletén töltik, a lehangoló irodabútor-ipar egyik eleméhez láncolva. A téma a Kádár-rendszer napos oldala, vagyis a Balaton, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években.
Lehet sok mindent mondani a rendszerre, de a létezett szocializmus vitathatatlan érdeme, hogy tömegeknek tette lehetővé a nyaralás, és a nyaralásból, turizmusból megélés örömeit, melyek máig élő szimbóluma kétségtelenül az aligai két hét, a zánkai úttörőtábor, a lángossütő-bódé és a sült hekk.
A hatvanas években kezdődő, engedményeket kínáló társadalompolitika eredményeképp SZOT-üdülőkkel, úttörőtáborokkal, aztán fokozatosan a legváltozatosabb anyagokból összerótt nyaralókkal épült körül a tó. A Balaton melletti nyaralás a nyári vakáció szinonimájává vált, és nyaranta százezrek utaztak egy-két hétre a tó partjára Keszthelytől Zamárdiig. Megjelentek a külföldiek, a tó mellett megvethette a lábát a dollárboltos nyugati kapitalizmus, és furnérlemezes-zimmerfrejes hazai változata egyaránt.
A korszak talán legjobb összefoglalója a Balaton retró című, dévédén is kapható dokumentumfilm. A nagysikerű Budapest retró I.-II. Balatonra specializált folytatása mindent elmond a zánkai úttörőváros építésétől a strandterületek szigetekkel való megnövelésére kidolgozott eszement tervekig. A korabeli híradó- és filmrészletek, videoklipek - mint az alant látható Bergendy-szám - és a hozzájuk fűzött kommentárok finoman adagolják a matracszagú nosztalgiát, megemlékezve a korszak negatívumairól is, például a „huligánokra” vadászó önkéntes rendőr intézményéről.
A szocializmus ugyanis a nyári vakáció idején sem feledkezett meg az ellenség szemmel tartásáról. Cseh Tamást 1962-ben például kitiltották Balatonalmádiból „tvisztelés és hozzá való zenélés” miatt, de még Siófokra is követték a rend éber őrei. Aki a pontos sztorira kíváncsi, az elolvashatja Bérczes László Cseh Tamással készített „beszélgetőkönyvében”, mely 2007-ben jelent meg.
A „magyar Bob Dylan” persze nosztalgikusan emlékezett meg a hatvanas évek balatoni vakációiról, mikor Kafkát, és Sartre-ot olvastak, és annyira ráértek, hogy nap, mint nap hajóval átmentek Almádiból Siófokra. Az énekes alant hallható híres dalában, az első, 1977-es Levél nővéremnek című albumán megjelent Hatvanas évek-ben állított generációs emléket balatoni nyaraknak és a korszaknak.
S bár a hatalom a tavon is rajta tartotta szemét, a rendszer ellen lázadó ellenkultúra történetében is fontos szerepe volt a Balatonnak. 1970-től 73-ig Balatonbogláron, a falu feletti dombon álló használaton kívüli temetőkápolnában gyülekeztek össze a szakállas-Jézus-sarus underground művészek és értelmiségiek, hogy „kápolnatárlatokkal”: kiállításokkal, performanszokkal és bulikkal lázadjanak.
Galántai Györgynek, Erdély Miklósnak, Jovánovics Györgynek és társaiknak sikerült is kivívniuk a rendszer haragját. A kápolnatárlatokat betiltották, a művészeket megfigyelték, a társaság pedig az Andrássy úti FMK-ban folytatta tevékenységét. A Kádár-kori avantgárd munkásságát összegyűjtő és ápoló Artpool Művészetkutató Központ honlapján a hangköltészeti dokumentumok és performansz munkafüzetek között külön megtekinthetőek Boglár emlékei.
A balatoni nyár a filmművészetet is megihlette. A széles mezőnyből szubjektív módon a vitorlamániás magyar Bud Spencer klasszikus filmjét, az 1980-as Pogány Madonnát ajánlom. Bujtor István vitorlázik, motorcsónakázik, elfogóladával üldöz, szétaprítja egy játékterem berendezését a kapufabajszos tihanyi HMCS-k fején, végül Kern András, Bánhidi László és a kötelező kisfiú segítségével megtalálja a Tihanyi Apátságból ellopott értékes kegytárgyat. Mindezt a nyolcvanas évekbeli balatoni nyár kulisszái között.
Végezetül pedig még egy szám ugyanabból a korszakból, de csak mert ordítva kínálja magát: A KFT Balatoni nyár című örökzöld popslágerében Laár András és társai összefoglalták a balatoni nyár-érzés esszenciáját, hamburgerrel, magas árakkal, zűrös egynyári szerelmi ügyekkel, és minden balatoni nyaralás obligát befejezésével, a hazautazással. A vonatról az aligai magasparton még érdemes visszanézni a tóra!
