"Az új pontszámításban összesen 400 pont szerezhető a tanulmányi eredmény és az érettségi alapján, amit 80 többletpont egészíthet ki. Többletpontot eddig csak többlettudásért lehetett kapni, 2007-től már a hátrányos helyzetért is jár többletpont. Így azoknak is nagyobb esélyük van a továbbtanulásra, akik mögött nem áll tehetős szülő, sok különóra és elitgimnázium.
Többletpontok:
Hátrányos helyzetű +25 pont
Halmozottan hátrányos helyzetű +50 pont
Fogyatékkal élő +50 pont
Gyermekét gondozó +50 pont" /Új Magyarország - Tájékoztató a megújuló Magyarországért, ingyenes kiadvány/
Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy szerintem ez az egész egyszerűen szörnyűséges. Bizonyára meg fogom kapni, hogy milyen kegyetlen és érzéketlen vagyok, szociáldarwinista, egyebek. Akinek ez lenne majd rólam a véleménye, azokat kérem, még egyszer gondolják át, hogy mit és miért írok. Köszönöm!
A huszadik század során a hatalomra kerülő kollektivista erők mindig is tisztában voltak az oktatás, az oktatáspolitika fontosságával, éppen ezért próbálják saját ideológiájukat minél hamarabb ráerőltetni arra. Saját támogatói bázisukat pozícióba hozni, az "ellenségét" meg letörni, az oktatás területén is. Így volt ez a numerus clausussal, a zsidóság jogainak korlátozásával, a "keresztény középosztály" pozícióinak mesterséges, állami beavatkozással történő megerősítésével. Később pedig a munkásifjak favorizálásával, a gyanús, reakciós származásúak ellenében. A rendszernek egyensúlya van: ha pozitívan diszkriminálunk valakit, akkor ezt csak úgy tehetjük, ha másokat viszont negatívan. Az "önmagában" létező pozitív diszkrimináció: hazugság.
Kezdjük akkor a saját elképzeléseimmel (illúzióimmal). Szerintem az oktatás a tudásról szól, az előremenetelt és felvételiket pedig a tudásnak kell meghatároznia. Ismerem a kifogásokat: az oktatás újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, a városi/értelmiségi gyerekei hatalmas előnyben vannak, az elvárt tudás a középosztály igényeihez van alakítva, stb. Ezekkel nem is vitatkozom: de ezeket nem ismerem el jogos kifogásként. Ezek a kifogások a társadalommérnökösködésről szólnak, az oktatás célját az ideális társadalom megvalósításában (is) látják, nem pedig a tudásban.
Ami leginkább meglepett a kiadványban, az a retorika. Nyílt bevallása annak, hogy bizony létezik az "ellenség", a "kiváltságosok", és hogy az ő érdekeik ellenében történnek az intézkedések. És a faji-és osztálypropagandából jól ismert módszerrel az ellenségnek egy torzképe rajzolódik fel, az oksági viszonyok rövidre zárásával: hiszen ki nem ért egyet azzal, hogy erkölcstelenül jut előnyhöz a burzsoá szülőkkel rendelkező kis Richie Rich?
A szöveg azt sugallja, hogy ha "csak a tudásért lehet többletpontot kapni", akkor azzal a szegények rosszul járnak, a gazdagok meg jól. És csúsztat: nem azért jár jól a gazdag, mert ő jobban teljesít, mert nagyobb a tudása. Nem. Hanem azért, mert gazdag. És pont.
Miért rendkívül aggályos ez az egész?
A kormány valamilyen baloldali ideológia nevében az egyenlőséget (egyenlősítést) már nem csak a szabadság, hanem a jogegyenlőség elé is helyezi. Ha a társadalmi egyenlőség vagy bármilyen óhaj felülírja a jogegyenlőséget, ott jeleznie kell a szirénának. Szerintem.
A pozitív diszkrimináció együtt jár a negatív diszkriminációval. Ha valakinek valamire pluszpontot adunk, azzal előnyhöz juttatjuk másokhoz képest. Ha "A"-nak a plusz tudásra adunk pontot - "B" ezt "behozhatja", ha ő is tanul. Ha a felvételi követelményeket nem az egyén által elérhető és alakítható komponensekben határozzuk meg, hanem általa egyénileg módosíthatatlan, elérhetetlen feltételekben, ami fölött nincs hatalma (származás, rokonsági viszonyok, biológia, stb.), az szerintem egyszerűen felháborító, mélységesen diszkriminatív, szabadság-és jogellenes lépés. Ha "A"-nak arra adunk pontot, hogy ő nem zsidó, hogy ő munkásosztálybeli, hogy fél lába van, hogy két gyereket nevel, akkor "B" ezen a téren nehezen behozható hátrányba kerül. "A" számára pedig ez egyszerűen megalázó. Szerencsére jelenleg nem arról van szó, hogy "kizárólagosan" az utóbbi szempontok érvényesülnének, de ezeknek a szempontoknak a legkisebb érvényesítése is felháborító.
Ízlésbeli kifogások: Személyes tragédiák (szülő elvesztése, fogyatékosság, nyomor, stb.) pontokba átszámítása és "versenyeztetése" a felvételi "piacán". Mekkora testi fogyatékosság, hány szülő elvesztése, hány testvér, gyerek "ér" egy középfokú nyelvvizsgát vagy egy 80%-os kémia felvételit? Értem, hogy kell valamilyen központi norma, hogy össze lehessen hasonlítani a felvételizőket. De nekem már a tesztekkel, központi pontszámítással, az írásbeli felvételivel szemben is fenntartásaim vannak. Hát még akkor, ha biológiai/származási/rokonsági viszonyokra adnak "pontot". A tervezőasztal mögül az ember csak számnak látszik.
A "hátrányos helyzetűek" mesterséges előnyhöz juttatása mögött az a tévképzet van, hogy egy ilyen előny megadása után majd ők is "versenyképesek" lesznek a felsőoktatásban. Nem, minden tapasztalat szerint nem lesznek azok, miután bekerülnek. Ezért a felvétel után is mesterségesen próbálják javítani az ő esélyeiket. Ez sem megy. Be kéne látni, hogy nem lehet a szociális tőkét átkonvertálni tudásbeli tőkévé, a szociális tőke hiányának pótlása pedig nem pótolja a tudásbeli tőke hiányát. A tudás természetének antidemokratikus voltát le kell törni, demokratizálni és egyenlősíteni kell - ez még kevésbé működik, mint a vagyoni "egyenlősítés". Ez az egész az oktatás és a jövőnk gajra vágása.
A hátrányos helyzetért járó pluszpontok miatt nagyobb tudású, több nyelvet tudó, jobban teljesítő diákok nem kerülnek majd be az általuk megjelölt intézménybe, az esélyesebbeket hátráltatjuk az esélytelenebbek érdekében, mindenféle ésszerűségnek ellentmondva.
Az ideológia saját "hőseit" akarja támogatni az "ellenségekkel" szemben. A "hátrányos helyzetűnek" a felsőoktatásbeli érvényesülését akarja megoldani. Ezzel azonban mindenki rosszul jár - aki pozitívan és akit negatívan diszrkiminálnak, az is. Mert a valóságot nem lehet rendeletileg alakítani. Azt, aki annyi más helyen lehetne sikeres, a szakképzés és a munka révén kiemelkedhetne a rossz szociális helyzetből, aki meglévő és könnyebben fejleszthető képességeivel érvényesülhetne, azt arra ösztönözzük, hogy meg nem lévő vagy hiányos képességeivel folyamatosan kudarcokat szenvedjen.
És végül: a felsőoktatást, ahogyan az állami szférát, az adófizetők pénzéből finanszírozzák. Az adófizetők pedig azok, akik eltartják az államot, és nem azok, akiket az állam tart el. Az adót fizető középosztálynak felhánytorgatni azt, hogy "erkölcstelenül" előnyük van az oktatásban, a középosztályt indirekt módon negatívan diszkriminálni a "hátrányos helyzetre" adott pontokkal, miközben ők azok, akiknek köszönhetően egyáltalán létezhet az ingyenes oktatás, és abban részt vehet a hátrányos helyzetű is - egészen egyszerűen mérhetetlen pofátlanság.
