Konzervatív arcképcsarnok I. - Dessewffy Aurél

Sir Humphrey I 2008.06.05. 07:00

Az 1825 és 1848 közötti reformkort sokan hajlamosak a zsarnoki Habsburg udvar és az elmaradott földesurak versus felvilágosodott és haladó liberális férfiúk leegyszerűsített küzdelmeként felfogni. E vélekedés annyira megkövesedett, hogy ezen időszak „ikonjait” a mai közéleti vitákban is kikezdhetetlen nimbusz veszi körül, legyen szó akár Széchenyi Istvánról, akár Kossuth Lajosról. A nagyobb bajnak mégis azt tartom, hogy eközben olyan kivételes alakok maradnak a feledés homályában, akik szintén meghatározó (ha nem irányító) szereplői lehettek volna az akkori magyar politikai életnek, és ha életművük kiteljesedett volna, talán ma másként vélekednénk a 19. századi magyar politikai életről is. Gróf Dessewffy Aurél, a magyar konzervativizmus egyik legjelentősebb, fiatalon elhunyt teoretikusa is e körbe tartozott.

A kezdetek

Dessewffy 1808-ban született családja birtokán, Nagymihályon. Apja, gróf Dessewffy József, az osztrák abszolutista törekvésekkel szembenálló főnemesek egyik vezéregyénisége, Széchenyi korszakos művének, a „Hitelnek” legfőbb bírálója, a rendi konzervativizmus képviselője volt. Aurél kiváló nevelésben részesült, folyékonyan beszélt görögül, latinul (amely 1844-ig hivatalos nyelve a közigazgatásnak), franciául, olaszul és németül valamint angolul is. Filozófiai és jogi tanulmányait Kassán és Pozsonyban fejezte be 1827-ben. Hatalmas lépésekkel haladt fölfelé a közigazgatási ranglétrán: 1828-tól fogalmazó a bécsi udvari kancelláriánál, majd 1830-ban Pozsonyban az országgyűléssel párhuzamosan a király fogalmazójaként működött. 1832-től helytartóság titoknoknak nevezték ki Budára. Dessewffyt folyamatosan izgatta közélet, az országgyűlési fejlemények, melyeknek már 17 éves kora óta volt résztvevője, de mint csak megfigyelő. Kétszer is megméretette magát a vármegyei követi választásokon (1832-ben, Kossuth Lajossal szemben és 1838-ban), de mindkétszer alulmaradt, így a felsőtábla maradt szónoklatainak fóruma. Ezekben az időkben hosszú utazásokat tett Nagy-Britanniában és Franciaországban, elvben a börtönrendszerek tanulmányozása céljából. Érdeklődése persze kiterjedt az adott országok alkotmányos és politikai életére is, és későbbi publikációiban többször hivatkozott külhoni tapasztalataira, párhuzamba állítva a hazai viszonyokkal (nem mindig negatívan, ellenben Széchenyivel). 1841-ben a Világ című lap szerkesztője lett, és egészen haláláig bírálója lesz a liberális reformértelmiségnek, miközben egy életképes „újkonzervatív” platform létrehozatalán fáradozott (1841-ben írásait könyvformában is kiadta „XYZ könyv” címmel, utalva írói álnevére).

De mi is az az „újkonzervativizmus”?

Dessewffy Aurél – ellentétben apjával – megértette a liberális érvrendszer lényegét és tisztában volt azzal is, hogy a több évszázada fennálló rendi nemesi–Habsburg ellentét abszolút háttérbe szorult a megváltozott vitaközegben. Széchenyi centrumpolitikája és Kossuth vármegyéket aktivizáló, köznemességre támaszkodó – radikálisabb – iránya mellett a főnemesi központú konzervativizmust újra kellett fogalmazni, hogy sikerrel mérsékelje az előbbi kettőt és a szükséges reformlépéseket hatékonyan kontroll alatt tartsa.

Dessewffy több liberális „reformtervet” is helyesnek tartott. Támogatta a közigazgatás teljes átszervezését (vagyis a vármegyei struktúra gyökeres átalakítását), a zsidó emancipációját („polgárosítását”), az egyház és az állam szétválasztásának óvatos lépéseit, a paraszti terhek mérséklését, és önálló érvényesülésük biztosítását, egy átfogó hiteltörvény megalkotását és a hazai földbirtokkal rendelkezők talpra állítását (némi áthallást érezhetünk Széchenyi felől). Fontosnak tartotta a magyar nyelv „kenyérnyelvvé” (hivatalos, általánosan használt nyelvvé) tevését, ám evvel párhuzamosan fontosnak tartotta a nemzetiségek megnyugtatását is (az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukásában vaskosan szerepe volt a nemzetiségi konfliktusoknak is).

Magát bevallottan a kormány emberének tartotta, de felfogásában a „kormány” (az uralkodó, az arisztokrácia) és a „nép” felett egyaránt az „alkotmány” által szabályozott rendszer uralkodik. Az „alkotmányosságnak” megfelelő magatartást kell elvárni az uralkodó és a kormányzat részéről, de a társadalomnak (vagyis annak „politikai” részének) is tudomásul kell venni a korlátjait és ezeket el is kell fogadnia. Ahogy Schlett István kifejtette, Dessewffy alapvetően kormányzás-párti volt: az erős, központi végrehajtó hatalmat helyezte előtérbe, mely biztosítja a törvényes rendet, megfontol minden „haladás” érdekében szükséges döntést, és a „józan szabadság” pártján áll.

Éppen a józan és megfontolt haladás-pártiság jelenti Dessewffy „újkonzervativizmusának” másik pillérét. Több, liberálisok számára központi kérdés kapcsán erősen elutasító véleményt fogalmaz meg. A szólásszabadság biztosítása körüli vitákban például szembeszáll az „ellenzék” érveivel és a korlátozás fenntartása mellett áll ki. Indoklásában jól kitűnik a „haladáshoz” való konzervatív viszonya is: a szólásszabadság teljes kiterjesztése káros a nemzetnek, mert megzavarja azt a lelki békét mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a haladás biztos ösvényén haladjon. A szólás teljes szabadságának biztosítása csak kiélezné a viszonyt a nemzet és az uralkodó között, és csak újabb konfliktusokhoz és szenvedésekhez vezetne. A korlátozás fenntartását Dessewffy tehát egy szükséges és jogos áldozatnak tekintette, e helyzet elfogadása pedig a higgadt és megfontolt hazafiak kötelessége a jelen helyzetben. Bár a közvélemény fontosságát nem vitatja, óva int attól hogy az váljon zsinórmértékké, és a törvényhozás fölé kerekedjen.

Ez a „magyar toryzmus”

A haladásban hívő, de azt szigorú önmérséklethez kötő Dessewffy a kortárs politikai palettához is sajátosan viszonyul. Bár a liberális tábort egészében felelőssé teszi a heves és mindent felforgató hangulat szításáért, különbséget tesz az „alkotmányos” és a „radicalis” ellenzék között. Az előbbihez többek közt Széchenyit és Deák Ferencet sorolta, míg az utóbbi legfőbb reprezentánsa Kossuth Lajos és az akkori Pesti Hírlap köre volt. Az első csoportot felelősségtudata és tisztessége okán Dessewffy méltónak tartotta az ország vezetésében való részvételre, míg a többiek szerepvállalását „kalandor és túlzó” magatartásuk miatt alkalmatlannak, sőt kifejezetten károsnak ítélte a nemzet ügye szempontjából.

Ehhez kapcsolódva Dessewffy párhuzamot von a hazai, valamint a brit és a francia politikai élet között. Számára egyértelműen az angol példa a mérvadó, hiszen az alkotmányos és politikai hagyományok terén sok a hasonlóság a magyar viszonyokkal:

„...keresztül minden reformon, híven megőrzötte a nemzeti bölcsesség, igazgató főelv gyanánt, a fekvő birtok szentségét s befolyását, s ezen elv mellett, azon ország a polgári szabadság s anyagi jólét, hatalom és dicsőség hallatlan fokára emelkedett.”


E fejlődés legfőbb zálogának Dessewffy a megfelelő erőegyensúlyt tartotta a kényuralom és a demokrácia szélsőségei között, alapvetően a birtokos (többségében földbirtokos) rétegre támaszkodva. A brit tory-whig felosztás ezért követendő mintaként jelenik meg előtte: bár a különbségek szembetűnőek, mindkét oldal a stabil és mértéktartó kormányzást helyezi előtérbe.

Mindennek ellentéte a francia példa, ahol egymást követték a forradalmi változások és krízisek, felrúgva a régi hagyományokat. A nyugodt fejlődést biztosító politikai stabilitást ugyanakkor e rezsimek nem tudták biztosítani, hiszen folyamatosan a rend és a szabadság két pólusa közötti vergődés jellemezte őket.

Dessewffy egyértelműen a brit példa mellett áll és a hazai viszonyok között is a konzervatív-mérsékelt liberális felállás igényét veti fel, melyből kirekesztenék a „túlzó radicalok” platformját, melynek megerősödése könnyen a francia útra sodorhatja a nemzetet.

A korábban leírt „újkonzervatív” irány tehát egy lehetséges „magyar tory” utat jelenített meg, amely több reformtörekvést is támogatott, de csakis megfontolt és lépcsőzetes kidolgozás és megvalósítás nyomán. Ennél azonban fontosabbnak tartotta az alkotmányos monarchia törvényi rendjének tiszteletben tartását, a stabilitást és a hazai földbirtokkal rendelkező réteg támogatását, melyet alapvető bázisának tartott. Bár Dessewffynek heves vitái voltak Széchenyivel (őt okolta a kalandor, radikális vonal megerősödéséért), a politikai életben mint tisztességes riválist tartotta számon, ellentétben Kossuthtal és körével, akinek „mozgalmi” politizálását mélyen elítélte, s akit élete végéig legnagyobb riválisának tartott. A Világ című lapban megjelenő publicisztikái kereszttüzében is sokszor a „felelőtlen és szélsőséges” politika állt, elemzéseiben sorra felhívva a figyelmet a Pesti Hírlap hibás és „túlfűtött” érveire.

Vagyis csak lett volna...  

Dessewffy politikai programjának egyik nagy hibája volt, hogy nem számolt a realitásokkal. Szándéka szerint az „újkonzervatív” irány – bár a kormányzat érdekeit is képviselte volna – a bécsi kamarillától független politikai irányban fejlődött volna ki. Metternich – akivel Dessewffy maga is közeli kapcsolatban volt – viszont egyáltalán nem volt érdekelt abban, hogy e csoport teljesen elszakadjon Bécs befolyásától, a hazai konzervatív tábort pedig egyébként sem tartotta elég erősnek. Az ifjú gróf 1842. február 9-én, 32 évesen halt meg ideglázban, távozásával olyan űrt hagyva a helyi – különösen konzervatív – politikában, melyet a későbbiekben senki se tudott betölteni. Bár 1846-ban létrejött a hazai Konzervatív Párt, a tömörülés már a legkevésbé sem emlékeztetett arra a formációra, amit Dessewffy Aurél elképzelt. 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr13501956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.06.05. 11:37:55

Kitűnő, hogy elindult ez az arcképcsarnok. Dessewffy mint ennek nyitánya találat. A cikket magát kritikusabban látom. Dessewffy "liberális" voltát kevéssé hangsúlyoznám. Ennek ellenére üdvözlöm, hogy szó esik Róla.

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 13:13:51

Szerintem is épp itt volt az ideje egy sorozatot összehozni a hazai konzervatív gondolkodókról...Tény, hogy nagy teret hagytam D. liberális oldalának, a valóságban ez kevésbé volt hangsúlyos, mint például a liberális programmal szembeni reakciós hozzáállása (lásd a Világban megjelenő publicisztikáit). A szándékom ugyanaz volt a liberális vonal kiemelésével, ami miatt D.-vel kezdtük magát a sorozatot is: a reformkor idején kezdtek megjelenni a mai értelemben vett politikai oldalak első alakulatai, reprezentánsai. A lib. témafelvetés szerintem is alapjaiban alakította át a politikai közbeszédet, és ehhez mindegyik oldalnak szükségszerűen viszonyulnia kellett. A fontolva haladás programja is lib keretben értelmezhető igazán...

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 13:26:30

Hámfri,

ki lesz a következő áldozat?:)

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 13:38:44

well, 40-es, 50-es évek konzervatív arcai, de szóba jöhet még asbóth is, még meglátjuk:)

smalladam 2008.06.05. 17:25:06

A rendi-ókonzervatív szekcióból egy Pató Pál-portré például nem lenne rossz:D

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.06.05. 18:41:05

Smalladam, Phaidros, a Döbrögit ki ne felejtsétek, mert elunom magam.

phaidros 2008.06.05. 18:44:47

A Lúdas Mátyás nevű köztörvényes lázadó paraszt akkor meg mehet a marxista listába, nem? :)

smalladam 2008.06.05. 19:29:34

LM nem marxista, hanem haladó plebejus-baloldali értem? (Vö.: a legendás amoba.hu leírása Dózsa György progresszív baloldali mozgalmár-kisnemesről)

Döbröginek kevésbé artikulálható a politikai filozófiája, mint P Pál kisnemesi teoretikusnak. Utóbbi viszont igényli a kritikai megközelítést, mivel Petőfi Sándor progresszív baloldali akcionista-költő elfogult olvasatából ismerhetjük csak meg munkáságát.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 20:33:31

a Ludas Matyi macista. Nem kicsit, nagyon.

smalladam 2008.06.05. 22:26:15

gabrilo, az amőbás dózsa györgyös párhuzamra akartam utalni, ami valahogy úgy volt, hogy dózsa györgy baloldali volt, csak még nem tudott róla:) meg arra, hogy a baloldali hagyomány a sima egydimenziós kommereket is szereti felaggatni ilyen jól hangzó kamuszövegekkel, mint a progresszív, ill haladó. ettől mondjuk a falnak tudok menni, hogy haladó:S

a ludas matyi, meg egy jó régi mesei toposz, amit a macisták jól kihasználtak, ld soós imrés LM-film. elég kézenfekvő is volt.

viszont a rajzfilm a mindenkori magyar rajzfilmgyártás egyik csúcsa. (a másikat mindenki tudja hogy melyik)

doktorur 2008.06.05. 22:55:41

nemisa kockásfülü nyúl! :P
hanema macskafogó :)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 22:58:21

smalladam,

pedig a haladók fogalmainak megértéséhez elengedhetetlen a "haladás" megértése.
Ha már évük nem marad, akkor mindig valami haladásra meg hasonlókra apellálnak. Érdekes emberek. Szórakoztatóak is to some extent.

smalladam 2008.06.05. 23:09:39

ebben az a gáz, hogy ezt a "haladó" szöveget egy az egyben átmentették a marxista frazeológiából...ez számomra el is mond mindent. a szememben kb. az "ellenforradalom" fogalmának az áporodottságával versenyez.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2008.06.05. 23:22:50

"a ludas matyi, meg egy jó régi mesei toposz, amit a macisták jól kihasználtak,"

Vagy a Lúdas Matyi szatírikus magazin. Nem, nem a késő-kádár korabeli. Hanem mondjuk a radikálisan szélsőbalos XIX.(!) századbeli változat. Vagy a Gábor Andor-féle.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 23:27:20

smalladam,

ezt kikérem magamnak! Az ellenforradalom fogalmát összevetni a haladással... ilyen méltánytalanságot... Ez így kijött magábul. Gyömöszölje vissza, de azonnal!:))

smalladam 2008.06.05. 23:34:40

most mér?:) szerintem az a szó, hogy "ellenforradalom" már csak jelentéstanilag is értelmetlen. pláne, ha a permanens forradalom elméletébe van beleszerkesztve, mint az a kommer kánon szerint ismeretes...és akkor már nem állunk meg féluton, az "ellenforradalmi fasisztoid" a legnagyobb misunderstand ami csak létezik:)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.05. 23:39:52

smalladam,

kac-kac. Ez azért van, mert maga nem olvas Joseph de Maistre-t. Ami szégyen, viszont elnézem. Mert toleráncs vagyok és megértő (vagy ahogy Loxon Teatárs mondaná, "rendkívül diverzáns vagyok, ezért sokféle toleranciát eltűrök").
A permanens forradalomba nincsen beleszerkesztve. Az ellenforradalom a méltán híres dö Mester József megfogalmazásában "nem egy ellentétes forradalom, hanem a forradalom ellentéte" - a rend, stabilitás, béke, etc. képviselete. Természetesen reakció a forradalom felforgató, terrorista jellegére. Ha az ellenforradalom szó zavarja, miért nem emelt szót a Reakció nevű sajtótermék címe ellen? A terminus hellyel-közzel ugyanazt takarja, sőt.

smalladam 2008.06.05. 23:50:42

na jó, már vártam ezt, jogos-jogos. közben utánanéztem és rájöttem, hogy mit szúrtam el. Viszont amire gondoltam, (és ezzel nem vitatkozni akarok) az az a marxista-baloldali elképzelés, amelyik önmagát tételezi fel folyamatos forradalomnak, miközben a szűk értelemben vett "forradalmon" már túl van, megszilárdította a társadalmi rendszerét (jó az elméletem már itt elbaszódik, mivel hogy az osztály nélküli társadalomhoz nem jutottak el, tehát ilyen értelemben nem lehet befejezettnek tekinteni a megszilárdítást) szóval bizonyos értelemben szilárd a rendszere, ergo magát forradalmiként aposztorfálja, miközben "rend, stabilitás, béke, etc."

namost ebből a szempontból tekinti ellenforradalomnak, ami ellene zajlik. pl 56, és ebből következően mindenkit aki ebben részt vesz, szimpatizál, ideológiailag, stb egy térfélen játszik, azt ellenforradalmárnak.

az elképzelésem továbbra is az, hogy ez így meglehetősen kifacsart/eltorzított ráadásul mai szemmel nézve hazug értelmezése a fogalomnak.

smalladam 2008.06.05. 23:54:04

ja és még valami: Joseph de Maistre? Az a fickó, aki a műlábában csempészte a heroint?

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.06. 00:09:51

műlábában a heroint? Ilyesmit nem óvastam róla! a fr. forr idején volt emigráns és ekézte a forradalmat. Én amúgy csípom.

Ha a forradalom elérte a teloszát, nincs miért forradalmárkodni - akkor a permanens forradalomnak sincs értelme. Nekem nincs bajom azzal, ha a haladók ellenforradalmárnak bélyegeznek, vagy a komcsik annak nevezik 56-ot. Voltaképpen logikus. Nekem meg ettől csak szimpatikusabb lesz. hehe

smalladam 2008.06.06. 00:17:02

Nem óvasta? kac-kac. mert maga nem emlékszik a Macskafogó c. rajzfilmre:D

Persze logikus, hogy így használják. És nyilvánvalóan arra utal, hogy ők sem olvastak J d M-et:)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.06. 01:30:03

Hogy én ne emlékeznék a macskafogóra? Na jöjjön ki a hóra!:D

A második része viszont állítólag xar lett. Azt még nem láttam.

smalladam 2008.06.06. 01:41:31

én elvből meg sem néztem. nem akartam látni, ahogy a macskafogó-kultusz szarrá porlik a szemem előtt. lelkileg megviselt volna.

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2008.06.06. 16:08:15

Kiváló, hiánypótló írs; én bevallom, nem ismertem Dessewfy életét.

Smalladam: "Döbröginek kevésbé artikulálható a politikai filozófiája, mint P Pál kisnemesi teoretikusnak. Utóbbi viszont igényli a kritikai megközelítést, mivel Petőfi Sándor progresszív baloldali akcionista-költő elfogult olvasatából ismerhetjük csak meg munkáságát."
Magánvélemény, és nem feltétlenül népszerű, de Petőfi bármekkora költő, politikailag és emberileg a felelőtlen, életveszélyes felforgató őstípusa; az a fajta, akit nagyon, nagyon messze kell tartani bármiféle hatalomtól.

P. Pálról ambivalensen vélekedem; gondolkodnom kell rajta. Nem vagyok benne biztos, hogy ő az eszményi konzervatív... hacsak nem életmódban.

smalladam 2008.06.06. 17:51:02

elgabor, akkor petőfi sándorról megegyezik a véleményünk:) én a költészetétől sem vagyok elragadtatva, a március 15-i teljesítményét becsülöm, ugyanakkor például hadsereg-beli tevékenysége, (függelemsértés, egyenruha-szabályzat megsértése, illetve pl. a vizaknai csatában való viselkedése) hát khm...

amúgy pató pál kapcsán felhívnám a figyelmet a pató pál típusú bocskoros kisnemesség, és a (kissé túl pejoratívan) csirkefarhát-teszkóleárazás-panelporletarianizmus jelzőkkel illetet térsadalmi rétegek közötti eszmei-értékrendi preferenciális azonosságokra:)

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.06. 18:25:01

Túl a Döbrögi vs Lúdas Matyi deathmatchen örülök, h így megmozgatta az emberek fantáziáját a cikk:D:D:D

Petőfi azért fáj nekem, mert speciel én nagyon szeretem a verseit, de a politikafelfogásával és politikaértelmezésével egyszerűen nem tudok kibékülni. Kezdve a márc 15-én történtekkel, amit az ifjakon kívül a maga idejében lényegében senki se üdvözölt, még Kossuth sem (ja, Táncsics is örülhetett, mert kihozták a sittről).Na de mit tesz a történelem...

Annyira azért nem kötném össze a bocskoros nemeseket a panelprolikkal, nem mintha kívülről nem lenne hasonlóság (mindegyik seggén lyukas a nadrág), de az utóbbi inkább a krumplistésztás Kádár-éra produktuma, ami azért egy történelmi unikum volt (meg zsákutca)...

smalladam 2008.06.06. 20:04:16

sir! én az öntudatos "kajáért, piáért, olcsó jelszavakért szavazok" mentalitásra gondoltam alapvetően, ami bár nyilvánvalóan valahol egy általánosságban is elmondható emberi tulajdonság, de úgy látszik, hogy a Kádár-rendszer képes volt feléleszteni ezeket a reflexeket, persze lehet hogy kicsit felületes az elméletem.

egyébként az arcképcsarnokban a dualizmus kori konzerv irányzatok/pártok képviselői is lesznek? róluk én pl keveset tudok..

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.06. 23:58:56

No igen, éppen erről beszélgettem egy barátommal, hogy az etetés itatás milyen régi jó hagyománya minden korteshadjáratnak kis hazánkban, ez nem vitás, ez alól az egyébként szavazójogot 1848 után is automatikusan megkapó (kis)nemesség sem volt kivétel...

Mindenképpen tervben vannak a dualizmus időszakának konzerv politikusairól szóló posztok, a kör még nincs teljesen kialakítva, de gróf Tisza mindenképpen benne lesz:)már látom, hogy sokáig elszöszmötölünk ezzel, de annál jobb:)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.07. 00:10:50

Hámfri,

így tovább szöszmötöljön. Legalább lesz írás:D Én terméketlen vagyok mostanság.

hovi 2008.06.09. 10:43:27

Ténylegesen hiánypotló irás. A könyv amit emlitettél az irásodban, nincs meg valakinek elektronikus formában?

Várom a többi életrajzot is!

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.09. 12:09:59

Az XYZ könyvet én egyszer láttam az interneten, egy aukciós oldalon, de azóta se kép se hang, az a példány is már elkelt. Pedig hevesen ideje lenn újra kiadni, mert jó dolgok vannak benne:)

Most nyáron például stílszerű is lenne, hiszen idén van D.A. születésének 200. évfordulója - ha már volt Kossuth, meg Deák év...

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.09. 12:12:04

Egyébként mindenkinek meleg szívvel ajánlom Schlett István: A politikai gondolkodás története Magyarországon című korszakos művét, jómagam is tőle csentem sok infot, nagyon helyén vannak benne a dolgok:)

mr. pharmacist1 2008.06.09. 13:21:56

asbóth regényét viszont kiadták valamikor újfent. dessewffyre remélem nem kell addig várni, míg a konzervatórium könyvek ki nem adja :(

Sir Humphrey · http://konzervatorium.blog.hu 2008.06.10. 13:09:14

A konzi "Tiltott Gyümölcsök" első részeként:D:D:D:D

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2008.06.10. 13:31:56

Egy Asbóth válogatás megjelent 2002-ben, a PPKE BTK adta ki. Ott talán még beszerezhető.
De az annyira reakciós hely, hogy a vonat is csak egy nyomtávon jár oda. Az is minek?

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2008.06.27. 22:35:57

Három nemzedék , vál., szerk., bev. Vasas Géza, 2008

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása