Nem túlságosan kreatív dolog beszállni abba a kórusba, amely a magyar állampolgárok pénzügyi analfabetizmusán hörög vagy röhög, inkább talán már snassz. Ennek ellenére a kórusnak maximálisan igaza van, kutatások és teljesen hétköznapi, személyes tapasztalat alapján is. "Vegyél föl hitelt Valentin-napra is!" illetve a "40% THM az nem is olyan sok" - hirdeti egy elefántszerű lény a szegedi köztereken (lásd az
mkkp oldalát). Jó poén, kell az ilyen.
Fél éve volt talán a hírekben, hogy egy segélyekből élő család vett egy hifit százezer forint feletti összegért, majd miután az alapvető létszükségletek kielégítésére sem maradt pénzük, a hifit az ár töredékéért eladták. Nevetséges és szomorú - az ilyen kisszínes hírekre is szükség van.
Főleg, amikor a tévében a tampon-és joghurtreklámok uralmát lenyomták a hitelreklámok. Hitelrendező hitelek az egész családnak (zene, taps), satöbbi. Elromlik a tévé, a mikrohullámú sütő, elfelejtettük a nagyi szülinapját - már csönget is a mosolygós néni a húszezresekkel a kezében. Szóval a gúnyolódásra, élcelődésre, az abszurditás megmutatására szükség van. De mindez édeskevés.
Fontos, hogy az állam és a "társadalom" gondoskodását önfeledten élvező, illetve a szórakoztatóelektronikai termékek bőségébe beleszédült polgárok kapjanak másfajta visszajelzéseket is, mint azt, hogy Józsikám de fasza az új plazmatévéd, meg hogy ne dógozzá, a segély úgyis több. Hogy az olyan furcsa és fantasztikus fogalmak, mint jövő, tervezés, befektetés, megtérülés, illetve csőd, kigyúrt verőember, behajtó, stb. némileg értelmezhetőek legyenek, többféleképpen is elérhető. Attól még, hogy nincs pénzed benzinre, lízingelhetsz BMW-t, csak nem érdemes - mégis elképesztő, hogy ez mennyire nem magától értetődő.
A legrosszabb út a képmutatás. Amikor az államot képviselő személyek azt hangoztatják, hogy "az állam rossz gazda", cselekedeteikben pedig az állítást megpróbálják maximálisan bizonyítani - sikerrel. Hülye vagy, az állam nem jó, gondoskodj magadról, de azért hadd irányítsam én a Köztársaságot, szavazz, én meg azért persze esetleg hagyom, hogy zsebbe egy tizesért a doktorúr leszázalékoljon, és kapsz még talán 14. havit. Gyerünk, barátaim, húzzunk bele! Állami pénzekből fröccsöntött, borzalmasan bárgyú
propagandarajzfilmben beszélni arról, hogy az állam nem működik, korrupt és manipulál - igazi posztmodern gesztus. Elhitted azoknak, akiknek a szavazótábora túlnyomó részt inaktívakból, nyugdíjasokból és segélyen élőkből áll, hogy ők a kapitalizmus bajnokai? Gratulálok.
Lehet csinálni máshogyan is. Kis hatókörben, nem állami felvilágosító kampányokkal. Jó szándékkal, nem szavazatszerzésért. Meggyőződésből, nem pedig pártutasításra. Hosszú távú célokért, nem rövid távú anyagi és politikai haszonért. Az állampolgárt nem felvilágosítandó idiótának tekintve, nem egyirányúan fejébe verve az Igazságot, hanem őt bevonva, párbeszéddel, együttműködve. Statisztikai adatokkal való dobálózás és madárnyelv helyett közérthetően.
Szerencsére itt már rengeteg jónak tűnő kezdeményezés van. Fontosak a könyvek - például
Gene Callahan könyve. Fontosak a műhelyek, blogok - például a (remélhetőleg hamarosan újraéledő)
kapitalizmus.hu. Fontosak a felsőoktatásban a bölcsészeknek, stb. tanított közgazdasági ismeretek - ajánlom
Almási Miklós előadásait. Egy szűk, ámde véleményformáló, a közéletben aktív réteghez el lehet így jutni - ez talán az első lépés. A tudást átadni azoknak, akik továbbadhatják.
Abszurd, hogy az állam és az állam által felügyelt szférák ellenében, vagy azok visszahúzó erejével szemben történik mindez. Az államnak rengeteg eszköze van arra, hogy hozzásegítse polgárait bizonyos pénzügyi ismeretekhez, egy ésszerű, távlati gondolkodásmódhoz. Itt van rögtön az oktatás. Miért nem oktatnak pénzügyi ismereteket? Amikor a "használható tudás" lózungja alatt magyarórán borítékhajtogatást és tévéújság-elemzést tanulnak a diákok, miközben ideológiai viták vannak arról, hogy az 56-os forradalom helyett inkább még egyszer tanulják meg a kölkök az ősembert, közben miért nem jut senkinek eszébe állami-oktatáspolitikai oldalról az, hogy talán alapvető pénzügyi fogalmakkal és gyakorlattal is meg kellene tömni a gyerekek fejét?
Természetesen (VÉGRE! VÉGRE!) az ötlet felmerült - és természetesen nem valamelyik remek oktatáspolitikusunk zseniális koponyájából származik a szikra. Az
MNB és az Öngondoskodás Alapítvány dolgozott ki egy programot középiskolák számára, benne a gyakorlati problémáktól a tőzsdeszimulációig mindennel. (Az Öngondoskodás Alapítvány már 2003-ban is előállt az ötlettel -
köszi a kommentet Red Velvetnek.) Jópár éve a különféle online tőzsdejátékok (pl.
ez) rendkívül népszerűek voltak - az ilyen, és ezekhez hasonló programokban pedagógiai szempontból rendkívül sok lehetőség van, és remek, hogy erre végre rájöttek. Csak győzzük kivárni, amíg mindez elindul - a weboldal már működik:
http://penziskola.hu. Na meg amire ezeknek a kezdeményezéseknek valamiféle hatása lesz...
Megérjük mi még azt egyáltalán?